Soul Therapy - Lélek terápia

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: írás. Összes bejegyzés megjelenítése

Sziasztok!

Szerettem volna egy kicsit kikapcsolódni, s mivel az írás az életem, ezért éppen kapóra jött Amy legutóbbi posztja. Nagyon tetszettek a kérdések és őszinte leszek, imádok ilyeneket töltögetni, mivel nem igazán szoktam megosztani ilyesmiket itt a blogon. Vagy csak ritkán. Úgy láttam jónak, ha most ezt elkészítem én is és megosztom Veletek. Nagyon köszönöm a lehetőséget és kicsit elterelte a figyelmemet, amíg ezzel is tevékenykedni tudtam.

Amit tudni kell a TAG-ről: Emília write tag-e alapján készült el, amelyeket aztán, utána még Leah és Abeth válaszait olvashattátok, továbbá Amy is megosztotta a kérdésekhez tartozó gondolatait.

Aki szeretné nyugodtan töltse ki. :)

Szabályok:

*Bármikor csatlakozhatsz – a korábbi hónapok kitöltése nem kötelező, de persze szabad.
* Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
* A linktree segítségével jelöld a játék ötletgazdáját!
* Ha másnál láttad a taget, linkkel jelezd, hogy tőle hoztad!
* A játék platformfüggetlen – bárhol találkoztál vele, átviheted magadhoz, akkor is, ha más platformon vagy aktív.
* Jelölni szabad, de nem kötelező – beszállhatsz akkor is, ha senki nem hívott ki, és neked sem kell másokat jelölnöd. De ha szeretnél meghívni embereket, megteheted, csak értesítsd őket.
* A bannert vinni szabad, de nem kötelező.
* Válaszolj a kérdésekre! (Ha van +1-es, azt se felejtsd ki!)
* Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! (nem kötelező)
* Ha van kedved, kommenteld akár az ötletgazdához, akár ahhoz, akinél láttad a taget, hogy kitöltötted, hátha bekukkantanak hozzád!

Kérdések:

J A N U Á R – ÚJ KEZDET

1. Mik az írós terveid erre az évre?

Többek bíztatására elkezdtem írni Az orosz című regényem harmadik részét. Ugyan címileg ez sajnos változni fog majd a jövőben, de mindenképpen szükségét éreztem, hogy a karaktereknek és ezáltal magamnak is adjak egy új esélyt. Nehezen engedem el sajnos, emiatt rányomja a bélyegét az új történeteimre, de most készülök, hogy ez lesz az utolsó.

2. Van-e olyasmi, ami közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik az íráshoz, és idén szeretnéd letenni, a múltban hagyni?

Nem tudnék most ehhez kapcsolódót írni. Az írás nekem eléggé fontos, így semmiképp sem szeretnék sem ezt, sem ehhez kapcsolódó dolgot letenni.

3. Hogyan, mikor állsz neki egy új történetnek? Milyen elkezdeni?

Szerintem a legjobb része az egésznek. Hosszú kutatómunka előzi meg, és ezt élvezem. Mindennek alaposan utána olvasok, inspirálódok például a szereplők házáról, azokról a helyekről ahol élnek. Szeretem ezeket elmenteni, jegyzetelni, hogy át tudjam adni az olvasónak, milyen is az, ha együtt belépnek a karakterem szobájába, vagy csak végig utaznak vele egy-egy utcán. "Lássák" ők is, a karakterem szemével a helyszíneket. Emellett alaposan lejegyzetelem a karaktereim jellemzőit, rokoni, baráti és természetesen szerelmi szálait. Fontos, hogy képem legyen az egész cselekményről, amit közben még nyilván megváltoztatok, de szeretek azért tematika alapján haladni. A nehézséget az első fejezet szokta feladni. Ha azon túljutok, akkor megy minden mint a karikacsapás.
Amikor régebben közép-újkori történelmi regényeket írtam, akkor szintén nagyon sokat olvastam. Alaposan feljegyeztem a korra jellemző dolgokat, viseleteket, annak minden apró részletét (ebben anyukám sokat segített). Akadt olyan eset, amikor a libriben pont találtam egy erre vonatkozó könyvet, a fontosabb oldalakat elolvastam gyorsan, így igyekeztem a korabeli divatból is toppon lenni. Általában ezek a történetek Angliában játszódtak, így alaposan utána jártam az akkori kinézetnek, épületeknek, hajóknak stb.. Fontos elemei ezek a regény készítésének, mert én például szeretek az utóbbi években mindent hűen ábrázolni. Amíg 16-17 éve a fantasy, vámpíros-boszorkányos-démonos történeteimet írtam, akkor elég sok minden kitalált volt a regényeimben.

