Az írás és én

A későbbi - nagyjából középiskolás - években már komolyabb hangvételre váltottam, de a fanfiction fajta írásaim is megmaradtak. Írtam egy Star Wars sztorit, Anakin és Padmé szerelmének tovább gondolását, de ami a legjobb és legkedvesebb számomra, az, amikor a  Karib-tenger kalózai fanfic-et készítettem el. Ebben Jack-nek van egy húga, és kicsit másképp alakultak ott a dolgok. 

A tinikorom még a vámpírokról, démonokról és boszorkányokról is szólt. Egyre bővebb és hosszabb írásaim születtek, amelyek 1 vagy 2 nagy spirál füzetet megtöltöttek, éppen ahogy sikerült. Ezeket a barátnőim olvasták, akik akkoriban nagy segítőim voltak, emellett a történelem is előtérbe került. 

Mivel mindig - gyerekkorom óta- a történelem megszállottja voltam, ezért belekóstoltam abba is, hogy régmúltban játszódó történeteket is írni kezdtem. Nagyon szerettem mindegyiket, jó időszak volt, mert sokat fejlődtem akkoriban, de a mai napig fejlődök azt hiszem. 

Mára már elég sok történeten túl vagyok. Talán sokra nem is emlékszem és gyakran akadt olyan is, amikor befejezetlen maradt egy-egy sztori. Ezeket akkor bántam, de így később belegondolva, valami miatt így kellett lennie mindannak, hogy az adott történetet nem fejeztem be. Nem volt benne annyi spiritusz, ráuntam, nem az én utam volt, így lehetőségem lett egy másik kitalálásához.

Az írás és az életem pedig ennyi év távlatából szorosan összefüggött, összenőtt, eggyé vált velem. A billentyűzetem nincs meg nélkülem és én sem vagyok meg a billentyűzet nélkül. Mindezt úgy értem, hogy az életemben lévő negatív periódusok szorosan együttműködnek az írással. Ilyenkor nem megy a gépelés, az sem, hogy épkézláb dolgot írjak, ha pedig mégis magamra erőltetem, akkor pedig ideig-óráig tart az egész. 

Amikor a barátnőm és a nagymamám egy éven belül meghaltak, ott volt az a pont, ami azt vonta maga után, hogy gyakorlatilag két évig nem tudtam normálisan írni, sztorit kitalálni. Bosszantott, de már belátom, erőltetni nem szabad semmit. Ki kell kecmeregni az állapotból, abból a folyamatból, amiben épp az ember benne van. 
Ha nagyjából minden rendben van körülöttem, aránylag jó időszakomat élem, akkor általában ez látszik is az írásaimon is. Akkor tudom gördülékenyen gépelni, jönnek az ötletek, gyakran jár a fejemben a sztori, esténként álmodozom róla. 

Egy -egy videó, esemény, jelenet, adott érdeklődés elindítja nálam az ihletet, hirtelen jön egyik ötlet a másik után. Ezeken próbálok túlkerekedni, hogy rendszerezzem mindazt a sok ötlethalmazt, ami megfogalmazódik bennem rövid idő alatt. Ekkor kerül a képbe a legjobb barátnőm és Andi, olykor Amy és most már Klaudia is, akikkel elkezdünk ötletelni, mert nekem gyakran szükségem van, hogy valamire megkapjam az áment. A visszajelzést, hogy ez oké, ebben van ráció, megér az ötlet egy sztorit. Nagyjából mindig felvázolok mindent, kérek pár gondolatot, ha pedig eszükbe jut egy-egy jó ötlet, akkor azt pedig próbáljuk egyeztetni, hogy tudnám beilleszteni a regénybe. 
Ekkor jön a google, ahol feltérképezem a várost, országot, adott helyet, ahol játszódni fog a sztori. Neveket gyűjtök, amelyeket megszavaztatok, illetve mindennek igyekszem utána olvasni, amit a városról tudni lehet. Próbálok mindig hű lenni a valósághoz, ezért a házakat is meglévőkről alkotok meg, és írom le. Sokszor napok telnek el, amíg több mindennek utána olvasok, kiírom magamnak, érlelődik bennem és videókat, képeket keresgélek adott dolgokhoz, helyekhez.
A karakterekhez is szükségem van képre, így gyakran színész, énekes stb, híresség, akiről mintázom. A személyiségüket általában én alakítom, bár ebben is gyakran kapok segítséget. Közben a legjobb barátnőm főbb feladata az adott karakterek számára autó kiválasztása. Általában ezt ő vagy néha a férjem végzi, bár a férjem feladatai is megvannak. Az épületek felépítésének, belsejének, adott növényeknek a leírásában ő nyújt segítséget. Így nagyjából a munkamegosztás is megvan. 
Mindent jegyzetelek. Anno a férjem hozott egy 2017-es szlovák naptárat, ami szinte olyan nagyságú, mint egy könyv. Bőségesen elférnek benne a jegyzeteim, ötleteim, ráadásul legalább 3-4 sztori előkészítése ebben a naptárban van. Ragaszkodom hozzá, nagyon szeretem. 
Családok feljegyzése, a szereplők életkora, fontosabb ismertetőjegyei, habitusa, munkája, kapcsolódása adott szereplőhöz, mind-mind fontosak lehetnek, hiszen a történetben bármikor előkerülhet, akkor pedig már nem igazán szeretek agyalni, mert gyakran vissza kell keresnem akkor. 

Ha nagyjából kész minden, akkor kezdek hozzá az írásnak. Az első fejezet szokott nálam a vízválasztó lenni. Ha azon túl vagyok, akkor már majdnem nyert ügyem van. Valamiért ez nekem egy kisebb fejtörés, hogy igazán jó legyen és meghozza a lendületet a továbbiakhoz, továbbá fontos, hogy az olvasó figyelmét is felkeltsem. Nem egyszer fordult elő, hogy az első fejezetnek többször neki ugrottam, mert nem voltam elégedett. 

A jelenlegi készülő sztorim, ismét Oroszországban játszódik, s amelyben a múlt -történelme - keveredik a jelenlegi önérvényesítő világgal. Ahol mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, bármi is legyen az ára ennek. 

Elég hosszú, és jó pár éves története van mindannak, amely hozzásegített az íráshoz. A hátam mögött lévő élmények, érzések, események, negatív hatások, az olvasmányok, mind-mind formált és alkotott engem. 
Mindenkinek szüksége van egy adott hobbira, kinek a rajz akár, másnak pedig az írás az, amelyben a kreatív ötleteit, ihleteit kiélheti. 
Ugyan a Maxim pályázatán nem nyertem, de büszke vagyok arra, hogy megpróbáltam, és tulajdonképpen eljutott a regényem a végéig. Szóval nem adom fel, szerzek még tapasztalatokat és nagyon bízom abban, hogy egyszer az én nevem alatt is ott lapul majd egy könyv a könyvespolcokon. 

Eszter

Időközben újra alkottam a blogomat, kis stílus változáson esett át, remélem ez majd tetszik nektek is. Szeretem a letisztultságot, az egyszerűséget. :)