Sziasztok!


Ismét az új rovatom keretében szeretnék veletek egy posztot megosztani, amely már egy ideje foglalkoztat és mindenképp írnék róla pár gondolatot. 

Hetek óta készül a poszt, illetve most is egy olyan témát hoztam, ami azért már hosszú évek óta jelen van az emberek életében, ám úgy vélem, hogy egyre súlyosbodó és eléggé zaklató a dolog, és teszik mindezt szemrebbenés nélkül.


Már a királynő és családja életét is megkeserítették 

Kezdjük az elejéről. Újságok, hírközlések már elég régóta léteznek, akiknek az a fő feladatuk, hogy az információkat megosszák a néppel. Különféle rovatok jelentek meg ezekben a lapokban, amelyek érdekességképpen szolgálhattak, hasznos és informatív volt. 

Az emberek aztán egyre inkább kíváncsiak voltak arra, ami a népszerűbb személyekkel volt kapcsolatos, a botrányokra pedig végképp. Így tehette meg például Margit hercegné, hogy a szokásos szülinapi portré helyett egy felháborodást keltő képet küldetett be a The Times hasábjaira. Élvezte a felhajtást, hogy borsot törhet nővére és a családja orra alá, illetve ezt az egész brit média elég rendesen felkapta. Lehetett min csámcsogni. 
Már akkor is kihasználták az efféle lehetőséget, pedig az 1900as évek közepén történt ez az eset, hát még később. Maradva a királyi család vonalán - mert az ő sztorijukban eléggé otthon vagyok -, következett szintén Margit házasságának felbomlása, fiatalabb férfival való kapcsolata, aztán jött Károly és Diana. Kicsit komplikáltabb eset volt az övék, hiszen az ifjú hercegnét eléggé felkapta a sajtó, imádták őt, mi több úton útfélen követték, fotósok hada rohanta le már kezdettől fogva. Nem élhetett a család privát nyaralást, mert hamar kiderítették, hogy hol vannak, és azonnal utánuk eredtek. 
Ez akkor fajult el leginkább, amikor megromlott házasságuk miatt Diana hercegnőre szinte rátapadtak a paparazzók, szerettek volna mindent kideríteni a válás okairól, és a szerelmi háromszögről is. Ami a legundorítóbb ebben, hogy Diana BBC-s interjúja - amelyben kitálal azokról az évekről, amíg a palotához tartozott -, átveréssel készült. Diana akkor már annyira rettegett a lehallgatásoktól, a félelemtől, hogy inkább úgy döntött beszél arról, amik vele történtek. Azt hiszem ez már átlépett egy határt, hiszen a hiszékeny nőt tőrbe csalták, csak azért, hogy a szenzáció meglegyen. 
Aztán jött 1997. augusztus 31. Az a nap, amikor szintén paparazzók hada lepte el a párizsi hotelt, és követte az éppen távozni készülő hercegnét. Olyan szinten a nyomában voltak, hogy egy -egy fotót készítsenek róla, illetve párjáról Dodi Al-Fayedről, hogy a halálba kergették őket. ( itt hozzá kell tenni, hogy valószínűleg a sofőr is ittas volt) 



Manapság  bármit le lehet írni szinte következmények nélkül 


Elérkeztünk korunkba, ahol számtalan hírforrás, média-felület létezik. Itt lehetőség van mindenféle hír megosztására - bulvár, politika, különféle információk stb - pozitív, negatív értelemben. Az sem mindegy milyen szinten informatív az a cikk vagy mennyire falsak a leírt sorok. Márpedig a pletyka, a hazugság manapság reneszánszát éli, mert ebből van pénz, ebből van kattintás. 
Például, ha a címben az szerepel, hogy XY összeveszett valakivel, jönnek az ítélkező kommentek, a sok -sok kattintás, aztán kiderül, hogy csak egy filmről vagy sorozatról van szó. 

