Sziasztok!

Többször elgondolkoztam azon, hogyan fogom itt majd megírni mindazt, amit az utóbbi időben érzek, de ez biztosan nem lesz gyakori. Olyan dolog történt velem, amelyre régen vágytam, viszont egy néhány hónapja már egészen lemondtam róla. Elengedtem, átkonvertálódhatott minden, amit erről gondoltam. 

Hogy miről is beszélek? Babát várok! 💗


Kezdjük is az elején. Először is, ez a blog biztosan nem fog a jövőben a babavárásról szólni, lesznek posztok, de nem szeretném kiadni majd a mi kis privát életünket. Ez a közösségi médiát is érinti majd, erről már nagyon rég döntöttem, még talán évekkel ezelőtt. Másrészt pedig senki agyára nem szeretnék menni a baba témával, mert bár elég sokat őrlődtem az évek során - akik közel állnak hozzám tudják - illetve többetek mindig segítséggel, örömmel, kedvességgel fordultatok felém, amit ezúton is köszönök 💓

A lelki része 

Anno már többször kifejtettem milyen nehéz manapság (KATT IDE) , ráadásul az arcomba tolták mindig a gyerektémát. Tv, net, ismerősök várandós fotói, rokonok: Mikor lesz már gyerek kérdése? Holott egyáltalán nem tehettem arról, hogy nálunk így alakultak a dolgok. Tudjátok egy mélységes lelki sokk után, azt hiszem az embernek össze kell kaparnia magát annyira, hogy tovább tudjon élni, feldolgozza a tragédiát és ez nem egy perces folyamat. Nekem hosszabb időbe telt mindaz, hogy a mamám és a barátnőm elvesztését fel tudjam dolgozni. Úgy érzem, ez mélységesen kihatott a gyermekvállalásra is. 
Aztán teltek az évek, költözés, új munkahely, felújítás, aztán anyukám betegsége. Akkor már fontolgattuk a gyermek dolgot, viszont ott megint háttérbe került, anyukám volt a fő. Aztán ismét teltek a hónapok. Anyukám meggyógyult, minden szépen alakult, betöltöttem a harmincadik életévemet, ahol még mindig hallgattam azt, hogy MIKOR LESZ GYEREK? NEKED MÁR BEÜLTETÉS KELLENE! - mikor fogalmuk sem volt arról, lelkileg mennyire gyötrődtem. Nem könnyű, amikor azt mondják engedd el, ne gondolj rá stb, mert ez oltári közhely.... főleg, hogy ez minden vágyad. Aztán meg talán mégis. 

Odáig jutottam, hogy a túlhajszoltság alatt eldöntöttem, hogy oké, itt a vége, lesz ami lesz. Minden mehet egy lapra, ha más nem is, örökbefogadás. Novemberben talán két órát beszéltem egyik volt bölcsisem anyukájával, aki gyámügyön magas pozícióban van, felvilágosított nagyon-nagyon sok dologról. Nagyon jót beszélgettünk, mindenről és említett példákat, ahol én végül elhatároztam amit korábban írtam: lesz, ami lesz. Ha nekünk örökbe kell fogadni, akkor ez a mi utunk arra, hogy családunk legyen. 


...aztán jött a döbbenet 

A karácsonyom katasztrófa volt, már-már tragikomédia és ismét belelendültem a munkába. Gyakran reggelente sírva mentem dolgozni, de gondoltam, annyira nincs kedvem, elfáradtam mindenféle tekintetben. Aztán meg állandóan éhes voltam, pedig nem vagyok egy nagy evő. Nekem ez sem tűnt fel, hogy akár jelezhet valamit, mert eddig mindig negatív tesztjeim voltak, most sem gondoltam ebbe bele. 
Január 19-én viszont random vettem egyet. Úgyse lesz pozitív, de egy sugallatra vettem, hátha. Aztán jött a bumm. Két csík olyan gyorsan jelent meg rajta, hogy szugerálnom kellett, hogy én valóban jól látok e vagy káprázik a szemem. Úgy dobogott a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről és kirohantam a férjemhez, hogy nézze meg ő is, mert ez tuti nem az. Nem lehet igaz! 

