Csodaszép hétvégét mindenkinek !

Egy olyan témában szeretném most kifejteni a gondolataimat, amelyek a későbbiekben hasznosak lehetnek a számotokra, amiben jelenleg élek. 

Immáron 5 hónapja, hogy házasságban élek, igazából az életünk nem változott semmiben, de mégis valamilyen, szavakkal ki nem fejezhető dolog azonban igen. 

Talán nem mondok újat azzal, hogy én abszolút nem voltam házasságpárti, úgy voltam vele, hogy ráér és nem kell sietnünk sehová, mégis év elején megváltozott a véleményem erről, illetve arról, hogy egy kis esküvő keretein belül mégiscsak szeretnék feleség lenni. Igaz ennek fogalmával még most is barátkozom. Azt egyértelműen tudtam, hogy a párom az, akit férjemként szeretnék, mégis ezidáig nem szerettem volna esküvőt. 5 hónappal ezelőtt azonban kimondtuk az igent. 

De kezdjük is az elején. 2012 szeptemberében amikor megismerkedtünk már tudtam, hogy ez örökké fog tartani. Vannak dolgok amit az ember megérez. Hiába is mentünk át mindenen, - mert elég sok minden történt velünk - néha a hátuk közepébe kívántuk a másikat, mégis tudtuk, hogy együtt akarunk élni és a jövőnket is együtt képzeljük el.  8 hónap után össze is költöztünk, tehát mi a házasság előtt 4 év együttélést tudhattunk magunkénak, ami alatt azért eléggé megismeri egymást az ember. Én mindenkinek javaslom, hogy éljenek együtt hosszútávon, ismerjék meg egymást, minden kiderül ezekben az időszakokban. Az, hogy működnek együtt, párként , egy háztartásban. A kölcsönös elfogadás.  Továbbá kinek milyen rigolyái vannak, mik a rutinjaink, hogy tudnak egymáshoz csiszolódni, plusz a továbbiakban párként működni. 

Nem mondom, mert hazudnék, hogy nem voltak hullámvölgyeink, mert voltak, de azt gondolom kell annyira tisztelettel lennünk a másik felé, hogy ezt meg is tudjuk oldani. Így lettünk végül házasok. 

Változott e valami azóta? 

Tulajdonképpen igenis meg nem is . Az első amit 5 hónap után sem bírok megjegyezni a nevem. Van, hogy abszolút nem sikerül a bemutatkozás, háromféle verzióban adom elő a nevem ilyenkor, majd utólag nevetek rajta, hogy megint mekkora béna voltam. 

Az aláírás nagyon flottul megy, büszke is vagyok magamra. Az, hogy magam feleségként a párom pedig férjként tituláljam iszonyú nehezen megy és volt, hogy már többször megkaptam a kérdést, hogy milyen a házasélet, biztos változott valami. 

Mint már régóta együtt élő pár nem igazán mondhatom, hogy a rutinjainkban változott valami. Talán leginkább eggyé lettünk, egy család.  Mégis picit elmélyültebb, még elmélyültebb lett a kapcsolat, igyekszünk együtt mindent megtenni a jövőnkért, de szerintem nem hagyjuk, hogy ez a házasságosdi mindkettőnket befolyásoljon.
Értem ezt úgy, hogy mindkettőnk igyekszik megtartani a saját személyiségét, egyediségét, továbbra is ugyanazokat a nézeteket valljuk, külön -külön megvan a véleményünk, persze van olyan is és miért ne lenne, amikor ez egyezik .

És hazugság lenne azt mondanom, hogy nincsenek viták, mert vannak, hiszen az élet senkinél és sehol nem fenékig tejfel. Az együttélés alatt meg kellett tanulnunk olyan dolgokat is, amikor a szürke hétköznapokba merülve a munka mellett a  háztartást is vezetni: ki adja fel a csekkeket, ki viszi ki a szemetet, takarítás, főzés, a ruhák elrendezése, a programok, szülinap-névnapok fejben tartása (bár ez nekem mindig jobban ment szerintem), bevásárlás, anyagiak stb. Mert ezek is hozzátartoznak a kapcsolathoz és higgyétek el volt már jó pár vitánk nekünk is. Szerencsére azt tudom mondani, hogy egész jó párost alkotunk, szívesen csinálunk együtt dolgokat, felosztjuk a teendőket, jó azért vannak feladatok, amiket én csinálok leginkább. Szívesen ökörködünk együtt, vigasztaljuk a másikat, ha valami nem úgy sikerül. Tényleg egészségben és betegségben is kitartunk egymás mellett.  Mindenesetre a házasélet sem változtatta meg ezeket, továbbra is felmerülnek ezek a dolgok, de ez alapvetően normális. 

Amit fontosnak találok még:
- kommunikáció - elengedhetetlen. Vita helyzetben is. Fontos, hogy elmondjuk egymásnak a problémáinkat, gondjainkat. 

- hazugság - felesleges. Azt vallom minden kiderül egyszer. Mi mondjuk már hazudni sem tudnánk egymásnak, annyira jól ismerjük a másikat. Simán látom az arcán, ha kamuzik. 

- változás - igen, megváltoztunk: külsőleg -belsőleg. De az a jó, ha eltudjuk egymást fogadni, ha épp pár kg-t felszedtünk vagy ha épp leadtunk. Ha levágattuk a hajunkat vagy nyúzott arccal kelünk fel. 

- kölcsönös megértés, szeretet - nagyon fontos, amellett, hogy tiszteljük egymást. Néha ezt elfelejtjük, megfeledkezünk dolgokról mégis meg kell értenünk a másikat egy -egy dologban. 

- a kapcsolat megújítása : nekünk már többször bevált. Kell randevúzni, mikor hajlamosak vagyunk  belekeveredni a szürke, kilátástalan hétköznapokba. Újra rájönni miért is szerettél bele a másikba, azok a tulajdonságai, dolgai amik megtetszettek. Elő kell venni azokat az időket, hiszen nem véletlen, hogy vele akartál közös jövőt. 

Szerencsésnek érzem magam, hogy mi ennyi együttélés után vállaltuk azt, hogy összeházasodunk. Szerintem bőven megismertük egymást, ahhoz, hogy tudjuk mik a terveink az elkövetkezendőkre. 

Azt hiszem a feleség, férj szót még gyakorolnom kell, hogy megszokjam, ahogy a nevemet is, remélem idő kérdése és az is menni fog. 

Legyen szép hétvégétek :) puszi