Sziasztok!
Olykor a blogomon a lelki témák mellett, előkerülnek ajánlók is. Legyen az film, sorozat esetleg zene vagy, mint most egy mese. Most is így teszek és nagy szeretettel hozom el gondolataimat a legutóbbiról.
Elcsendesedettebb hangulatban voltam a napokban, a halottak napja alkalmából. Sok minden eszembe jutott, emlékeztem elhunyt rokonaimra, barátaimra, felidéztem sok-sok közösen megélt pillanatot. Fényképeiket kitettem, s akkor gondoltam arra, hogy egy-egy zene mellett keresek magamnak valamit még. Coco c. mesére esett a választásom, amit még őszinte leszek veletek, sosem láttam, nem is értem miért. Hiba volt részemről, mert egy csodás alkotásról van szó, így bele is kezdtem, amíg Marci aludt.
A történet
Miguel egy mexikói kisfiú. Családja hosszú évtizedek óta cipőkészítéssel foglalkozik, mert egy múltbéli sérelem miatt teljesen elzárkóznak a zene elől. Miguel azonban híres muzsikus szeretne lenni. Felnéz Ernesto de la Cruzra. Miguelt viszont kifejezetten tiltják a zenétől. Egy vita folytán a kisfiú be akarja bizonyítani családjának, hogy ő igen is tehetséges, sajnos azonban a tehetségkutatón gitár nélkül nem tud fellépni. Nincs senki, aki kölcsön adná neki, ezért a szentélyben féltve őrzött de la Cruz gitárjáért nyúl. Miguel előtt azonban megnyílik a holtak világa és ezzel együtt találkozik elhunyt szeretteivel, továbbá egy titokra is fény derül.
Véleményem
Igazából félve indultam neki, mert valójában nem mindegyik Pixar készítésű meséért vagyok oda, de gondoltam adok neki egy esélyt. Nagyon szimpatikus volt már a grafika is, illetve, ahogy Miguel bemutatja a családját. Nyilván a feszültséget az okozta a történetben, hogy üknagymamáját elhagyta a férje, magára hagyva a kisgyermekével. Imelda mama, hogy eltartsa a kis Coco-t, cipőkészítésbe kezdett, ami tulajdonképpen a családi vállalkozzássá nőtte ki magát, és ezt viszik tovább a leszármazottak. Coco mama nagyon idős, róla a családja gondoskodik.
Tetszett az összetartás, de mivel Miguel zenélni szeretett volna, s nem engedték neki, ezért próbál mindent megragadni, hogy bebizonyítsa, hogy igen is ügyes. Elveszi példaképe, a híres Ernesto de la Cruz gitárját, ám hirtelen a halottak világába kerül. Itt találkozik elhunyt rokonaival, akik azonnal megismerik a fiút. Többen a segítségére lesznek, köztük Hektor, akinek halottak napjakor nehéz az átmenetel az élőkhöz, mivel senki sem teszi ki a fotóját. Eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az ő karakterének, de ahogy haladt előbbre a történet, már egészen más volt a benyomásom róla.
Miguel nagyon szeretett volna találkozni a híres üknagypapájával, Ernesto de la Cruzzal, ám csalódnia kellett, amikor ez megtörtént. De la Cruzt az élők és a halottak világában is istenítik, de senki sem tudta, hogy ellopta barátja dalait, amivel befutott sztár lett. Miguel megtudja, hogy Hektor valójában a nagyapja, akit a pökhendi és nagyravágyó Ernesto gyilkolt meg. Csodás volt hallani, ahogy a család egyesül és az elhunyt rokonok, köztük Imelda mama is megtudja, mi történt férjével. Nagyon megható és mély gondolatok voltak azok, amiket Hektor elmondott arról, miért szeretne átkelni a hídon. Látni akarta Coco lányát, mert attól fél, hogy elfelejti őt. Igaz, meseként láthatjuk a képkockákat, de fontos mondanivalója van minden egyes mondatnak.
Miguel tudta, hogy segítenie kell üknagypapájának, és haza kell vinnie a képet Hektorról, amit de la Cruz elvett tőle. Meg is szerzik, de a gonosz Ernesto azonban nem akarja, hogy az élők világában kiderüljön, hogy mit tett legjobb barátjával. Miguel sajnos elveszti a képet, Hektor pedig szenved, mert egyre gyengül, ami azt jelzi számára, hogy Coco elfelejti őt. Imelda mama is belátja, hogy nem tilthatja a családot a zenétől, ezért áldásukat adják Miguelnek feltételek nélkül.
Miguel immár az élők világában hazaszalad, ahol Coco mamának tolmácsolja apja érzéseit, gondolatait. Miguel nagymamája viszont továbbra is ellenzi. Lepotyogtak a könnyeim azon, amikor Miguel elmondja Coco mamának, hogy az apja mennyire szerette és vissza akart menni hozzá. Ezek a jelenetek és dalok nagyon mélyen meghatottak. Coco viszont soha nem felejtette el az édesapját. A szétszakított képet megőrizte.
Miguel egyesítette az eltávozott szeretteit, az élőkkel. Miguel családjába ismét beköltözött a zene.