Aztán mégis :) A barátnőmnek elküldve rögtön mondta, hogy higgyem el, hogy ott két csík van és gratulál. 💗 Azonnal hívott, miközben én teljes sokkban néztem a tesztet. Annyira hihetetlen volt és most is még mindig az. A teszteket még több követte, mert bár láttam, hogy egy pozitív nekem bizonyosság kellett, így jó pár tesztet csináltam. 
A munkahelyemen a közeli kollégáimnak hamar elmondtam, mivel gyerekekkel foglalkozom az emelgetést hanyagolni akartam. Mindenki nagyon aranyos volt, segítőkész, nem engedtek szinte semmit, jól esett az odafigyelés. Kivéve egy valakié. Korábban, mi több előző posztomban volt a határállítás, nos emiatt nekem nagyon határt kellett állítani. Nem akarom kivesézni, de nagyon rosszindulatú és aljas volt valaki a munkahelyemen, mert a saját boldogsága érdekében az lett volna jó a számára, ha mindez meg sem történik. Nagyon bántott, de... végül meghoztam azt a döntést, hogy itthon maradok a baba és saját magam érdekében. Mivel sok a vírus és az első trimeszter nagyon képlékeny, ez volt a legjobb döntés. 

Az első vizsgálaton csak a puszta tényt állapították meg, de amikor végül ultrahangon is megnézték, és leírták, hogy élő a kis magzat, nem tudom elmondani mit éreztem. Épp remegő kézzel szorongattam a papíromat még  a kórházban, amikor hívott a férjem nővére, és mivel a hangom is remegett azt hitte baj van. Persze erről szó sem volt. Felkaptam a cuccaimat, kisiettem a kórházból, majd elsírtam magam, hogy tényleg él ez a kisbaba, végre megállapították. Annyira aggódtam - és aggódom a mai napig is -, hogy nem tudtam uralkodni a könnyeimen, az izgalmamon. Hihetetlen volt. 

Aztán jött a feketeleves. Ha beteg vagyok, de jelen esetben is nagyon nehezen éltem meg, hogy rosszul voltam. Nem akarok csak a boldogságról beszélni, mert nem lenne őszinte, sőt, ezen a blogon keményen igyekszem hitelességet hozni, így nem tudom elmondani, hogy most megtapasztaltam az áldott állapotot. Nagyon rosszul voltam, egész nap hányingerem volt, arra volt energiám, hogy feküdjek és sorozatot bámuljak. Négy hét alatt hét évadot végig is néztem, alig ettem, és hét kiló is lazán leugrott. Nem bírtam a boltban meglenni, mert rosszul voltam a húsok látványától, hányingerem volt a szagoktól - bármilyentől: a férjem parfümjétől, ha főztünk attól is - mindent megéreztem, a vizslák hozzám képest semmik voltak, ami a szaglást illeti. Úgyhogy több, mint négy hétig cefetül voltam és sokat sírtam is. 
Talán most már alakul a helyzet, ugyan keveset tudok enni, mint egy kismadár, de több mindent szerencsére. Oda kell nagyon figyelnem magamra, a baba nagy örömünkre jól van. 

Most már a második trimeszterbe lépve ideje, hogy felfogjam azt, hogy ez a kis lélek hozzánk szeretett volna jönni, megadni mindazt a boldogságot, amire olyan régen vágytunk, hogy legyen egy kicsi, aki a mi vérünk, és majd a mi nevelésünket kapja. Egyelőre még próbálok barátkozni a helyzettel, felfogni, hogy tényleg megtörténik, mert őszintén bevallom, megijedtem ettől a váratlan eseménytől, hiába vártunk rá régóta. Szerencsére Viki az én drága jó pszichológusom már készül a beszélgetéseinkre, mindarra, ami rám vár majd a hónapok során és végén, hiszen a lelki részemet még mindig támogatni kell, amit én egyáltalán nem bánok. 