Egyes portáloknak pedig ebből van bevételük. A hazugságokon, rosszindulatúan lehozott cikkekből. 
Csak, hogy mennyire mehetnek el ezek az újságírók, ezek az újságok? 

Mindezen poszt Tóth Andi énekesnő okán (is) jutott eszembe. Tény, hogy a hírességek a kamerák előtt élik az életüket, azonban attól senki sem óvja őket, amivel a média hatalma jár. 
Tóth Andi fiatalon lett ismert az országunkban egy tehetségkutató által, ám a lelki oldalával, egy tinédzser fiatal lány esetében senki sem foglalkozott. Kimagasló maximalizmusa, megfelelni vágyása, tökéletes énekhangja csak néhány százaléknak volt elég, ám a médiát az extravagánssága, nőiessége kötötte le. Milyen ruhában van, mit mondott, vékony vagy meghízott... stb. Most jogosan mondhatnánk azt, hogy ez ezzel jár, hiszen kamera előtt áll! Talán igen, de úgy vélem, nem igazán néznek az emberek a dolgok mögé. Ki, hogyan viseli a hamis címeket, a bántó kommenteket, hogy emberek bármit le mernek írni... Andi úgy döntött, hogy felhagy az énekléssel, ezt pedig egy instagram videóban fejti ki, hogy miért. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy játszódott le benne ez a tíz év. 

Egy másik eset a minap jött velem szemben, amin mélységesen felháborodtam. Hosszú Katinka babát vár, amelyet az instagram közösségi oldalán osztott meg követőivel. Ez az érzés egy nő számára a legboldogabb dolog, Katinka ismert, megmutatta a pocakját is. Másnap már telis-tele voltak a címlapok azzal, hogy valaki azt írta neki, hogy " Hát te nem vagy szép kismama! Jó ég! Egy bálna!" 
Emberek, hogy veszik a bátorságot arra, hogy egy ilyen örömteli dolog esetén ilyet írjon egy kismamának? Amit persze azonnal az újságoknak fontos kiemelni és megosztani. 

Ezek csak egy-egy a közelmúlt eseményeiből, de számtalan és napi szinten rengeteg olyan cikk, hír készül, ami rettenetesen ártalmas az adott illetőnek, illetve rohadt kellemetlen órákat okozva ezekkel. 

Fotelhuszárok 

Utolsó sorban megemlíteném azokat az illetőket, akik ezeknek a média által generált híreknek a fogyasztói. Azok az emberek, akik otthon olykor fake profillal, kép nélkül kommentelnek olyanokat, amik szintén ártóak, obszcénok, trágárok és azt hiszik, azért mert egy kamu címet elolvasnak, már mindent is tudnak. Képesek bármin - a legkisebb, apróbb dolgon - egymásnak esni. Undorító, tiszteletlen módon viselkedni, nem foglalkozva a másikkal, miközben otthon az unalmas életüket töltik és egyetlen lehetőségüket a frusztrációjuk kiélésében látják a social médiában. Nem törődnek azzal, hogy másoknak mit okoznak ezzel. 


Mindent összevetve, nagyon rossz irányba haladunk azáltal, hogy bárki bármit megtehet mindenféle következmény nélkül. 

Ti mit gondoltok erről? Meddig mehet(ne) el egy újságíró? 


Illetve érdekelne, hogy volna e kedvetek olyan posztokhoz, amelyek történelmi ihletésűek? Fontosabb események, érdekességek a múltból :) 



