#147 ~ Prézli 1 éves!

A kutyák nem a teljes életünk, de ők teszik teljessé az életünket.

(Roger Andrew Caras)

A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál.

(Josh Billings)

2020. április 20. 

Prézlike, a magyar vizsla kutyánk egy éves. Nem is tudom, hogy kezdhetnék bele mindabba, ami majdnem egy éve az életünk részévé vált.

Sokan olvashattátok, hogy amikor szó volt róla, hogy költözünk és saját házunk lesz, egy feltétellel egyeztem bele, hogy elhagyjuk Budapestet, ha lesz kutyánk. Aztán, ahogy egyre közeledett a költözés a farkasölő helyett egy magyar vizsla jött haza velem azon a napon, amikor magunk mögött hagytuk a fővárost és visszaköltöztünk a szülőfalumba.

Prézlike 2019. április 20-án látta meg a napvilágot, ha jól emlékszem hét testvérével együtt. A szülei csodálatosan szépen voltak, ám néhány nappal, hogy Prézli hozzánk került, sajnos valahogy kiszöktek és meghaltak mindketten. Borzasztóan sajnáltam a szüleit, hiszen nagy becsben tartott, gyönyörű szép kutyákról volt szó.

Sosem felejtem el, hogy miközben a gazdikkal beszéltem, Prézlike anyukája odajött hozzám, megböködött, szemeivel azt sugallta vigyázzak a kutyusára. Tényleg megható kis jelenet volt.

Prézli úgy került hozzánk, hogy szinte be sem voltunk rendezkedve. Épp, hogy tudtunk aludni, volt tv, internet, minden olyan ami kell, de nagyon kezdetleges volt minden. Vicces is így visszagondolni.

Nevén órákig gondolkodtunk, valami frankót akartam, ami illik hozzá vagy, amit innen-onnan hallottam, esetleg kedvenc karaktereim nevei. Barátnőm bedobta a Prézlit. Eleinte csak szórakoztunk Préz Lee és társai, de illett hozzá a név, így lett a vizslánk Prézli.

Nos, hozzánk került ez a pici kiskutya, azon az éjjelen pedig semmit sem aludtunk. Az első éjjelünk a saját házunkban! Nulla alvással el sem akartuk hinni, hogy tényleg pont bevállaltuk az első napunktól. Mindenesetre Prézli volt, napközben rengeteget aludt, úgyhogy picit tudtunk pihenni. Nevelgettük, gyönyörködtünk benne.

Régen volt vizslám, sajnos nem érte meg az egy éves kort, már nem emlékszem mi történt, picit féltem, hogy valami történik Prézlivel. Evett, nőtt, jöttek az oltások, chip, én pedig imádtam, hogy ennyire összenőttünk. 

Persze, aki tudja és volt már vagy esetleg van kutyája, tudja, hogy azért nem mindig fenékig tejfel minden. Elérkezett a fogváltás, az új dolgok felfedezése és Prézli, amíg mi távol voltunk aktivizálta magát. Szétszedte a kirakott kanapét, elhurcolt mindent, de volt, hogy átugrotta a két udvar közötti kerítést, vissza meg már nem tudott jönni. Teljesen kész voltam. Ha fejmosás volt, ő úgy ült, mint akit bántalmaznak, úgyhogy talán jó is, ha nem látta senki, biztos ránk hívták volna az állatvédőket. Nagy színész, de mi így szeretjük.

Egy méltán okos, érzékeny kutyáról van szó, aki folyton a közelünkben akar lenni. Mindig addig-addig fúrja magát, hogy bújhasson és valamije hozzánk érjen. Unatkozni? Vele nem lehet.

Már gyerekkorom óta nagy kutyás vagyok, érzékenyen érint mindig, ha árva kutyát látok, anno pedig egy menhely volt az álmom. Ma már tudom mennyi minden kell, hogy fenn tudjam tartani, ugyanakkor a világ összes árváját megmenteném. Egyszóval a kutya a kedvencem. Prézlike előtt már több kutyám volt, de valahogy vele más a kapcsolat. 

Nem is tudnám elképzelni a napjaimat nélküle. Azt, hogy ne várjon haza, hogy ne hozza a labdáját és ne hagyja, hogy tévézzek. Jobbá tette a napjainkat. Nem mondom, hogy néha elvonulok és kicsit magamban relaxálok, mert ott van ahol mi mindig, de Prézlike nélkül nem lenne olyan semmi. 

1 éves lett a nagyfiú, amit ő persze nem érzékel, de azért én megadom a módját annak, hogy picit ünnepelve legyen. 

Remélem még sok sok évet fogunk együtt tölteni. :)