Végezetül pedig szerettem volna megosztani Veletek a jó hírt, hiszen olyan sokan olvastok, írtok kedves szavakat mindig, ha egy-egy lelki témát boncolgatok a saját életemből. És, hát mivel most már a babavárás is hozzám tartozik, szerettem volna bejelenteni Nektek. 

Köszönök még egyszer minden eddigi és ezúton támogatást, hogy érdeklődtetek felőlem - már aki tudta a bloggerinák közül - jól esett minden odafigyelés, kérdés. 💗

31 évesen, szeptember végén anyuka leszek 💓


Puszi mindenkinek


Eszter 


📸Instagram: @esthermczako


📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com


9 Megjegyzések

  1. Gratulálok még egyszer nektek a kicsihez! Nagyon-nagyon megérdemlitek ❤️ problémamentes terhességet kívánok neked ❤️❤️

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Drága Eszter! Megkönnyeztem a soraidat. Szívből gratulálok, annyira örülök nektek ❤ nagyon sok mindent át tudok érezni abból amit leírtál, mind a munkahelyen megjelenő rosszindulatot, mind a pofátlan "mikor lesz már gyerek" kérdéseket. Én is elég hamar táppénzre mentem, a legjobb döntést hoztam ezzel.
    Élvezd ki minden pillanatát a várandósságnak, mert nagyon hamar eltelik, és egy csodálatos időszak - még akkor is, ha sok sok rosszullétel jár- amit persze egy még csodálatosabb fog majd követni ❤ vigyázz nagyon magatokra, pihenj sokat, és zárj ki mindent ami negatív ❤ puszillak, és mégegyszer gratulálok 😍💕

    VálaszTörlés
  4. Jaj, nagyon örülök a boldogságodnak és ennek a csodálatos hírnek, hiszen ettől nincs is gyönyörűbb dolog az életben, minthogy szülővé váltok a férjeddel! 🥰🥰 Ne törődj a negatív, gonosz emberekkel, próbáld meg őket elengedni, bármennyire is nehéz! Most csak a baba és a Te egészséged a legfontosabb! Nekem is mondták már , hogy ideje lenne gyermeket szülni, de persze ez nem csak így műdödik..😊Éld meg és használd ki az összes pillanatát ennek a hihetetlen időszaknak! Jó babavárást kívánok Nektek és gratulálok még egyszer! 🥰

    VálaszTörlés
  5. Hatalmas Gratulálciót nektek!🙂❤️ Sok sok sok egészséget, boldogságot nektek! A rosszindulatú embereket pedig engedd el! Nem érdemelnek se mennyi figyelmet! Boldog Baba várást nektek :)

    VálaszTörlés
  6. Gratulálok nektek 🥰 Minden pillanatot úgy élj meg, hogy neked, nektek legyen jó. A többi emberrel ne is foglalkoz. Boldog baba várást kívánok neked ❤️

    VálaszTörlés
  7. Gratulálok és élj meg minden gyönyörű és nem épp kellemes pillanatot! Amikor megtudtam, hogy állapotos vagy, én is veled együtt örültem ♥ Nagyon boldog voltam hisz tudtam ez a legnagyobb vágyad/vágyatok. Most pedig itt a kis bébibogyó. Nagyon jó egészséget kívánok! Ne stresszelj most már sokat ^^

    VálaszTörlés
  8. Tiszta szívemből gartulálok. Nem könnyű amikor mások rá akarják erőltetni az emberre a véleményüket, akaratukat. Jó egészséget kívánok. Csak előre nézz, és legyetek nagyon boldogok.

    VálaszTörlés
  9. En teljesen le voltam.maradva :o. Nagyon nagyon gratulálok. Ez csodálatos hír.. kijár nektek a boldogság 😊

    VálaszTörlés