#150 ~ Elment egy legenda

Nehéz most szavakat találni..

Igen, szeretem a vízilabdát, a kézilabdát, focit, Forma-1-et. Ugyan sosem űztem egyiket sem, a kézilabdát is csak amatőr szinten, de nézni és elmenni szurkolni annál inkább kedveltem. Így jutottam el a F1-re, ETO meccsre stb.

A vízilabda számomra az első megkedvelt sportok közé tartozott. Írom ezt úgy hogy már gyerekként valami elképesztő volt nézni a Kemény Dénes felé csapatot, akik Igen! letettek valamit az asztalra ennek az országnak. Most, örülök, hogy az a generáció vagyok, aki még tudja, akkor mit is alkottak a pólós fiúk és hogy dobták a győzelemnél vízbe edzőjüket.

Amikor elkezdek nézni egy sportot valahogy mindig megakad egy-egy játékoson a szemem, akit aztán tényleg nagyon megkedvelek, stílusa, játéka, esetleg külseje miatt.

Így lett kedvencem Kimi Raikkönen és Felipe Massa az F1-ből, David Villa, Xavi, Iniesta korábbi játékosok közül Luis Figo, Ryan Giggs a fociban, Iváncsik Gergő a kéziben míg vízilabdában Kiss Gergely és Benedek Tibor.

Az a Benedek Tibor, aki ma 47 évesen meghalt.

Az a Benedek Tibor, aki számos olimpia bajnoki, világbajnoki és EB címet tudhat magáénak, edző volt és megkockáztatom a világ legjobb vízilabdása.
Az a Benedek Tibor, aki küzdött az álmaiért és gerincferdülésesként egyszer csak a vízilabda mellett kötött ki.
Az a Benedek Tibor, akinek példaértékű élete volt, feleséggel és gyermekekkel.

Amikor gyerek voltam, az Olimpia családi, közös program volt. Emlékszem nyaraltunk unokatesómmal és mindenki a tévé előtt ülve nézte a magyar srácokat, izgultunk, hogy megnyerjék az adott meccset. Ahogy haladtak előre a selejtezőkben végül a döntőnél voltunk és valami csoda volt, ahogy ezek a fiúk addig küzdöttek, amíg végül sikerült nyerni. Egy olyan csapatban, ahol Kiss Gergely, Kásás Tamás, Biros Péter és Szécsi Zoltán játszottak. 2004-ben a kezünket tördeltük a fináléban, amikor az utolsó percekig kérdéses volt, mi fog történni, de megcsinálták!! Sikoltoztam, tapsoltam, rettentő boldog voltam. Számomra ez a győzelem vitt mindent. A csatát sosem adta fel. Mindig így volt, ahogy 2004-ben. Küzdött és szövetségi kapitány lett, majd 2013-ban a vezetésével világbajnok is lett. 

Ma, ahogy meghallottam a hírt, egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ilyen megtörténhet egy számomra életerős férfival. Tudom, azaz én már csak tudom, hogy a betegség nem válogat, a sors hoz váratlan helyzeteket, de rettenetesen lesújtott a hír. 

Benedek Tibor a vízilabda halhatatlanjai közé tartozik, és tartozni is fog, hiszen Ő egy olyan ember volt, aki nem a botrányaival, hazugságaival tűnt fel a bulvárlapok címlapján, hanem a tehetségével, a kitartásával, küzdeni akarásával, szorgalmával. Láss csodát, sikereket ért el, megküzdött azért, amire vágyott és szerető család vette körbe.

Tudjátok, számomra vannak LEGENDÁK, akik - még vagy élő vagy halott- valamiért számomra, olyan különös helyet foglalnak el a szívemben, ilyen például Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember, Morgan Freeman színész, Bodrogi Gyula, Niki Lauda vagy a most elhunyt Benedek Tibor. Nagyon szerettem őt, kedvencem volt, de ez sosem fog változni. Példakép, akire felnézhetünk, aki rengeteg mindent adott nekünk, büszke lehet Rá az egész ország!
Kiváló ember volt.

Végül egy videóval búcsúzom, ami lehet másoknak is, de nekem maradandó élményt okozott.

"Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem."

Mély együttérzésem a családdal.