Drága Barátném!
Különös, de négy év telt el azóta a szörnyű nap óta. Négy éve nem láttalak, nem hallottam a hangod, nem tudtalak felhívni. Négy éve nem nevetünk, nem kávézunk, nem járjuk Budapest utcáit, nem beszélgettünk és panaszkodunk, nem mondtad, hogy milyen pukkancs voltam tiniként. Nem ünnepelhettük együtt a harmincadik születésnapunkat, nem láthattad a házunkat és a két kutyánkat. Imádnád. Nehéz hetek, hónapok és évek vannak mögöttünk.
Amint Rád gondolok, eszembe jut annak a szörnyű napoknak a pillanatai. Mintha minden most történt volna, pörögnek az események, napról napra reménykedtünk, aztán egyszer csak jött a borzasztó hír. Nem vagy. Elmentél. Itt hagytad ezt a világot, ami a te lelkednek olyan sokat ártott és oda költöztél az angyalok közé, akik ismerősként fogadtak Téged, mert te is az voltál. Most már onnan figyelsz bennünket, akik a mély gyászt rettentő nehezen dolgoztuk fel. Miket is mondok, nem dolgoztuk fel csak együtt élünk vele. Képtelenség ilyesmit feldolgozni, próbálkozni lehet, de a Te hiányod a legnehezebb a világon.
Emlékszem, hogy kezdődött a barátságunk, Anakin Skywalker és a Star Wars, angol óra előtt, még tizennégy éves korunkban. Atyaisten, akkor még meg akartuk váltani a világot, miközben halálosan szerelmesek voltunk Hayden Christensenbe. Aztán jött a szappanopera Zorró, ahol Eszmeralda mindig olyan viccesen rebegtette a szempilláit. Röhej, de tényleg szerettük. Arra is emlékszem, amikor nálunk voltál és szépen bevedeltünk 16 évesen egy üveg Dankó Pistát, mert azt hittük, nekünk az megy. Vicces, de ennyi idő elteltével rá kell jönnöm, hogy nem ment. Én persze meg akartam mutatni milyen király vagyok, hogy a vasbakon tornászokat megszégyenítő módon végig megyek, mintha gerenda lenne. Azon a hétvégén végig hallgattuk Enrique Iglesias összes számát, imádtuk és nagyon szerelmesek voltunk belé is. Szép emlékek.
A suliban a pasikat néztük, de sosem felejtem el azt, amikor életem egy nehezebb helyzetében te mennyire mellém álltál és büszke voltál rám. Tudtam, hogy Rád, bármikor számíthatok, mert ott állsz mellettem. Én is igyekeztem. Akkoriban kicsit hirtelen voltam, sértődős és makacs, néha túlságosan is. Azonban a mi barátságunk szerintem a legharmonikusabb volt, amit bárki el tud képzeni. Remélem Te is így gondolod!?
Szenvedtünk a matekkal, mint a kutya, a balatoni osztálykirándulás alkalmával pedig falatnyi helyen aludtunk, hogy ha megtámadnak minket, akkor ne én legyek az első akit bántanak. Istenem milyen hülyék voltunk. Inkább szoronkodtunk kis helyen. Azok voltak a szép idők!
Emlékszem mennyire óvtál, amikor Budapestre költöztem. A mai napig megvan a paprikaspré amit vettél nekem, ha baj van használni tudjam. Nem dobtam ki. Képtelen vagyok. Rád emlékeztet, mint az a számtalan tárgy, amit kaptam Tőled. A képekről nem is beszélve. Mennyi emlék?! Mennyi történet? Mennyi boldog és vicces pillanat?! Sokszor kezembe fogom a képeslapjaidat, ahol az írásodat olvasom, nézem a betűidet, amit úgy ismertem, mint a tenyeremet és csak azt kívánom, bár csak most is kapnék tőled hasonló képeslapokat. Négy éve már nem jön egy sem. Se levél, se telefon. Hiányzik, nagyon.
Eszembe jutott egy buli, biztos tudod, hogy már megint melyiket akarom felhozni... Igen, igen az az ikonikus futás a taxihoz, amit más befoglalt. Az a jelenet beleégett a fejembe. Tudom, tudom sokszor mondtam már, de akkor is vicces. Arra is emlékszem, amikor a suliban másodikok lettünk a Twilight vetélkedőn, a hülye tanárok lettek a győztesek. Máig sem értem. És emlékszel, amikor kiderült, hogy Enrique Iglesias jön Budapestre? Olyan boldog voltam, hogy tudtam, nekünk ott kell lennünk.
És arra emlékszel, amikor tizenhat éves korunkban ott álltál mellettem apukám temetésén és utána is? Mert én sosem fogom elfelejteni. Már akkor kitartottál mellettem, és így tettél négy éve a mama temetésén is. Sosem lehettem elég hálás mindezekért. Boldog voltál, amikor párt találtam, szeretted a férjemet, ez nekem nagyon sokat jelentett.
Nehéz, mert tudom, min mentél és veled együtt mentünk keresztül. A jó lelked, a kedvességed... már tudom, mit kellett volna másképp csinálni, de akkor nem tudtam, hogy ez megtörténhet.
Barátném! A padlóról a mai napig nehéz felállnunk. Biztosan látod, mert úgy érzem, hogy sokszor figyelsz és bízom benne, hogy Te lettél a mi őrangyalunk. Hiányod olyan elviselhetetlen volt, hogy én sem találtam az élet értelmét. Mára megtanultam elviselni, ami történt, de soha fel nem fogom, csak próbálunk valahogy tovább élni.
