Sziasztok!
Kicsit rendhagyó, de mégis már több alkalommal bevált poszttal érkeztem. Szeretek többekkel együttműködve egy-egy bejegyzést készíteni, mert ezekben az esetekben nem mindig csak és kizárólag az én véleményemet olvashatjátok, illetve megismerhettek másokat, más történeteket. Emiatt is szerettem interjúkat készíteni, továbbá volt már poszt Andival és Krisztával is, szóval úgy érzem, hogy néha jó bevonni másokat.
Mivel életemnek fontos részét képezi a lélek, s annak egészséges mederben való tartása, emiatt gyakran olvashattok blogomon effajta posztokat, gondolatokat. Ez nem volt másképp a gyermekáldás alkalmával, majd az anyaság megélésével sem. Ugyan blogomat nem szeretném kifejezetten e témák köré építeni, viszont ez is hozzám tartozik, így olykor-olykor elő fog kerülni. Andival mindig szerettem együtt munkálkodni, tevékenykedni, gondolkodni, ez most sem volt másképp. Amióta ismerjük egymást hasonló habitusunkból, stílusunkból és személyiségükből adódóan tudunk alkotni, illetve segíteni egymást.
Most pedig szinte egy rugóra járt az agyunk és kitaláltuk, hogy tapasztalatainkkal igyekszünk segíteni azoknak, akik a gyermekáldás előtt állnak és esetleg nehézségekbe ütköznek vagy lelki segítségre van szükségük.
A mi történeteink
Posztomban szeretnék a lelki tényezők mellett rávilágítani arra, hogy mi nehezítheti még a gyermekvállalást. Ahogy korábbi bejegyzéseimben olvashattátok, a lelki oldalára tudom leginkább visszavezetni, hogy miért is volt hosszú idő a sikertelenség. Amennyiben az a szülőpáros úgy érzi, hogy az élet bizonyos területein nem jut egyről a kettőre, stresszes, görcsös, félelmei vannak javaslok segítő szakembert, aki feloldhatja ezeket az akár múlból jövő lelki terheket.
Az én gondolataimat a témában a következő címekre kattintva érhetitek el.
Mielőtt Andi része következne, tegyük rendbe, mit jelent az inszemináció. Ez egy olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amikor a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. Az eljárást akkor alkalmazzák leginkább, amikor egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett nem történik teherbeesés.
A WHO statisztikái alapján ma, minden hat emberből egy meddő. Ez a felnőtt népesség 17,5 %-át érinti. Andi
Sziasztok!Először is szeretném megköszönni Eszternek, hogy gondolt rám a blogja új témája megírásában. Nagyon szeretek vele együttműködni, és sokszor eszembe jut milyen jó lenne ha közelebb laknánk egymáshoz.
De a lényeg:
Már 2016 óta tervezzük és álmodozunk egy kisbabáról, aki sajnos nem akart megérkezni. Személyszerint nagyon sok orvoshoz elmentem, de szervi problémát senki nem talált nálam. Ahogy aférjemnél sem. Nem tudtuk mi lehet a baj, és így teltek múltak az évek mi pedig egyre reménytelenebbek lettünk. A családom végig mellettem állt, és főleg édesanyám volt az aki még akkor is orvosok után keresgélt mikor mi már feladtuk, így kb bejártuk az országot. Közben a környezetemben sorra születtek a kisbabák, aminek tényleg tisztaszívből örültem, de belül fájt. Kérdéseket tettem fel, hogy nekik miért sikerül? Vajon az ő házasságuk miért jobb, mint a miénk? Oda miért születik le a kislélek? De nem jutottam semmire. A covid idején sikerült sokat fogynom,ami a mentális egészségemnek is jót tett. A férjemmel is helyre állt a harmónia a házasságunkban, és úgy éreztem tényleg már csak a baba hiányzik. Végül Szegeden megtaláltuk az SZTE Reprodukciós Medicina Intézetet ahol mindenki nagyon kedvesen fogadott minket. Ez az intézmény egykor a Kaáli Intézet volt, de pár éve állami kézen van, így mindenfajta beavatkozás ingyenes. Érezni lehet, hogy mindenki nagyon komolyan veszi a munkáját, és mindenki úgy áll a gyerekre vágyó szülőkhöz ahogy kell. Nekem hatalmas pozitivitást adott ez a sok kedvesség. Az orvosok nem futószalagon vizsgálták a betegeket, hanem tényleg érdekli őket minden. Őszintén tudom őket ajánlani, ha valaki ilyen problémával küzd.
