#156 ~ Amikor a kérdés felesleges - Babatervezőknek

 

Sziasztok!

Ahogy korábban említettem, igyekszem visszatérni a blogolás világába, mert hiányzik mindaz, ami ehhez a kis világhoz tartozott. 

Nos, megfogadom amit megígértem és most egy komoly hangvételű témával érkeztem Nektek. Igaz, ami igaz, engem mostanában ez foglalkoztat a leginkább, és ahogy megszokhattátok tőlem, a lelki dolgokkal foglalkozom most is a posztban. 

Szóval ismeritek azt a helyzetet, hogy van párod. És? Mikor lesz az esküvő? Aztán eljön ennek is az ideje, majd jön egy újabb kérdés. Mikor jön a baba? Majd az ehhez kapcsolódó gondolatok: Fiatalon szülj! Ne várj sokáig! Nekem nagyon hamar összejött! Jó lenne már egy unoka! Most már itt lenne az ideje! Mire vársz? 

Ugye ismerős? 

Értem én, hogy mindez életszerű, hogy ezek a kérdések, gondolatok is jönnek a helyzettel, ám sokan nem számolnak azzal, hogy mit okoznak annak a párnak, esetleg nőnek, aki ilyen kérdésekkel találja szembe magát, majdnem nap mint nap. 

A gyermekvállalás manapság eléggé kitolódott. Az emberek előbb inkább a tanulmányokra, munkára, majd végül később harmincas éveik körül a gyerekvállaláson is elgondolkodnak. Sok tényező van, ami miatt mindez tolódhat, de persze akadnak olyanok is, akik fiatalon válnak anyává. 

Mi most nézzük azt a helyzetet, amikor az ember előbb inkább megteremti a lehetőségeit és utána gondol arra, hogy szülőkké akarnak válni. Jelen esetben az én helyzetem is eléggé hasonló.

Nos, fontos egy biztos ház, mert manapság elég komplikált, ha egy albérletbe vállal gyereket egy pár. Nem lehetetlen, de kb 30 évvel ezelőtt, sokkal biztosabb volt a helyzet egy albérletben, mint most. Van tanulmány, van munka, amit már jó pár éve folytat is, aztán beérett a gondolat is, hogy szülők szeretnének lenni és minden adott ahhoz, hogy a baba egy jó, biztonságos helyre érkezhessen. Ahol az anyagi körülmény is rendezett, a felek azonos nézeteket vallanak, minden rendben, hogy ez megvalósulhasson. 

Igen ám, de ott van az a bizonyos hang, gondolatok, stresszfaktor, váratlan, olykor tragikus helyzetek, amik egy kicsit visszavesznek abból, hogy a baba megfoganjon. Nem mindegy, hogy a jövendőbeli szülők miképpen élnek, milyen az adott helyzet és behatások, amik érik őket. 

A legszerencsésebb az, hogy a külső ingerek nem befolyásolják a kapcsolatot, ám a folyamatos kérdezősködés, nyomás már nem olyan kedvező ebben az időszakban. 
Aztán ott van a belső nyomás, amikor maga a nő érzi azt, hogy bizony most már gyermek kell! Akkor vagyok igazi nő, ha van már gyerekem. XY-nak már kettő is van.  Nem biztos, hogy jó ötlet, ha hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk ezek a hatások, hiszen a sikertelenségnek ez is az okozója, hogy hajszoljuk magunkat egy olyan dologba, amit végül talán nem is akarunk igazán, illetve csak amiatt, mert a szülőktől napi szinten hallja az ember. 

Gyakran aki kérdezi, talán nem is tudja, hogy a szülők tagjai miket éltek meg a múltban, milyen  életet élnek, hogyan érzik magukat a bőrükben és noha egészségügyileg jól állnak, attól még a psziché kontrollálhatja azt, hogy a gyermek megfoganjon. 

A folyamatos kérdezősködéssel egyáltalán nem viszik előbbre a párt, sőt sokkal inkább, akarva, akaratlanul egy nyomást helyeznek rájuk. Végül már maga a fő lényeg szorul háttérbe, mert azon igyekeznek a felek, hogy a mindennapi terhekkel megküzdjenek, illetve az őket ért hatásokat lerázzák magukról. Ezekhez jön még az amit a média közvetít, amiket a közösségi platformokon lát az ember. Gyanítom ismeritek azt, amikor valamiről szó van, majd a facebook ezek után folyamatosan abban a témában dobja fel a dolgokat. Esetleg valamit egyszer beírsz a keresőbe, utána csak ezt fogod látni. Példa: rákerestem a terhesvitaminokra hónapokkal ezelőtt. Kíváncsi voltam a véleményekre stb. Nos, azóta a facebook random ezeket dobja fel. Hiába próbálom kiiktatni, akkor jönnek a tv műsorok, ahol erről van szó, majd ahogy egyre jobban belepörgettem magam végül a beszélgetős műsorok, interjúk, filmek, sorozatok, instafotók, stb. 