Talán kevésszer mondtam, de számomra olyan voltál, mint a testvérem, és tudom, hogy önzetlenül, feltétel nélkül szerettél engem. Elfogadtál olyannak, amilyen vagyok, bíztál bennem és én is benned. Igazi barátság volt a miénk és tart, amíg én itt vagyok a földi létben, de tovább is, ez biztos. Tudtad, hogy mi már találkoztunk előző életünkben is ? Igen, jártam embereknél, akik ezt mondták és azt is, hogy még találkozni fogunk. Tudom és hiszem. Látjuk még egymást az biztos, aztán még a végén közösen bulizunk Enriquére, mert nélküled nem tudok. Nem az ő hibája, de azóta nem tudom meghallgatni. Sajna.
Biztos nagyon boldog lennél, ha tudnád, hogy saját házunk van, két kutyával, igyekszünk szépíteni. Remélem gyakori vendég lennél! Innánk egy jó kis tejeskávét és dumálnánk. Szép lenne nem? De csak úgy tudunk beszélgetni, hogy én mondom, te meg hallgatod. Úgyis mindig sokat tudtam pofázni, emlékezz csak a számtalan telefonbeszélgetésünkre. Jaaaaj, hányszor megkaptam, hogy fejezzem már be. De jó lenne most is... Megmutatnám a szuperszónikus telefonjaimat, mert te legalább tíz évvel le voltál nálam maradva. Mindig mondtam, hogy haladni kell a korral, de neked nagyon frankó volt a nyomógombos is. Értem én, hogy retró, de na.
Sok sok emlék jut eszembe. Az esküvőm. Ó az se ment könnyen, emlékszel? Persze, hogy nem, mert általában nálunk semmi sem volt egyszerű. Ez azóta sem változott.
Drága Barátném! Rettentően mennek a napok. Felidézem az utolsó telefonbeszélgetésünket, amikor azt mondtad, hogy azt hitted azért hívlak, mert babát várok, pedig csak felvettek az egyetemre. Na azóta ez nem változott. Majd idővel. Azt mondtad, amíg a sulit csinálom, te vigyázol a gyerekre és majd 18 évesen visszaadod. Bár így lenne. Bár ölelhetnéd majd a gyermekünket. Én csak azt tudom ígérni, hogy tudni fog rólad mindent, és a nevedet is viselni fogja. Tudom, tudom, Te nem ragaszkodsz hozzá, de én akarom. Úgyis tudod, amit a fejembe veszek, az úgy lesz.
Az utolsó üzenetemet, július 27-én 18.50-kor írtam. Ezt már nem olvastad el. Rossz érzésem volt, ami másnapra egy rémálom lett. Azóta pedig...
Sokat sírtunk és sírunk. Nehéz elfogadni, hogy nem vagy, látni a neved a síron, ez mindig felemészt. Tudom, hogy nem akarnád, hogy gyötörjük magunkat, és a legjobbat szeretnéd mindenkinek, de fáj. Méghozzá nagyon. Az idő csak enyhít, de meg nem szünteti.
Szeretném, ha itt lennél velünk, újra boldogan ölelhetnénk egymást és csinálnék Rólad szuper képeket. Addig is míg valahol, valamikor egy másik időben találkozunk, vigyázz magadra és remélem velünk leszel.
Szeretlek mindörökké
Eszti
U.I. Azóta is rengetegszer csinálom a kakaós csokis kekszet úgy, ahogy te leírtad több, mint tíz évvel ezelőtt.
6 Comments
Olvasni a soraidat... Igazán szívszorító és amit kiemelnék a Ti Barátságotok egy arany💛🧡 Hiszem, hogy most is figyel rád, figyeli mi történik veled és ő is az őrangyalod❤️😇 A sorokat olvasva, esküszöm megkönnyeztem és a ti barátságotok valami hihetetlen! Igen, mert még tart és tartani is fog, még ha fizikailag nem is....Egyszer még találkoztok🖤
VálaszTörlésHatalmas ölelés neked drága🖤
Könnyek szöktek a szemembe, miközben olvastam.. igaz barátság volt a Tiétek. Nagyon sajnálom a veszteséged! 🖤
VálaszTörlésNagyon sajnálom a történteket. Igazán különleges, és igazi barátság lehetett a tietek
VálaszTörlésSajnálom 😔 nagyon szívszorító volt olvasni ezt a bejegyzést, talán ezen az ember soha nem tudja túl tenni magát 😔😔
VálaszTörlésNagyon bánt, hogy nem írtam ide, akkor amikor kellett volna. Most meg majd újra átéled, hogyha meglátod az üzenetet. Szintén csatlakozni tudok a többiekhez, hisz (pedig nekem aztán ritkán, de) könnyek szöktek a szemembe a csodálatos kapcsolatotoktól. Annyira szomorú a történet, annyira hihetetlen még számomra is, nem hogy neked. Kitartás és erő, ami benned megvan! ♥ Ez a csodás (barát)nő pedig odafentről mindent lát, úgy csináld! ♥ :)
VálaszTörlésAz írásodba, szó szerint beleremegtem és libabőrös lettem. Sajnálom ami történt, de a ti barátságotok egy igazi, örök barátság, ami sohase fog elmúlni.
VálaszTörlés