Instagram sztoriban pedig benneteket kértünk meg arra, hogy kérdezzetek az anyasággal, inszeminációval, várandóssággal kapcsolatosan. Ezúton is hálásan köszönjük a kérdéseket amiket többen feltettetek, ezeket most meg is válaszoljuk.
1. Hogyan éli meg egy nő, hogy nem jön természetes úton a baba?
Andi: Mivel mi már lassan nyolc éve küzdöttünk azért, hogy legyen gyermekünk így eléggé nehéz volt feldolgozni azt, hogy természetes úton nem lehet babánk. Sokszor volt, hogy magamat hibáztattam, és magamban kerestem az okokat. Voltak olyan pillanatok amikor úgy gondoltam talán ez az élet rendje, hogy mi már csak ketten maradunk a férjemmel, és elégedjek meg azzal, hogy a munkám során körbevesznek a gyerekek. Nehéz volt beismerni, hogy orvosi segítségre van szükségünk.
Eszter: Én ehhez azt tudom csak hozzáfűzni, hogy nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy nekünk nem lehet gyermekünk természetes úton. Pokoli volt, mert bár mindennél jobban vágytam rá, hogy így legyen, végül rá kellett jönnöm, hogy talán sosem adatik meg. Sokat sírtam, láttam, hogy hány helyen micsoda nagy a boldogság, sorra jöttek szembe velem az újszülött fotók, én meg ott álltam, hogy nekem ez sem fog összejönni. Akkoriban nehéz időszakaimat éltem, amiből ki kellett jönnöm.
A családban van már egy örökbefogadott kis unokaöcsi, így felbátorodva megbeszéltük a férjemmel, ha nem jön össze, akkor örökbefogadunk. Az élet másképp hozta, így a papírok beadása előtt, pozitív lett a tesztem.
2. Mennyire készültetek tudatosan a gyermekvállalásra?
Eszter: Én az évek alatt igyekeztem odafigyelni arra, hogy vitaminok formájában felkészítsem a testemet. Szedtem kétféle vitamint (egymástól függetlenül) illetve a természetességre is ügyeltem: méhpempő és gyógynövénycseppek formájában. A folsav is elengedhetetlen részét képezte a felkészülésnek. Végül a pszichológus, illetve egy munkahelyi, gyámügynél dolgozó szülő segített letenni a hosszú ideje tartó lelki görcseimet, majd pedig a vitamint is elhagytam mérgemben 1-2 hónapig. Aztán Marci kopogtatott.
Andi: Elég sok orvosnál megfordultunk a folyamat során, és az egyik doktorom azt mondta, addig nem tud segíteni amíg le nem fogyok egy bizonyos kilót. Akkor voltam 86kg és a szívbetegségem és a súlyom miatt is sokkal kockázatosabb lett volna a gyerekvállalás/ szülés része. Elmentünk egy másik orvoshoz aki 900 kalóriás diétát írt elő nekem, és napi 5x-i étkezést speciális ételekkel egybekötve. Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindig a gyerek dolog lebegett a szemem előtt. Mikor láttam, hogy ez működik rászoktam a tornára is, és kevesebb mint fél év alatt lefogytam kb 20 kg-t. Emellett próbáltam egészségesen élni, étkezni, elhagyni káros dolgokat. Így tett a férjem is. A mentális egészségemre is odafigyeltem és hála istennek találtam egy olyan embert aki ráterelt a helyes útra.
