#137 ~ Új élet

Sziasztok!

Nagyon régen írtam már, de mindennek megvan az oka. Rengeteg minden történt velem/velünk az elmúlt időszakban. 

Kezdem az elején. 

Idén eldöntöttük, hogy ha törik, ha szakad veszünk egy saját házat .... vidéken. Igen, akármennyire is nézzük, érdeklődtünk, jártunk utána a dolgoknak, be kellett látnunk, hogy a fővárosban sosem lesz saját lakásunk. Annyira drágák, magasak az ingatlanárak, hogy valószínűleg szóba sem álltak volna velünk, továbbá hiába cuki és imádnivaló a főbérlőnk mégiscsak kidobott pénz, minden ami havonta elmegy. Emiatt összeírtuk a lehetséges falukat, a szülőfalum és környékét, ami szóba jöhet.  Mindez Győr és Csorna környékét jelenti, ebből rögtön januárban két ház szóba is jött, de az egyik nem érte volna meg nekünk, a másik pedig végül nem lett eladó, illetve csak megnézés szintjén voltunk. Ezen a napon januárban folyt el a benzinünk a ház elől, emiatt egy időre felfüggesztettük a keresést és végül február végén találtunk a falumban egy házat. Mondhatom egyből rákaptunk, a férjem mondta, hogy ne sokat gondolkozzunk rajta, akarjuk, foglaljuk le. 

Meg is történt. Ezután következett a végtelennek tűnő hajsza, amit senkinek sem kívánok. 

Előzetesen mi már beszéltünk bankkal, persze tudtuk mi vár ránk, mégis idegőrlő három hónap van mögöttünk. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fogok készülni a hetek alatt, de a banki utána járás, a haza futkosás, közben munka és iskola teljesen kivette minden energiám. Nem csak az enyém a férjemét is. 

Nem nagyon akarok belemenni a dolog másik részébe, ugyanis ezzel nem állt meg a dolog, hogy a bankra vártunk, más is belerondított az idillbe, ami miatt körülbelül nem jó szájízzel vártuk a hazaköltözést. Sosem bántottunk senkit, mindig igyekeztünk rendesen tenni a dolgunkat, de ami sok... az sok. Persze gondolom ehhez kell az, hogy ha az ember megérzi a pénz szagát, akkor már semmi sem számít. Úgyhogy alig vártuk az adásvételi aláírását. 

A másik része, hogy találtunk egy igen jó fej ügyvédet, aki tényleg rengeteget segített és örülök, hogy kvázi ismerős volt, megnyugtató, ha az embert hivatalosan is támogatják. 

Elérkezett május 8-a. Reggel én dolgozni mentem, majd végül délben autópályán 1 óra alatt Csornán voltunk, ahol aláírtuk az adásvételit. Meg kell mondjam előtte nap már sírva kértem az időt, hogy teljen és legyünk túl ezen az egészen, mert még több időt már nem nagyon bírtam volna ki. Rengeteget sírtunk, aggódtunk, végül aláírtuk, nagy örömmel mentünk haza. 

Otthon persze egész este sírtam. Alig bírtam megállni, ami szerintem betudható a január óta gyülemlett feszültségnek. 

Ezután jött a java. A költözés. 

Na ez sem egy egyszerű történet, mert mi már április körül, minden alkalommal, ahogy jöttünk, hoztunk néhány dobozt. Ezért a végére nem maradt annyi cucc. A szobám otthon mint valami csatatér, illetve végül amikor kiürült a budapesti lakás az nem volt jó érzés. 

Az utolsó napokban még dolgoztam, Misi itthon várta, hogy bekössék az internetet és hozták a tévét, emiatt kb távkapcsolatban voltunk néhány napot. Időközben elvitték a bútorainkat, hűtőinket, mert mi a lakásba új bútorokat szeretnénk, de addig úgyis felújítunk, ne legyek útban.

Nos, csütörtökön volt az utolsó napom a munkahelyemen. Megható volt, magam sem hittem, hogy ennyire meg fog viselni, másrészt még nem esett le mi is történt most velünk. 

A kolleganőim elbúcsúztattak, akárcsak a szülők. Első munkahelyem volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt és könnyeket fogok hullatni akár a munkahelyemért, akár a kollegáimért. Érzékeny ember vagyok, tőlem ez nem is újdonság. 

6, 5 évet éltem Budapesten. 

Minden előnyével és hátrányával imádtam a várost, ami aztán a részemmé vált, hogy jöhettem, mehettem, új helyeket fedeztem fel, új embereket ismertem meg, elértem valamit. Szerettem, hogy pezsgett,  mindig volt program, valahogy teljesen tudtam azonosulni az ottani élettel.

Persze a faluval is.. Azért mégis más. 

Dönteni és mérlegelni kellett. Sokan talán döbbenten olvassák, hogy lehet, hogy valaki visszamegy faluba, de sajnos mindennek ára van. Ennek is. Nekünk egy álmunk volt, a saját ház, ezt pedig így tudtuk megvalósítani. Megpróbálunk újrakezdeni, remélem menni fog.

Sok tervünk van, ebbe a felújítás is beletartozik, illetve több ötlet a jövőt illetően. Nem hinném, hogy el fogok veszni vagy nem leszek hasonló talpraesett, szimplán csak falun vagyunk :) 

Későbbiekben beszámolok mindenről ami történik és amit csinálunk. 

Addig is köszöntsétek Prézlit, az új családtagot :) 

Puszi