4. Milyenek a téli írós szokásaid? Más, mint amikor jó idő van?

Télen jobban szoktam írni eddig. Hamar sötétedett, hangulatosabb számomra, mint nyáron, talán jobban is jön az ihlet. De, ha nagyon benne vagyok egy sztoriban, akkor tulajdonképpen mindegy is. Télen több időm volt rá.

5. Hogy állsz a sztorijaidban a téllel?

Igazából bármelyik évszakkal meg tudok "küzdeni" semmi gond, most fog eljönni a pont, amikor valóban télbe fogom elvinni az olvasót. Volt már hűvösebb időjárásban jelenet, azoknak is utána szoktam olvasni, hogy mi a jellemző azon a területen, abban a hónapban. Ugyanis eddig különféle országokba kalauzoltam már el az olvasókat és fontos, hogy ne fals dolgokat írjak róla. Úgyhogy az igazi tél most fog következni.

+1 Leah kérdése: Ha választhatnál egy ötletet az írásaid közül, amelyiket lehetőséged lenne kiadatni, melyik lenne az és miért?

Mindenképpen Az orosz, hiszen már egy megmérettetésen túl van, és elég szépen szerepelt. Emiatt egyértelműen vétek lenne kihagyni, hogy a könyvespolcokra kerülhessen. Úgy érzem, hogy jó esélye lenne, talán lennének olyanok, akik megvásárolnák.
Eddig a verseny miatt is, illetve a jövőjét illetően még nem töltöttem fel sehova, szerettem magamének tudni, illetve nem nagyon mutogattam, aki szívesen elolvasta volna, annak elküldtem.

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

F E B R U Á R – ÁLARC

1. Szerepelt-e már valamelyik történetedben farsang, karnevál, álarcosbál, bármilyen beöltözős móka?

Eddig még nem, inkább bulik voltak, illetve a középkori írásaimnál is bálokról írtam, farsang, karnevál még nem került elő a történeteimben.

2. Ha egy hétre magadra ölthetnéd az egyik szereplőd bőrét, ki lenne az és miért?

Jaj, ez nehéz kérdés. Az orosz c. kéziratomból Rose karaktere nagy kedvencem. Hasonló, mint én. Szókimondó, kiáll magáért és a családjáért, barátaiért. Ugyanakkor vágyakozik a szerelem után, szereti a rosszfiúkat, de képes józanul gondolkodni. A másik karakterem, akit megemlíteném, körülbelül 15 éve került papírra. Jessicának hívták, aki varázserővel rendelkezett, és nagyon sok veszély leselkedett rá. Meg kellett küzdenie a családi titokkal, azzal a világgal, amibe belecsöppent. Határozott, jó jellemű lány, aki korán elvesztette a szüleit.

3. Szokták a szereplőid másnak mutatni magukat, mint amilyenek?

Volt már karakterem/karaktereim, akik "álarcot" hordtak, hogy ne derüljön ki, kik is ők és milyenek is valójában. Ezek a karakterek fontos szereplői voltak az adott regénynek, hiszen akár negatív, akár pozitív irányba lendítették a sztorit.

4. Igazi vagy írói álnév? Miért?

Ezt már tizenéve nem bírom eldönteni. Egy éve kitaláltam egyet, de még nem érzem magaménak, úgyhogy egyelőre igazin futok.