3. Voltak mélypontok az anyaságban?
Eszter: Hogyne. Az első hét eufória volt, tényleg csak álltunk a férjemmel a ház egyik szegletében és csodáltuk a gyereket, meg magunkat. Kovácsné kivan c.könyv jut erről eszembe. Aztán megkezdődött a mókuskerék. Ott a kis újszülött, eszik-alszik-sír-peluscsere, és ez mindig ugyanúgy. Kialvatlanság mellékelve, hormonok dúltak, szóval volt amikor én is sírtam vele együtt és azon agyaltam, hogy én, aki megannyi gyereket rendeztem már, a sajátomat meg nem tudom megnyugtatni? Hol a párnámba sírtam, vagy épp ahol elkapott. Sokszor magam sem tudom mi bajom volt. A másik amikor nagyon megzuhantam, az az, amikor tudatosult bennem, hogy el fog apadni a tejem. Kevés, aztán végül nem is volt már. Lehet ezek valakinek apróságok, de abban a helyzetben ezt nagyon rosszul éltem meg, de természetesen megoldódott. Jelenleg mindent is élünk, nem unatkozom, visszagondolva pedig ezek, amik mélypontok voltak, már nem is tűnnek olyan mélynek.
4. Nehézségek a párkapcsolatban a terhesség alatt?
Eszter: Én ezt nem tapasztaltam, egészen földöntúli volt a kapcsolat. Tervezgettünk, rengeteget beszélgettünk, kitámogatott a párnákkal, amikor már mindenhogy rossz volt. Tudtam, hogy mindenben számíthatok rá, ez pedig a mai napig így van. Én szerencsére teljesen pozitív időszakot éltem meg a párkapcsolatban.
Andi: Semmi nehézséget nem érzünk a várandósság alatt. Mindketten egy hatalmas csodának éljük meg a dolgot. (hiszen számunkra ez tényleg egy csoda), én pedig szerencsésnek érzem magam, ugyanis a férjem mindenben a segítségemre van és mellettem áll. Legyen az házimunka, bevásárlás, vagy pl mostmár egy cipő bekötése is. :D.
5. Szex és a terhesség? Okozott gondot nálatok?
Andi: Mikor szakemberhez fordultunk minden ilyen jellegű dolognak napra pontosan kellett mennie, ezért voltak olyan helyzetek amikor annyira nem volt jó a spontanitás nélküli együttlét. Ám szerencsére ez nem okozott köztünk törést, viszont most, hogy kismama vagyok sokkal jobban figyelünk egymásra, és természetesen a babánkra is. Egyenlőre a gyermekünk épségét, egészségét helyezzük előtérbe. Bár az is igaz, hogy minden csak kreativitás kérdése. :D.
Eszter: Őszinte leszek, a hátam közepére nem kívántam. 16. hétig olyan rosszul voltam, hogy arra nem volt energiám, hogy az ágyból kikeljek és laza 9 kgt fogytam is. Erőtlen voltam, alig ettem. Örültem, hogy tudom ki vagyok, az effajta intimebb dolgokat inkább hanyagoltam.
6. Hogyan éltétek/élitek meg ezt az időszakot?
Eszter: Ha a várandósságra gondolsz, akkor én kezdetben nehezen, ahogy pedig telt az idő, úgy lett picit jobb. A második trimeszter szuper volt, egy laza 12 km-es bakonynánai túrával ünnepeltem meg. Soha többet. :) A harmadik trimeszter már nagyon nehéz volt, mert semmi sem volt jó, fájt mindenem, illetve ott visszatért a 40 fok, emiatt sok időt benn töltöttem, mert iszonyú forróság volt, ami méginkább nehezített a dolgon. Ami az egészhez hozzátartozik, hogy a második trimesztertől végig tevékenykedtem, volt, hogy Marci ruháit 80x pakoltam át, és állandóan fürdőt sikáltam, ne kérdezzétek miért, szerintem dúlt a fészekrakó ösztön erősen.
Andi: Jelenleg a várandóságom 6. hónapjában vagyok. Eddig minden rendben és panaszmentesen alakult. Az utóbbi időben viszont az alvási ciklusom eléggé felborult, ugyanis este nem tudok már annyira jól aludni. Sokszor forgolódok, és nem találom a helyem. Van, hogy hajnali három órakor felkelek és egészen ötig csak nézelődök agyalok. Ez persze azzal jár, hogy nappal van, hogy csak úgy dél körül bealszok vagy délután négy körül jön rám az álmosság. Fájdalmaim nincsenek, örülök, ha érzem, hogy mozog a kisfiam. De nem görcsölök, nem dagadok, szóval az alváson kívül minden a legnagyobb rendben van.
