#149 ~ Állatságok karantén idején

(fotó: kyriolexy.wordpress.com)

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy most pár gondolatban szólnék azokról a dolgokról, amik történnek/ történtek itt a karantén ideje alatt. 

A címből sejthető, hogy állati témával fogok foglalkozni, mert mostanság amiket látok, eléggé elkeserítő. 

Kis előzmény: 

Amikor gyermek voltam arról ábrándoztam, hogy a megunt, árva kutyákat befogadom és lesz egy menhely, ahol ők boldogan élhetnek. Ahogy telt az idő, rájöttem nem kis pénz és támogatottság egy ilyen helyet fenntartani. Ettől függetlenül szívemen viselem a sorsukat és továbbra is fáj látnom, ami a világban zajlik. Nem titkolom az adóm 1%-át is menhelyeknek szoktam adni. 

Na, de lássuk a jelent. 

Egy kis kedvenc magunkhoz vétele sok változással jár, minden addigi megszokott dolgainkat megváltoztatja, hiszen gondoskodnunk kell arról az élőlényről, etetni, játszani, egészségileg figyelni kell és miegymás, továbbá nem hagyhatjuk csak úgy napokra, felelősséggel tartozunk érte. Ezt vállalja az, aki magához vesz egy kutyát vagy bármilyen állatot. Nem szeretnék belemenni olyan dolgokba, mint pl helytelen állattartás, de nem mehetek el amellett, ami mostanság történik. 

A karantén alatt egyes unatkozó emberek (TISZTELET A KIVÉTELNEK) úgy döntenek, hogy befogadnak egy állatot. Legyen az kutya vagy macska. Azt hiszik talán, hogy elüthetik az időt egy kölyök kutyával és minden szuper lesz. Igen ám, de ezeknek az állatoknak is vannak szükségleteik, néha rágcsálnak, sétálni szeretnének illetve figyelmet igényelnek. Az örökbefogadók vagy vásárló gazdik végül rájönnek, hogy nem is annyira felhőtlen ez az állattartás és teljesen elköteleződni sem akarnak, megrágta a bútor szélét, nem kell ez a kutya.
Igen ám! Az elválásnak számos módját választhatnák, de ezek a kutyák, macskák végül az út szélén, erdőben és más kellemetlen környezetben ki lesznek téve.
Hetek óta más sem jön velem szemben, hogy az Állatvédők innen-onnan mentik a kutyákat, elszörnyülködve látom, hogy anya kutya kicsinyeivel márkás kabátba bugyolálva egy dobozban várta a megmentőjüket vagy egy sebesült kutya szomorúan feküdt az út szélén, hogy valaki érte menjen.
Ha látom ezeket a bejegyzéseket csak a könnyeim potyognak, hogy lehetnek ennyire kegyetlenek az emberek? Aki nem érzi magát elég felelősnek ahhoz, hogy örökbe fogadjon vagy vásároljon magának egy állatot, inkább ne tegye, egészen addig, míg teljesen biztos nem lesz abban, hogy tud vele eleget foglalkozni és nem az utcán végzi szegény állat.

A karantén nem azért lett kitalálva, hogy agyba-főbe mindenki állatot vásároljon, majd ahogy lejár az otthon töltött idő, már nem is annyira buli, hogy ott van egy kis kedvenc. Ez pedig csak egyik része a dolognak, mint, ahogy fentebb említettem a kegyetlenség az nem ismer határokat. Akik mentéssel foglalkoznak, minden elismerésem, hiszen a lehető legtöbbet megteszik azokért a megunt állatokért, akik végül az utcán végzik, kegyetlenül elbánnak velük vagy pedig ott hagyják egy dobozban őket.
Ez pedig napról-napra egyre több. Egyes csoportok, oldalak, fajtamentés, menhelyek írják ki bánataikat, amiket naponta tapasztalnak.
 Aki mégis dönt, kisállatot szeretne, legyen körültekintő. Mérje fel a helyzetét, megengedheti e magának, hogy befogadja, nevelje és szeresse, amíg él. Ha mégsem tudja nevelni, akkor ajándékozza oda olyannak, aki igen vagy keressen fel fajtamentést, menhelyet, akik segíteni tudnak abban, hogy az állatot elhelyezzék. Nem az a megoldás, hogy kidobjuk.
Én most ebben a nehéz helyzetben, amiből már talán kifele jövünk, kérek mindenkit, hogy úgy döntsön, hogy ebben ne sérüljön az állat. Inkább halasszuk el a választást arra, mire tényleg biztosak nem leszünk a dolgunkban. Ha pedig szeretnétek egy kutyát vagy macskát, nézzetek körül a menhelyeken, sokan várnak szerető gazdira és egy boldog otthonra!

Szép napot kívánok Nektek!

E.