Nos, emlékszem ,amikor mamámmal ketten néztük. Felidézem magamban, amint ő a fotelban ül, én a heverőn és minden epizódot nagy lelkesedéssel vártam. 

Tudni kell, hogy sok kortársammal ellentétben, a régi filmeken nőttem fel, emiatt is nagyon kedvelem a ezeket és a régebbi évszázadokban játszódó történeteket. Gyakorta néztem fekete-fehér alkotásokat, illetve ezt a sorozatot, amely a 20. század küszöbén játszódik és a 90-es években forgatták. 

Az évek során, számtalanszor láttam már az epizódokat, őszintén akadnak olyanok, amelyeket nagyon kedvelek és olyanok is, amelyeket kevésbé, de a vége ugyanaz. Kevesebb lennék általa. 

A Váratlan utazás részei mind-mind tanulsággal végződnek. Olyan tanítással, amelyen az ember elgondolkodik, levonja a következtetést, rájön, hogy semmi sem fontosabb azoknál az embereknél, akik szeretettel veszik körbe. Megtanít arra, hogy ha hibázunk is, vállaljuk a felelősséget, mert lehet talán kezdetben sötét felhők gyülekeznek felettünk, de mindenre van megoldás.  
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen jó, hogy faluban születtem, mert tudom mi a munka, milyen az, amikor a kertben az év nagy részében van teendő, milyen fát aprítani, milyen, amikor mindenki ismeri egymást. Megvannak a tipikus típusok: gazdagok, a szegényebbek, a falu pletykásai. A központi helyek: bolt, posta, közösségi ház, ahol mindig összegyűlhetnek a lakosok. 
Úgy érzem, kicsit én is bele tudtam magam képzelni ebbe a világba, sőt sokszor emlékszem álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne Avonlea-ban élni. 

Meghatározó volt számomra, amikor Sara megkedveli Avonlea világát, amely gyönyörű, festői vidék, a város szélén a sziklákról a tengert kémlelhetjük, míg az erdőben megannyi kaland várt a gyerekekre. 

Sara a csinos és drága ruhák helyett, megtanulja mi a munka, milyen amikor háztartásba be kell segítenie, amikor a gazdaság jelenti a bevételt a család számára. 

Hetty King komoly és határozott jelleme ugyan minden epizódban megjelenik, de igazán fontos lesz számára a kislány, anyai szeretettel neveli és óvja. 

Sara jó szándéka is sokszor bajba keveri őt, de az egyes részek végén, mindenki belátja, hogy a kislány nem akart rosszat. 

Kezdetben Sara-t nem igazán fogadják be az unokatestvérei és a helyi gyerekek. Gőgösnek tartják amiatt, hogy gazdag. Ezért sokszor megleckéztetik, de mivel ő sem egy ártatlan, mindig visszaadja azt, amit kapott. Kifejezetten Felicity-vel jön ki kevésbé - aki tinédzser kora elején jár - mert minden lében kanál, utálatos, okoskodó és imád parancsolgatni. 

A városka lakói is tartogatnak megmosolyogtató pillanatokat. Mivel tapasztalatlanok, kicsit együgyűek, nem igazán tudják akár a betegséggel kapcsolatos dolgokat, vagy a modernizációkról alkotott véleményeik is mások. Ugyanakkor kedves a szívemnek, hogy akármilyen ellenségeskedés is van, a város mindig összefog a jó célok érdekében: új könyvtár, Avonlea megmaradása, színjátszó verseny. 

Nos, Hetty King egyértelműen. Nem volt férje, nem volt gyermeke, mi több mindent a tanításnak szentelt. A legidősebb családtagként mindig ő mondta ki az utolsó szót, és sokszor ő döntött adott helyzetekben, mégis becsültem a bátorságát, a családba vetett hitét, a kitartását és, hogy, ha hibázott is, be tudta vallani. Elismerő, ahogy Sara-val bánt, ami amiatt is fontos, mert ő gondoskodott lánykorában a testvéreiről is. 