5. Szoktál valakivel az írásról beszélgetni, vagy inkább „rejtőzködő” típus vagy?

Nem vagyok rejtőzködő, bárkivel szívesen beszélgetek a témáról. Mivel ez a legnagyobb hobbim, emiatt, ha lehetne naphosszat beszélgetnék, írnék, de ugye vannak egyéb elfoglaltságaim is. 12 éves korom óta igyekszem írni, újabb sztorikkal előrukkolni, azonban nagyon sokáig nem bíztam magamban, hogy akár jó is az, amit csinálok. A barátaim folyton bíztattak, véleményeztek, segítettek, ám én mindig olyan bizonytalan voltam, míg be nem adtam versenyre a regényem, megmérettettem magam. Elég jól alakult minden így elsőre, nem gondoltam volna, de a regényem a döntőbe jutott. Így most már én is azért elhiszem magamról, hogy talán nem rossz, amit csinálok. De én a regényírásról bárkivel, bármikor szívesen beszélek. Pl.: a férjem szokta mondani a regényben szereplő autók jellemzőit. A barátnőm olvassa, ötletel velem, segíti a cselekményt előre vinni, ha megakadnék és egy plusz gondolat hiányzik, illetve, Andinak is nagyon sokat köszönhetek, mert ő is végig kísérte akár Az orosz útját, akár a többit is. Ééés.. anyukám is az orosz tanulmányaival tett hozzá a regényem egy-egy szegmenséhez. Úgyhogy nekik sokat köszönhetek, illetve, akik érdeklődtek róla, olvasták szintén.

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

M Á R C I U S – ÉBREDÉS

1. Reggeli vagy esti író-típus vagy? (Vagy valami egyéb?)

Tulajdonképpen bármikor tudok írni, de rám az esti- éjszakába nyúló írás, ami jellemző. Legtöbbször akkor jön az ihlet, akkor elcsendesett már minden, illetve mivel munkából is délután, késő délután értem haza, így esténként írtam. Mióta megszületett a kisfiam, sajnos az alkotás elmaradt, de most gőzerővel szeretném pótolni.

2. Hogy viszonyulnak a karaktereid a reggelhez?

Szeretek reggelről írni, így mindig belevonom az olvasót is a reggeli dolgokba. Fontos, hogy indul a nap. :)

3. Na és Te magad? Mennyire vagy nehezen/könnyen ébredő?

Huh, nehéz kérdés, mert amíg dolgoztam volt, hogy extrémen korán kellett kelnem és azt nagyon utáltam. Az ideális a munka idején az 5.40 volt, azt még bírtam. Nálam nagyon fontos, hogy ébredek, meg szükségem van a tejeskávéra, hogy magamhoz térjek vagy a tudat, hogy segít. Ha bármi balul indul, iszonyat napom szokott lenni és az a hangulatomon is nagyon meg szokott látszani. A kolleganőim tudták mindig mikor nem szabad hozzám szólni :) Mostanság Marcival egyidőben ébredek vagy olykor kicsit előbb.

4. Ha az volna a feladat, hogy ébredéssel kezdj egy történetet, mivel dobnád fel? (Ha van kedved, meg is írhatod a jelenetet.)

Ha a jelenlegi - és ehhez kapcsolódóan az előző két részhez kellene kötnöm az ébredéses történetet, akkor karaktereim szerelmi és/vagy civódása lenne a fő. Ha a szerelmi, akkor mindenképpen az első részt ajánlanám, amiben van is példa a reggeli ébredésre, amikor egymás mellett találták magukat, Alexander pedig elmélyedt Rose-ban. Ha a civódás és a flegmatikus stílust nézzük, azok pedig egy frappás beszólást tudnék elgondolni, egy vicces, szivatós jelenettel.

5. Van valami érdekes pillanat, amire az elmúlt időben ráébredtél az írással kapcsolatban?

Tyű. Nem tudok Alexander karaktere nélkül élni. Viccet félretéve, amúgy így van. Nagyon beragadt nálam az ő stílusa, holott azóta már készült Törökországban játszódó írásom, Egyiptomban, de Alexander valahogy visszaköszön mindig. Szerettem írni, az első alkalom volt, hogy férfi szemszögből is írni mertem és meglepően egészen jól ment. Sőt, majdnem jobban, mint egy női karakter. Úgyhogy úgy láttam jónak, ha adok még egy utolsó esélyt, hogy folytassam a történetét.

+1 Bármit kérdezhetsz, ami a hónaphoz vagy az ahhoz választott témához kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Nagyon tetszett ez a kis tag, szívesen töltök ki ilyeneket és hasonlóakat. Bízom benne, hogy a továbbiakban is folytatódni fog, örülök, hogy rátalálhattam.

