#125 ~ Mi újság velem?

Sziasztok!

Régen írtam már arról, hogy mi a helyzet körülöttem, milyenek a napjaim illetve mik történnek velem mostanság. 

Próbálom Nektek összeírni, leírni, de igazából elég sok dolog történt, panaszkodni nem nagyon szeretnék. 

Szeptember elejével megkezdődött a főiskola, ami eleinte nem tűnt olyan vészesnek, sőt mivel jó pár tantárgyam elfogadták örülhetek, de azért ha azt vesszük elég sok lemondással fog ez nekem járni. Tulajdonképpen benn ülök a legtöbb szombatomon, szinte percnyi időm sincs, hétvégém pláne, mert ha a sulival nem foglalkozom, akkor a papírmunkám írom vagy takarítok. Sajnos, a munka és a suli miatt a lakás konkrétan fut, rá kellett vennem magam, hogy neki essek és kitakarítsak egy fél délutánomba telt munka után. 

Higgyétek el, tudom, hogy én akartam és én vállaltam ezt, de nem tudom mikor tudok megpihenni és kicsit relaxálni, mert borzasztóan elfáradtam: mentálisan, fizikailag, lelkileg. 

Azt érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok és nagyon nehezen tudok belőle kitalálni. 

Nem akarok magamba roskadni, de néha kegyetlenül kilátástalannak érzek mindent, az életemet főleg, pedig próbálok a pozitív dolgokba kapaszkodni, de az idei év sikertelenségei és a szeretteim elvesztése után egyszerűen képtelenség pozitívan gondolkodni mindig. 

Szeretek nevetni, de mostanság abszolút ritkán fordul elő, komor vagyok, szomorkás. Annyira szeretnék olyan időt, amikor csak magammal foglalkozhatok, kicsit a saját dolgaimmal, a saját nyugalmammal foglalkozni. Szeretnék pihenőidőt, ami most jelenleg elképzelhetetlen, mert éjjel nappal dolgozom, a hétvégén a főiskolára járok. Konkrétan a családomat július óta nem láttam, abba pedig bele se merek mondani, mi lesz velem a vizsgaidőszak alatt. 

A férjemmel mindent igyekszünk megoldani, de konkrétan néha nem látom a kiutat a napokból. Vagyis csak folynak. Telnek. Fel sem tűnik. 

A főiskola egyébként nem rossz, sokat kell koncentrálni, mert egyhuzamban igyekszenek leadni az anyagot. Ami jó, hogy például ma sem ültem ott este 7-ig. 

A munkahelyemet nem jellemezném, mert nincs értelme. Sőt.. Minősíteni sem szeretném inkább. 

Most kivárok és aztán majd meglátjuk. 

A hónapban voltunk 6 éve a férjemmel, amiről írtam Nektek is. Tényleg örülök, hogy ennyi idő eltelt. A másik, hogy a barátnőm névnapja is volt, ami még inkább elszomorított, hogy nem tudjuk már soha többé együtt megünnepelni. 

Képzeljétek voltam látónál. Nem nagyon akarom elmesélni mi volt, de szerettem volna lemenni hozzá, kíváncsi voltam, hogy mit mond, ő hogy látja a dolgokat. Higgyétek el, megdöbbentőeket mondott, hiszen ő nem tudott semmit sem rólam illetve kicsit megnyugtatott. Hiszek is és nem is az ilyen dolgokban, de abszolút erősítő jellegű volt, a jóban. 

Ami pozitívum: 

 -> végre vettem egy mustár sárga felsőt

 -> vettem egy H&M-es bokacsizmát

 -> voltam moziban 

 -> kaptam farmernacikat 

 -> megjött az AVON rendelésem az EVE DUET parfümmel, illetve a férjemtől kaptam egy Yves Rocher parfümöt is, nagyon jó az illatuk

 -> egy újabb projektem lesz, de erről később

 -> kiolvastam egy könyvet ( de várom az újak megjelenését) 

Bízom abban, hogy októberben már csak jobb élmények várnak és kicsit tudok időt magamra is szánni, amikor úgy nincs semmi teendőm. 

Lehet, hogy túl sokat vállaltam, de úgy érzem meg, hogy pár embertől kapom a támogatást, attól pedig akinek főképp meg kéne értenie, hogy az élet nem mindenkinek fenékig tejfel. Sőt. 

Lassan elgondolkodunk a lakásvásárláson is, ez pedig főként a jövő titka vagyis a közeli jövőé. 

Remélem jól telik a hétvége Nektek

E.