7. Hogyan derült ki, hogy inszeminációra lesz szükségetek?
Andi: 2016-ban volt egy nagyobb műtétem ami után az orvosok zöld utat adtak a babának, ám ez sajnos sokáig nem jött össze, így orvosi segítséget vettünk igénybe. Elég sok helyen jártunk a környéken, és hála istennek/ vagy nem, de mindent rendben találtak nálunk az orvosok. Vagyis elvileg egyikünknek sem volt/ van szervi problémája, ami gátolta volna a baba érkezését. Legvégső esetben Szegeden találtunk megoldást a problémánkra, ahol már az első percben az orvosom az inszeminációt javasolta ami az első lépés a mesterséges megtermékenyítésnél.
8. Mennyire nehéz lelkiekben egy inszemináció?
Andi: Nyilvánvaló, hogy ez nekem volt inkább keményebb, mint a férjemnek, aki végig mellettem állt és próbált átsegíteni a nehézségeken. Múlt év decemberében volt az első inszemináció amihez őszintén nem sok reményt fűztem. Előtte szedtem sok hormon gyógyszert és tüszőrepesztő inkekciót kellett beadnom magamnak, amihez először segítséget kértem. Valahogy nem bírtam megszúrni magamat még akkor. Az egész dolog kb. egy napos volt, és utána sokat kellett pihennem amit én őszintén nem annyira tettem meg, és már másnap bementem dolgozni. Az első nem sikerült, ezért februárba újra neki indultunk. Minden ugyanúgy zajlott. Előtte szuri, gyógyszerek. Reggel a férjem leadta a mintát majd hívtak amikor mehettünk vissza a vizsgálatra. Általában délkörül történt a dolog. Ott már nagyon drukkoltam és igyekeztem nagyon pozitivan hozzáállni a dolgokhoz, ám akkor sem sikerült a csoda. Megmondom őszintén amikor ez kiderült nagyon összeomlottam, és napokig alig bírtam sírás nélkül. Borzalmas lelki mélységbe kerültem, és úgy voltam vele, hogy szarok bele az egészbe. Nem kell gyerek se, semmi. Majd utazgatunk és ennyi, úgyis milyen sok pénzbe kerül egy baba. Vagyis inkább próbáltam hárítani az egész dolgot. Nem is akartam még az orvost se hívni, aki akkor azt mondta három inszem után már lombik lesz. Talán ettől is féltem, és újra előjött belőlem az, hogy biztos azért nem jön össze, mert nem lennék jó anya. Végül Május 18.án volt a harmadik beültetésem. Természetesen ezek előtt is kellettek a szokásos gyógyszerek, injekciók. Ám ekkor már minden injekciót én adtam be magamnak, ugyanis volt egy pont amikor arra jutottam, hogy igenis az én gyerekem, és igenis nekem kell beadnom a szurit, ugyanis én akarom ezt a babát. Ott a pünkösdi szünetben tudtam pihenni is, és végül megtörtént a csoda. Ám lelkileg egy egész hullámvasút volt, amiből szerencsésen jöttünk ki.
9. Mit gondoltok a szülés utáni depresszióról? Féltél/Félsz tőle?
Andi: Röviden nem, hiszen annyira örülök annak, hogy babánk lesz, hogy nem gondolnám azt, hogy depresszióba esek a szülés után.
Sokkal jobban félek attól, hogy mennyire leszek fáradt, és mennyire tudom ellátni a babámat, hiszen az én alvásigényem elég magas, és inkább attól rettegek, hogy nem ébredek fel ha sír vagy ilyesmi.
Eszter: Akkoriban sokat olvastam a témával kapcsolatban. Természetesen korábban is hallottam róla, de igyekeztem ezt is körbejárni. Félni nem féltem tőle, nem gondoltam, hogy engem érinthet. Eleinte szerintem ez nem volt jellemző, de észrevettem magamon olyan tüneteket, ami arra engedett következtetni, hogy megjelent nálam is. A tavaszi tragédia pedig méginkább rakott rá, úgyhogy szerintem volt.