Szép hétvégét!

Eszter

Sziasztok!

"Az író akkor is dolgozik, ha hallgat." (Ottlik Géza)

Osztottam-szoroztam és úgy döntöttem, hogy írok nektek mindarról, aki egyébként szabadidőmben vagyok. Arról, ami hobbimmá, sőt leginkább a legnagyobb célommá nőtte ki magát és ami nélkül lehetséges, hogy üres lennék, és nem az, aki ma vagyok.

Ismerjétek meg, milyen az, amikor én alkotok.

Gyerekkorom hobbija

Körülbelül 2002-re tenném azt az időszakot, az első füzetet, amikor a kis Eszter történeteket és verseket kezdett el írni.

Emlékeimben él egy kék borítós, egyszerű kis vonalas füzet, amelybe először állatmeséket, verseket írtam. Általában mindig elképzeltem a történeteket, egy-egy oldalas dolgokra kell gondolni, és azokat papírra vetettem. Igyekeztem - nyilván a koromhoz mérten - tanulságos meséket írni, volt ott pl. erdei verseny, amely boldog befejezéssel, tanulsággal végződött. Ezeket általában megosztottam a mamámmal, neki olvastam, de a versek egy idő után lemorzsolódtak. Őszinte leszek, nem ment. A rímfaragás valahogy nem lett az én asztalom és nem is igazán találtam magam bennük. Így, telt múlt az idő, az unokahúgommal akkoriban Barbie babákkal - plusz bútorokkal - játszottuk el, amiket írtam. A sztorik fejezetei fél oldalasak voltak, a tv magazin fotóiból kivágott képekkel illusztrálva. Vicces, ha belegondolok, hogy sokszor egy ruha magazin modelljei voltak a szereplőim.

A középiskola végén történt komolyabb változás

A későbbi - nagyjából középiskolás - években már komolyabb hangvételre váltottam, de a fanfiction fajta írásaim is megmaradtak. Írtam egy Star Wars sztorit, Anakin és Padmé szerelmének tovább gondolását, de ami a legjobb és legkedvesebb számomra, az, amikor a Karib-tenger kalózai fanfic-et készítettem el. Ebben Jack-nek van egy húga, és kicsit másképp alakultak ott a dolgok.

A tinikorom még a vámpírokról, démonokról és boszorkányokról is szólt. Egyre bővebb és hosszabb írásaim születtek, amelyek 1 vagy 2 nagy spirál füzetet megtöltöttek, éppen ahogy sikerült. Ezeket a barátnőim olvasták, akik akkoriban nagy segítőim voltak, emellett a történelem is előtérbe került.

Mivel mindig - gyerekkorom óta- a történelem megszállottja voltam, ezért belekóstoltam abba is, hogy régmúltban játszódó történeteket is írni kezdtem. Nagyon szerettem mindegyiket, jó időszak volt, mert sokat fejlődtem akkoriban, de a mai napig fejlődök azt hiszem.

Rá kellett jönnöm, a lelki állapotom szorosan összefügg az írással

Mára már elég sok történeten túl vagyok. Talán sokra nem is emlékszem és gyakran akadt olyan is, amikor befejezetlen maradt egy-egy sztori. Ezeket akkor bántam, de így később belegondolva, valami miatt így kellett lennie mindannak, hogy az adott történetet nem fejeztem be. Nem volt benne annyi spiritusz, ráuntam, nem az én utam volt, így lehetőségem lett egy másik kitalálásához.

Az írás és az életem pedig ennyi év távlatából szorosan összefüggött, összenőtt, eggyé vált velem. A billentyűzetem nincs meg nélkülem és én sem vagyok meg a billentyűzet nélkül. Mindezt úgy értem, hogy az életemben lévő negatív periódusok szorosan együttműködnek az írással. Ilyenkor nem megy a gépelés, az sem, hogy épkézláb dolgot írjak, ha pedig mégis magamra erőltetem, akkor pedig ideig-óráig tart az egész.