Folytatva a korábbi gondolatmenetet értem én, hogy minden családtagnak egy hosszú ideje együtt élő párról az jut eszébe, hogy már végre ideje lenne a gyerek érkezésének, ám semmilyen téren nem segítség az, hogyha minden pillanatban szembesítik ezzel őket. Már eleve az, hogy egy ekkora horderejű döntést meghoz valaki, hogy az életét most már más irányba terelné és egy újabb, nagyobb, életre szóló feladatra szánja. 
A sikertelenség pedig rányomhatja a bélyegét az adott pár kapcsolatára is. Akik között nagyon jó az összhang, összetartóak és mindenben maximálisan támogatják egymást úgy vélem nem lehet probléma. Aztán hosszas idő után egyesek kereshetik a hibát magukban, majd végül egymásban is. 
Egy baba érkezése csodálatos és örömteli dolog, de sokaknak fogalma sincs, hogy talán ezért a nagy boldogságért az a pár min ment keresztül. Igen, aláírom és gratulálok azoknak őszintén, akiknek egy szempillantás alatt pozitív a terhességi tesztjük. Szerencsések, és abban is, hogy kevesebbet kell hallgatniuk azt, amit egy olyan párnak, akik például hónapok óta vagy évek óta szeretnék megélni ezt a csodát. 

Erről a témáról megkérdeztem Andit is (restaconmemaradjvelem.blogspot bloggerét), akivel igyekszünk ebben a dologban egymást is támogatni és természetesen azokat is akik hasonló helyzetben vannak. 

Szerinted mennyire befolyásolhatják a fogantatást a lelki okok? 

Nagyon... Szerintem sokkal fontosabb a lelki rákészülés mint más...hiszen mentálisan kell elsősorban egy babaérkezésére ráhangolódni és azt nem lehet idegesen. 

Éreztél valaha külső vagy belső nyomást a gyerekvállalásra? 

Igen. Főleg az utóbbi 2 évben, és főleg a szüleimtől. De az is rosszul esik hogy sok barátnőmnek már született babája és ez engem is frusztrál. Egyszer apukám azt mondta hogy igyekezzünk mert ha így haladunk ő már nem fog élni és nem látja az unokáját.

Édesapád szavai hogy estek? Mit gondolsz ezek a mondatok mennyire tudják befolyásolni a családalapításra való hangolódást?

Nagyon rosszul. Itthon még sírtam is a férjemnek miatta. De ezzel ellentétben úgy vélem inkább negatívan befolyásolnak hiszen ez is csak egy nyomást rak rád.

És megint csak a megfelelési kényszer jön elő belőlem.. Aminek mindenképp megakarok felelni.

Próbálkozol valahogy ezeket a tényezőket kizárni? 

Igen. Igyekszem csak a pozitív dolgokra koncentrálni és nem törődni a sok kérdezősködővel. Emellett próbálom elképzelni a babámat és elképzelni a jövőt vele. A baba szobát meg hogy majd hogy fogok vele játszani. Magamba pedig minden nap elmondom hogy sikerülni fog mert nekem nem lehet hogy ne legyen gyerekem..

Mi az amit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak? 

Azt hogy tudom hogy mennyire nehéz és mennyire fontos dolog az anyaság de ne akarjanak görcsösen megfelelni a társadalmi elvárásoknak. De ha minden reggel pozitív gondolatokkal várjatok hogy megfoganjon a baba akkor biztos vagyok benne hogy sikerülni fog de csak akkor ha hiszel benne.

Egyszóval, manapság sok -sok tényező befolyásolja életünket. Ebben a felgyorsult világban az egészség mellett nem árt odafigyelnünk a belsőnkre, a lelkünkre is. Hiszen aki érzékenyebb, nehezebben cipeli a világ súlyát vagy az életében adódtak olyan gondok, amiken már azt hitte rég túl lendült, de a félresöpört problémák visszaköszönhetnek. 
Egy ilyen nagy dolog kapcsán, mint egy baba tervezése és majd egy picike élettel együtt élni nagyon nagy feladat. Ha pedig az a pár úgy dönt, hogy ők szeretnék mindezt megélni, akkor inkább a támogatásunkat adjuk, ne még plusz köveket zúdítsunk rájuk, mert azzal nem segítjük őket. 
A leendő szülőknek sok sikert, illetve álljunk ki magunkért és peregjenek le rólunk ezek a plusz terhek, amiket az ekkora tervezésnél le kell görgetni magunkról!

Remélem picit segítettem, Andinak is hálásan köszönöm a közreműködését és  a segítségét. 

Biztosan jövök még ilyen témával 

E. 

Ha pedig bármilyen kérdésetek van írjatok bátran!

mindiglegyboldog@gmail.com