10. Mindketten spirituálisabb lelkek vagytok, terhesség alatt volt valami ezzel kapcsolatos élmény/mantra?
Andi: Lelkileg nekem nagyon sokat kellett változnom, és sokat kellett magamon dolgoznom ahhoz, hogy eljussak idáig. Igazán vallásosnak és spirituálisnak tartom magam így az angyalok után a manifesztációban hiszek. Van egy manifesztációs füzetem amibe szinte minden nap leírtam jelen időbe azt az öt dolgot amiért hálás vagyok, és azt az öt dolgot amit szeretnék. Ebbe beletartozott az is, hogy anya vagyok. Így, hogy anya vagyok jelen időben. Azt is beleírtam, hogy Szegeden fog sikerülni minden és az ottani orvosok segítenek nekem. Furcsa most visszagondolni erre, de nagyon magabiztos voltam ezekben a dolgokban. Talán azért is sikerült. A másik pedig, hogy ha telihold volt, vagy milliószoros nap, babérlevél manifesztációt csináltam ami abból állt, hogy öt darab babérlevélre írtam jelen időbe azokat a dolgokat amiket szerettem volna. Nyilván az is rajta volt, hogy anya vagyok. Rendeltem Grabojov számos bababevonzó karkötőt is, csak, hogy teljes legyen a dolog. Márciusban pedig egy olyan lelki vezetővel hozott össze a sors akinek nagyon sokat köszönhetek. Vele sok energetizálós, meditációs gyakorlatot végeztünk. Ja és még hálanaplót is vezettem. Szóval én mindent is bevetettem a jó cél érdekében. :D
Eszter: A gyermekáldás előtt volt egy kifejezetten ilyen ásványkarkötőm, amit hordtam, kis lábikó medálka volt rajta. A terhesség alatt azonban nem igazán volt élményem, mantrám. Akkor csak az volt a fő, hogy egészséges legyen.
11. Nehézségek főleg, milyen lemondásokkal járt ez az életetekben?
Eszter: Jó kérdés, köszönjük. Elgondolkodtatott, hogy vajon mik is voltak azok a periódusok, amik tényleg lemondásokkal jártak. Írtam most egy választ, de rá kellett jönnöm, hogy ezek semmiségek és valójában nem volt akkora lemondás. Vagy amit esetleg annak gondolnék, az sem az, hiszen örültünk. Boldogok vagyunk azóta is. A várandósság alatt inkább fogytam, a hízás problémája nem állt fenn nálam, így ételről nem kellett lemondanom, mert semmit nem tudtam enni. Őszintén bevallom, a leginkább egy jó hideg fehérbor hiányzott, amit az egész terhesség alatt kívántam. Tudtam, hogy majd a szoptatás végeztével fogom megkínálni magam :)
Továbbá igyekeztem nem izolálódni, bár kezdetben, illetve a téli időszakban lehet, hogy volt erre példa, de ahogy Marci kicsit nagyobb lett, elvittük ide-oda. Kirándultunk, jöttünk- mentünk. A lemondás inkább az énidőre, illetve a férjemmel közös időre ment rá. Voltak, de nyilván kevesebb idő, mint korábban. Igyekszem már erre is odafigyelni. Marci most éli a ránk tapadós időszakát, úgyhogy a mamával sincs el hosszútávon, de ez is változni fog. Tulajdonképpen átalakult inkább az életünk, mintsem lemondtunk volna bármiről.
Andi: Egy percig sem éreztem és nem is érzek olyat, hogy valamiről lekellett volna mondanom azért, hogy gyerekem legyen. Nyilván anyagiakban kellett picit logikázni, viszont erre már tudatosan készültünk, így ez sem okoz problémát.
Aki bátorkodott kérdezni tőlünk, nagyon köszönjük Neki. Én pedig szeretném megköszönni Andinak, hogy ilyen őszintén vallott a posztban és válaszolt a kérdésekre. Remélem több ilyen alkalmunk lesz még.
Végül pedig hálásan köszönjük, hogy elolvastátok, igyekszünk mindig jó témákkal érkezni, s mivel az én blogom hosszú évek óta segítő céllal jött létre, így ez is fő szempont egy-egy poszt elkészítésekor.
S mivel november 11-én, pont Márton-napon kerül ki a bejegyzés, így kisfiamat Isten éltesse nagyon sokáig névnapján. 💓
Amennyiben van valamilyen téma, amiről szívesen olvasnátok a blogomban, esetleg szeretnétek hasonló bejegyzéseket, akkor bátran írjátok meg ezt is.
Csodaszép hetet
Eszter
és vendégem Andi