Amikor a barátnőm és a nagymamám egy éven belül meghaltak, ott volt az a pont, ami azt vonta maga után, hogy gyakorlatilag két évig nem tudtam normálisan írni, sztorit kitalálni. Bosszantott, de már belátom, erőltetni nem szabad semmit. Ki kell kecmeregni az állapotból, abból a folyamatból, amiben épp az ember benne van.
Ha nagyjából minden rendben van körülöttem, aránylag jó időszakomat élem, akkor általában ez látszik is az írásaimon is. Akkor tudom gördülékenyen gépelni, jönnek az ötletek, gyakran jár a fejemben a sztori, esténként álmodozom róla.

Hogyan is indul nálam egy történet előkészítése?

Egy -egy videó, esemény, jelenet, adott érdeklődés elindítja nálam az ihletet, hirtelen jön egyik ötlet a másik után. Ezeken próbálok túlkerekedni, hogy rendszerezzem mindazt a sok ötlethalmazt, ami megfogalmazódik bennem rövid idő alatt. Ekkor kerül a képbe a legjobb barátnőm és Andi, olykor Amy és most már Klaudia is, akikkel elkezdünk ötletelni, mert nekem gyakran szükségem van, hogy valamire megkapjam az áment. A visszajelzést, hogy ez oké, ebben van ráció, megér az ötlet egy sztorit. Nagyjából mindig felvázolok mindent, kérek pár gondolatot, ha pedig eszükbe jut egy-egy jó ötlet, akkor azt pedig próbáljuk egyeztetni, hogy tudnám beilleszteni a regénybe.
Ekkor jön a google, ahol feltérképezem a várost, országot, adott helyet, ahol játszódni fog a sztori. Neveket gyűjtök, amelyeket megszavaztatok, illetve mindennek igyekszem utána olvasni, amit a városról tudni lehet. Próbálok mindig hű lenni a valósághoz, ezért a házakat is meglévőkről alkotok meg, és írom le. Sokszor napok telnek el, amíg több mindennek utána olvasok, kiírom magamnak, érlelődik bennem és videókat, képeket keresgélek adott dolgokhoz, helyekhez.
A karakterekhez is szükségem van képre, így gyakran színész, énekes stb, híresség, akiről mintázom. A személyiségüket általában én alakítom, bár ebben is gyakran kapok segítséget. Közben a legjobb barátnőm főbb feladata az adott karakterek számára autó kiválasztása. Általában ezt ő vagy néha a férjem végzi, bár a férjem feladatai is megvannak. Az épületek felépítésének, belsejének, adott növényeknek a leírásában ő nyújt segítséget. Így nagyjából a munkamegosztás is megvan.
Mindent jegyzetelek. Anno a férjem hozott egy 2017-es szlovák naptárat, ami szinte olyan nagyságú, mint egy könyv. Bőségesen elférnek benne a jegyzeteim, ötleteim, ráadásul legalább 3-4 sztori előkészítése ebben a naptárban van. Ragaszkodom hozzá, nagyon szeretem.
Családok feljegyzése, a szereplők életkora, fontosabb ismertetőjegyei, habitusa, munkája, kapcsolódása adott szereplőhöz, mind-mind fontosak lehetnek, hiszen a történetben bármikor előkerülhet, akkor pedig már nem igazán szeretek agyalni, mert gyakran vissza kell keresnem akkor.

Ha nagyjából kész minden, akkor kezdek hozzá az írásnak. Az első fejezet szokott nálam a vízválasztó lenni. Ha azon túl vagyok, akkor már majdnem nyert ügyem van. Valamiért ez nekem egy kisebb fejtörés, hogy igazán jó legyen és meghozza a lendületet a továbbiakhoz, továbbá fontos, hogy az olvasó figyelmét is felkeltsem. Nem egyszer fordult elő, hogy az első fejezetnek többször neki ugrottam, mert nem voltam elégedett.

A jelenlegi készülő sztorim, ismét Oroszországban játszódik, s amelyben a múlt -történelme - keveredik a jelenlegi önérvényesítő világgal. Ahol mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, bármi is legyen az ára ennek.

Elég hosszú, és jó pár éves története van mindannak, amely hozzásegített az íráshoz. A hátam mögött lévő élmények, érzések, események, negatív hatások, az olvasmányok, mind-mind formált és alkotott engem.
Mindenkinek szüksége van egy adott hobbira, kinek a rajz akár, másnak pedig az írás az, amelyben a kreatív ötleteit, ihleteit kiélheti.
Ugyan a Maxim pályázatán nem nyertem, de büszke vagyok arra, hogy megpróbáltam, és tulajdonképpen eljutott a regényem a végéig. Szóval nem adom fel, szerzek még tapasztalatokat és nagyon bízom abban, hogy egyszer az én nevem alatt is ott lapul majd egy könyv a könyvespolcokon.

