Újra itt vagyok és el fogom mesélni nektek, hogyan is alakulnak a napjaim vidéken. Addig is írnék néhány gondolatot arról, milyen ismét gazdinak lenni, hiszen a hazaköltözéssel egy időben kiskutyánk is lett. 

Június 8-án nagyon boldog voltam, egyrészt a költözés miatt, másrészt izgatott, hogy végre megyünk azért a farkasölő kiskutyáért amit azelőtt egy héttel kinéztem magunknak. Tulajdonképpen sosem volt még ilyen kutyánk, de tudtam, a nagy kert és a terület biztos alkalmas lesz ekkora kutyának. Hazafele tartva az m1-es autópályán érdeklődtem, hogy akkor délután mennénk, majd közölték velem, hogy nem alkalmas már, lemondják. Rettentően elkeseredtem. Rögtön írtam a barátnőmnek, aki pár percen belül küldött egy elérhetőséget, ahol vizsla kölyköket árulnak. A mázli az egészben az, hogy abban  a faluban, ahol nagynénémék laknak. Felhívtam, szerencsére alkalmas volt nekik az időpont, ezért a hazaérkezés után autóba pattantunk a barátnőmmel és mentünk is a kutyáért. 

Előzmények:  Általában, de gyerekkorom óta volt kutyánk. Amikor Budapestre költöztem nagyon hiányozott egy háziállat társasága, amit persze érthető okok miatt nem vállaltunk be. 12 éves koromban kaptam Artúrt, a német juhászkutyát, akiben egy igazi társra, barátra leltem és egészen 24 éves koromig családunk tagja volt. Akkor már a fővárosban éltem, nehéz volt az elvesztése, talán két napig sirattam, de azt hiszem mindenki átélt már egy szeretett állat elvesztését. Nem volt könnyű. Ezután ismét egy német juhászunk lett, akit sajnos két éves korában betegség miatt el kellett altatni. Nos,  ahogy olvashatjátok sosem voltam szinte kutya nélkül. 

Előző bekezdést folytatva az új élet számomra az új kutyust is jelentette, így amikor megérkeztünk 8 kicsi vizsla ugrott a lábunknak. Mondhatom képtelen voltam dönteni, mindegyik annyira aranyos volt, kíváncsi és picike. Azt tudtam fiút szeretnék, majd végül járkált az udvarban a nyolc között egy kiskutya aki a többiektől egy picit nagyobb volt. Őt választottam. A hazaút jól alakult, nézelődött, próbálkozott kibújni a dobozból, de amikor megérkeztünk aggódva és ijedten fedezte fel az új otthonát. A gazdija kiokosított pár dologban, de persze szinte aktív kutyatartóként és nagy kutyásként sok mindent tudtam már. Ehhez kapcsolódóan, volt már egy vizslám. Bordinak hívták (Bordás, mert kilátszik e fajta kutyáknak a bordájuk), de sajnos 1 éves kora előtt elpusztult. Végtelen nyugodt, szerethető kis állat volt.

Nos a kis 8 hetes vizslánk épp az udvart fedezte fel vagy épp mellettünk szunyókált, mi pedig a lépcsőn ülve azon törtük a fejünket mi legyen a neve. Bosszantott, mert minél előbb akartam valahogy hívni, de semmi nem tetszett. Mindenki dobott be pár nevet de valahogy mindig egymást szavaztuk le. Félix, Cézár, Mazsola, Zeusz stb stb. Végül az interneten olvasgattuk milyen neveket is szoktak adni a vizsláknak... Talán több óra is eltelt, mire a barátnőm bedobta a Prézli nevet. Persze először csak nevettünk rajta, mintha  japán lenne, PrézLee, de végül valahogy megtetszett, mert erre a zsemle színű kutyára illik valahogy a név. Így lett a kis kutyánk Prézli. 

Ügyes akartam lenni, de mivel nem voltam biztos abban, hogy teljes 100% biztonságos a kerítés, Prézlike az éjjelt velünk töltötte a lakásban. Mondhatom nagyon vicces volt és nem is nagyon aludtunk. A napok aztán egyre jobbak lettek, a kutyus is elfogadta az új helyét, s mivel én voltam többet itthon hozzám ragaszkodik a leginkább. Sokat aludt és az étvágyával sem volt probléma. Eközben rengeteget kezdtem el olvasni a vizslákról, a fajtáról, illetve felfedeztem egy nagyon jó trénert, aki insta-facebook illetve youtube csatornáin ad tanácsot, emellett lehetőség van elmenni hozzá órákra. Én egyenlőre itthon oktatom a kutyát, jelenleg nagyon ügyesen ül, visszahozza a labdát. 1 hónapja él velünk, de nagyon örülök ennek a kiskutyának, tényleg jó döntés volt így beleugrani és végül nem készülve rá, őt elhozni. 

Prézlike egyébként nagyon szeret bennünket és mi is őt, néha persze összeveszünk és a kezdeti benn alvás végül megoldódott, mert most már simán elalszik kinn is. Kedvesen és barátságosan közeledik a látogatókhoz, játszani és a hasát vakartatni imádja. Szereti a labdákat, a hangosabb, zörgősebb dolgokat, így műanyag üveggel is szívesen eljátszik. Betakargatva alszik az ajtó előtt és szívesen szaladgál, fedezi fel az udvart.


Igyekszem úgy nevelni, hogy Prézli egy olyan kutya legyen, aki, ha nem is minta állat, de megbízható, emberszerető legyen. Úgy látom hajlik mindezekre, ragaszkodó és szerintem jól is érzi magát nálunk.

A későbbiekben szeretnék majd tippeket adni, miként is lehet tanítani, hogyan próbálom és próbáltam neki megtanítani a legfőbb és legfontosabb vezényszavakat. Ezekből mi, hogy sikerül.


Köszönöm, hogy velem tartottatok, mindenképpen szeretnék írni még Prézlikéről.

Szép napot