Alec King számára a gazdaság az első, amit az édesapja rá hagyott. Fontos számára a hagyomány, a családja, illetve mindig ő az, aki jó belátásra bírja a rokonokat és a gyerekeket. Érzékeny és kedves, hatalmas élettapasztalattal és szívvel. 

Sara Stanley olyan sok szomorúságon ment keresztül, édesanyját szinte  alig ismerte, majd Avonlea-ba érkezését követően pár évvel az édesapját is elveszítette. A hatalmas vagyon ami maradt számára, de a King család körében szerető otthonra talált. Hetty néniben a pótmamáját látta, akivel ugyan sok konfliktusa adódott, de a szeretet és a kötelék közöttük hatalmas volt. Sara küzdött a céljaiért, segített a családtagjainak,barátainak, igazi kerítő volt a szerelmesek között, illetve szeretett tenni a városkájáért is. 

Peg Bowen az erdőben magányosan élő hölgy ugyan nem sokszor szerepel a sorozatban, mégis határozottan jó karakter volt. Peg jó szándékú volt, ám az emberek fejében élt róla egy kép, miszerint boszorkány, de csak a szavak erejével varázsolt. Lelket öntött Félixbe, amikor félt a verseny előtt. "Nincs hatásosabb varázslat, mint az, ha hiszel saját magadban." Segített győzni a csapatnak, a hoki versenyen, őt mindig a jó szándék vezérelte. 

Végül Gus Pike, aki nincstelenként érkezett Avonlea-ba. Hajózott, sok helyen megfordult. Ugyanakkor senkije nem volt. A King család bizalmukba fogadta őt, Hetty King felkarolta, segítette a tanulásban, munkát szerzett neki, mindenki megkedvelte a pipás, de kiváló hegedűs fiút. Gus nehéz sorsú volt, sokszor megkönnyeztem azt az epizódot, amikor a kapitány utazása előtt neki adja a világítótornyot, hogy ott lakhasson. 
"-Akkor rád bízom a világítótornyot, rendben? Azt mondtad ez minden vágyad. Egy ház, ahonnan senki sem kergethet el."

Számomra ezek a mondatok, jelenetek, nagyon megindítóak, őszintén mindig könnyek szöknek a szemembe ilyenkor. 

A kedvenc párosom Felicity és a fentebb említett Gus. Az ő szerelmük kedves a számomra. Barátságból indult, majd végül egymásba szerettek. Míg Felicity a tanulmányaira tekintett jövőbeli célként, addig Gus csak a lányt akarta. Szerelmük sok viszontagságon megy keresztül, mire ismét egymásra találhatnak. 

Ha csak gondolatban és arra a közel egy órára, de jó kicsit elröppenni a Avonlea városába. Igen, igen, kicsit idealizált mindaz, amit a sorozat kínál, mégis azt hiszem ebben a világban szükség van arra, hogy egy kicsit olyan helyre csöppenhessünk, ahol kapunk egy kis tanulságot az epizódok végén. Valószínűleg korunkban egy veszekedés eredménye az lenne, hogy a felek, akár a rokonok, évekig nem beszélnek egymással, itt mégis más a helyzet. Olyan kötelék van a King család között, akik mindenben számíthatnak a másikra, akár egy vita, csőd, vagy esküvő rendezése alkalmával. 
Csodálatosak a kort idéző ruhák, a házak, a berendezések, még Jasper Dale találmányai is, amelyet beleszőnek a sorozatba. Kiváló és remek színészek formálják meg a karaktereket. 

A Váratlan utazás hét évad után ért véget, amit követett egy film, amely a Boldog Karácsonyt, Miss King! címet kapta. 

Aki szereti a kosztümös sorozatokat, aki a pörgős hétköznapokból kiszakadva vágyódik egy másik világba, bátran kezdjen hozzá. Vicces, megható, kedves, izgalmas, komoly hangvételű mondatokkal megtűzdelt, családi sorozatot kaphat.