Köszönöm mindazoknak még egyszer, akik segítségükkel hozzásegítenek a regényeim megírásához.

Eszter

Időközben újra alkottam a blogomat, kis stílus változáson esett át, remélem ez majd tetszik nektek is. Szeretem a letisztultságot, az egyszerűséget. :)

📸Instagram: @esthermczako

📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com

Sziasztok!

Aki már régóta követ és egy kicsit ismer is, tudja, hogy 12 éves korom óta regényeket írok. Eleinte kisebb fejezetekkel kezdtem, de talán ez a koromból adódóan történt, hiszen akkoriban még nem tudtam, hogyan is kell történeteket írni. Az évek elteltével aztán (egyrészt tapasztaltabb is lettem) egyre többet olvastam, folyton új sztorik jutottak eszembe, illetve szükségem volt egy olyan időszakra, amikor volt hangulatom is hozzá.

Nos, egy alkalommal úgy döntöttem, hogy ezeket a sztorikat megosztom egy blogon, hogy olvashassátok, kapjak egyfajta visszajelzést, hogy talán jó az, amit csinálok.

Amióta írok az az egy vágyam van csak, hogy egyszer a könyvesboltok polcain lássam viszont a regényeim. Talán sikerül valamikor, ez az, amit sosem fogok feladni. Nos, a blogos oldalra nem igazán töltök fel mostanság új fejezeteket, regényeket, mert a jövőben, ha beküldeném versenyre vagy bármilyen kiadónak a történeteim, ne azt lássák, hogy már rég olvasták ezeket. Így egyelőre barátnőim véleményezik és segítik az írásaim.

A megosztott regények blogját nem használom - sajnos email váltás miatt a képek is eltűntek - de aki gondolja bekukkanthat. (LINK) Lassan lehet el is tüntetem majd. Ugyan rég nem töltöttem fel fejezeteket és azóta változtam is, illetve az ötleteim is mások lettek.

Körülbelül több, mint fél év alatt megírtam egy regényt, amelynek a második részével is a végénél járok, úgyhogy ebből akár két kötet is lehetne. A sztoriját nem nagyon akarom leírni, de egy kis rögtönzött fülszöveget megosztok veletek:

"Alexander Malinov édesapja a legnagyobb orosz maffia család feje, birodalmát fia segíti. Amikor Alexander azt a megbízást kapja, hogy társuljon be Miami egyik szállítmányozó cégébe, nem gondolja, hogy mi vár rá. Legnagyobb meglepetésére jeges szíve olvadozni kezd.

Rose vagány, nagyszájú, talpraesett lány, aki kezdettől fogva utálja a beképzelt oroszt. Gyűlöli, amiért úgy hiszi, tönkre akarja tenni a családjuk vállalatát azzal, hogy betársult, apja viszont vakon bízik Alexanderben. Egyikük sem gondolná, hogy a közös munka csak közelebb hozza őket egymáshoz, ám Alexander körül rengeteg a titok, és azzal, hogy az ellenségei tudják ki ő, Rose-t is veszélybe sodorja. "

Ezt a történetet imádtam írni. Annyira vitt magával a sztori, hogy szinte pikk-pakk megírtam. Láttam sokszor magam előtt a jeleneteket, rengeteget kutattam, olvastam, nézelődtem. Leginkább az orosz kultúráról kellett még többet megtudnom, illetve a városokban jobban elmélyednem. Az orosz maffiáról is sokat olvasgattam, külföldi, illetve magyar oldalakon, bár igazából nem lepett meg a dolog, hogy milyen tevékenységeket folytatnak az oroszok. Elengedhettem a fantáziám, nagyjából tudtam, hogy milyen habitusúak lehetnek, de természetesen ennek is utána néztem. Imádtam az előkészületeket, a nevek kiválasztását, s azóta bizony képtelen vagyok elvonatkoztatni Alexandertől. Sikerült egy baromi jó karaktert kitalálnom, aki -a saját véleményem szerint - a legtöbbet fejlődött a regény alatt. S azt hiszem én is. Korábban hadilábon álltam az intim jelenetek megírásával, most viszont rájöttem, hogy mitől is félek? Vagányan kell vennem és lazán a dolgot és simán meg tudom írni. Így is lett, önmagamhoz képest ez óriási dolog :)

