#145 ~ Helyzetjelentés

Sziasztok!

Olyan rég írtam már, hogy mi újság, gondoltam pár mondat erejéig írok Nektek. 

Várhatóan aktívabb is leszek, hiszen lassan fél hónapja már itthon vagyok a koronavírus miatt.  

A március 15-ei hétvége egy izgalommal telt, hogy vajon mi lesz a munkával, mi fog velünk történni, szabadságolás, ellátása a gyerekeknek, szóval egy káosz volt. Senki nem tudott semmit, a polgármester úr úgy vélte, hogy még nem kell pánikolni legyünk nyitva. Ám azon a hétvégén sorba zártak be az ovik és a bölcsik, minden településen, ahol az önkormányzat elrendelte, így itt is így történt. 

Jelenleg szabadságon vagyok, majd fel leszek mentve a munkavégzés alól, szerencsére anyagi ellátásunk lesz, ami nyilván a legfontosabb. Másrészt bízom a munkahelyem megőrzésében, remélve, hogy Győr nem szeretne sehol sem leépítést. Eleinte úgy éreztem, hogy nem tudják a helyzet komolyságát felmérni az emberek, pedig itt van a nyakunkon a vírus. Tudjátok most örülök annak, hogy falun lakom. Egyrészt amiatt, hogy Budapesten elkerülni sem tudnám, hogy találkozzak emberekkel, másrészt a panelban biztosan megbolondulnék, hogy levegőzni sem nagyon tudok. 

Itthon azért van mit tenni. Korábban már írtam nektek, hogy elkezdjük a felújítást. Nos, már hetek óta zajlanak hétvégente a munkálatok, amit ketten a férjemmel csinálunk. Így a nappali és a hálószoba már kész van. A férjem elkészítette a gardróbot, majd kifestettünk. Szerintem nagyon szuper lett. :) 

Az itthon töltött időnek szerintem, kutyánk Prézli örül a legjobban. Egész nap együtt vagyunk, játszunk, a közelünkben tud lenni, én pedig igazából a boltig sétálok csak el naponta. Prézlike most legalább nincs egyedül. 

A napok aránylag hasonlóképpen telnek. Takarítgatok, pakolok, ha van valami kinti munka elvégzem, játszom a kutyával, filmezek, sorozatozok ilyesmi..
Azért néha-néha kezdem elveszteni a türelmem. Alig ér valami inger a tv-n és a neten kívül, max a madarak és a szomszédok zajongását tudom hallgatni, persze itt a férjem és a kutya, de van mikor még a bejárás is hiányzik, pedig aztán én nem szoktam ilyeneket mondani. Jó lenne kikapcsolni, mozi, elmenni valahova csak kirándulni vagy sétálni a plázában.
A felújítás folyik még, úgyhogy azzal el tudunk tevékenykedni, amíg itthon vagyunk. Hogy mikor lesz ennek vége?? Isten tudja :(

A másik ami itthon a nagy semmittevésbe eszembe jutott, hogy írnom kellene valamilyen regényt. Tudom, tudom az előzőt se fejeztem be, ég is az arcom miatta, de 1 éve majdnem alig van ihletem és nem volt kedvem sem leülni a gép elé. Pláne, hogy az előző laptopom ssd-je meghalt, vele együtt lelassult és eltűnt mindenem. Szó szerint minden. 2019-től idáig. Regényeim, képek, sulis dokumentumok. El tudjátok képzelni, hogy ki voltam akadva. A gép használható, de lassú. Így a drága férjem vett nekem egy Asus VivoBook-ot, amin Simsezni is tudok. Tudjátok a fő lényeg a karantén idején :D

Na visszatérve, rengeteget beszéltük Andival, hogy nekünk egyszer egy közös sztoriba kellene fognunk, így elkezdtünk ötletelni, hogy mit tudnánk kihozni magunkból. A múltkor pedig megszületett a közös blogunk, ahol az első két fejezetet olvashatjátok is. :) IDE KATTINTVA érhetitek el.  Remélem szívesen benéztek majd és tetszik a mi közös sztorink Nektek. 

Illetve még egy jó hír!! Március 21-én megszületett az unokaöcsém, Nimród. Olyan nehéz elhinnem, hogy az unokahúgom már anyuka, tegnap még együtt Barbieztunk. Jajj. Mindenesetre Nimród iszonyú cuki és várom a vírus végét, már csak miatta is :)

Vigyázzatok magatokra és, ha lehet maradjatok otthon!!!

A következő posztban leírom Nektek miket néztem eddig. 

E.