A másik, hogy ez volt az első - emlékeim szerint -, ahol két szemszögből írtam a történetet. Így Rose és Alexander nézőpontjából is lehet olvasni az eseményeket. Féltem a férfi szereptől, mert mégiscsak egy pasi bőrébe kell "bújnom", de őszintén szólva még jobban is ment, mint a női. Lazára vettem, flegmára, és nagyon jó volt írni Alexandert.

A történet második része, inkább két törött szív visszatalálását mutatja be, illetve itt is számítani lehet ármányra, akcióra. Egy picivel lágyabb lett, mivel Alexander már nem az, nem olyan ember, mint a korábbi regényben. Ez még befejezésre vár, de szerintem akad benne több megdöbbentő dolog is.

Ezzel párhuzamosan már elkezdtem írni egy újabb történetet, amiben igyekszem inkább a humort előtérbe helyezni, amellett, hogy több titok lappang a sztoriban. Ebben egy új országba kalauzolom el az olvasókat ( aki olvassa), ez pedig nem más, mint Írország, amit kedves barátnőim szavaztak meg.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem Andinak, illetve a legjobb barátnőmnek a rengeteg segítséget és közös ötletelést, mert nélkülük nem biztos, hogy úgy folytattam volna, ahogy. Ha megakadtam, segítettek, és, ha csak egy -egy mondattal, de új jeleneteket tudtam magam elé képzelni.

Akárhogy is, az ötletelést nem tudom abba hagyni, de büszke vagyok arra is, hogy ilyen hobbim akadt. Annyira ki tud kapcsolni, hogy könnyen megesik, hogy órákig is képes vagyok gépelni. Ilyenkor zenét hallgatok, fan videókat nézek, amik valahogy mindig beindítják a fantáziám, s rengeteg minden eszembe jut.

Igyekszem most már figyelni a fejezetek hosszúságára, ne legyen sem rövid, sem hosszú, illetve, hogy mindenből legyen elegendő leírás, a párbeszédekkel együtt. A szereplők mintázása is általában úgy történik, hogy eszembe jut egy-egy színész, énekes, modell, stb, vagy épp a barátnőimnek és megbeszéljük, hogy a karakterhez ki illene leginkább. Szeretem képileg társítani őket.

Ahogy korábban említettem, rengeteg mindennek utána olvasok, így például az épületek, az utcák, a szereplők házai is valósak, utóbbi némi kiegészítéssel. A pinterest pedig rengeteg ihletet tud adni ruházatilag.

Az egészben leginkább az ötletelés részét és a kutatást szeretem a legjobban, illetve azt, ha érzem, hogy egy -egy fejezet bizony tényleg jól sikerült.

Ugyan néha előfordul, hogy írnék, de mégsem tudom leírni az általam megálmodott jelenetet, történést, ilyenkor várni szoktam. Jobb, ha kicsit pihentetem, mint, hogy összecsapjam. Nem akarom, hogy utólag már rá se bírjak nézni vagy át kellene írnom.

Nos, jelenleg két történet van a tarsolyomban, egyik végét járja már, a másikat pedig mostanság kezdtem el. Rengeteg ötlet van a fejemben, jelenet, szituáció. Egyelőre még picit át kell állítanom magam, hogy Alexandert picit elfelejtsem és el tudjak vonatkoztatni, más szemmel nézni az új karakteremre. Ilyen az, amikor az ember nagyon megszereti a saját szereplőit.

Ha érdekel benneteket bármi a hobbimmal kapcsolatban, nyugodtan írjatok, kérdezzetek. :)

Szép és tartalmas hetet kívánok :)

Eszter

📸Instagram: @estheer_92

📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com

Kérdések:

ABOUT ME

Kövess Instagramon

SUBSCRIBE & FOLLOW

Címkék

POPULAR POSTS

Categories

Advertisement

Kapcsolatfelvételi űrlap

Popular Posts

Labels