Eszter 


7 Megjegyzések

  1. Na ez az a téma, ami engem is mocskosul fel tud idegesíteni. Annyira nem tisztelik az újságírók a népszerűbb emberek életét, hogy a legocsmányabb módon mindent IS kitalálnak, megírnak azért a pár kattintasért. Tóth Andit én sem kedvelem annyira, hangját viszont imádom. Na meg a maximalizmusát. Az, hogy miken mehetett át éveken keresztül szerintem senkinek sem kívánná. Népszerűség, pénz ide vagy oda. Nagyon sajnálom, hogy felhagy az énekléssel, de remélem meggondolja magát idővel. A kommentekről, kommentelőkről meg ne is beszéljünk. Próbálom visszafogni magam és nem olvasni őket, de van, amikor sikerül és csak felhúzom magam azon, hogy a francba létezhet némely ember, mert én a levegőt is sajnálom valamelyiktől. Ahh lehetne erről annyit beszélni, írni. Az embereknek jobban oda kéne figyelni a másikra és azt az elvet tartani, hogyha jót nem tudsz írni/mondani, akkor inkább tartsd magadban. Ez persze nem vonatkozik a hozzá értő normális kritikákra.

    Szuper poszt lett ismét, köszi, hogy megírtad és teljesen egyetértek veled.

    VálaszTörlés
  2. Számomra is felháborító. Nagyon jól összeszedted a tényeket, a gondolatokat. Hasonlóképpen vélekedek én is ebben a témában. Ezek az álhírek, akár internetes zaklatásnak is megfelelnek. A bullying az interneten is jelen van. Sajnos az emberek eladják a lelküket, némi pénzért. Többet ér mint a becsület. Aki hamis cikkeket ír, hatásvadász címekkel, sajnos nem tudom, hogy képe tükörbe nézni. Imádtam a cosmopolitan magazint. Sabján Johanna volt a főszerkesztő. Szerettem tőle olvasni, élőben is találkoztunk. Szuper női újsgírónak ítéltem meg. Aztán amikor kiadta Epres Panniról a cikket engedély nélkül, eltávolították a posztról. Ami érthető is. Mindenkivel ezt kellene, hogy történjen, aki jogtalanul, hazug szöveget kreál a nézettség, megtekintési számok miatt.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon jó bejegyzés lett, gratulálok 👏 Szerintem is durva amit megengednek maguknak az újságírók. Olyanok mint a piócák. Sajnálom, hogy ilyen világban élünk 😔

    VálaszTörlés
  4. Borzasztó, hogy milyen világban élünk és milyen világ vár a többi generációra... Imádom a klikkvadászokat🙄 Sokszor el sem olvasok már semmit, mert nem érdekel😂 Az a kedvencem, mikor valaki meghalt, de aztán mégsem. Nagyon ritkán olvasok el valamit, akár cikk, akár újság stb. A kommentek meg, sokszor jókat lehet nevetni egyes kommenteken, ám nagyon erősen ott is ott van a bullying, nem csak a iskolákban és a szórakozó helyeken. Ilyenkor az ember nem nagyon tud mit csinálni, mert ugyebár fotelból könnyű kommentelni...

    Nagyon tetszett ez a téma, lehetne még ilyen :)

    VálaszTörlés
  5. Nem szeretem, hogy a média azt hiszi, mindent megtehetnek. Abba bele se gondolnak, hogy ezzel hány ember mehet tönkre, lehet végleg, vagy csak átmenetileg, ami jócskán visszadobhatja a karrierjét.

    Nem véletlen szoktam le a bulvárról, a fele ráadásul hatásvadász, nem is igaz.

    Több ilyen cikked születhetne, ugyanis nagyon érdekes témákat boncolgatsz.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szép, összeszedett írás lett, és nagyon jó a téma is.
    Valóban felháborító, hogy mit meg nem engednek maguknak az újságírók.

    VálaszTörlés
  7. Ismét nagyon érdekes témáról írtál. Én is egyre jobban utálom a médiát, hiszen gusztustalanok és rengeteg hazugságot írnak, nem tisztelik a híresebb emberek magánéletét vagy őket sem. Úgy turkálnak az életükben, mintha közelről ismernék őket, pedig ez nincs így. Volt, amikor a média miatt utáltam meg 1-1 színészt/énekest, mert elhittem azt, amit írtak. Ma már nem tudok hinni nekik, persze, van, amikor elolvasok 1-2 hírt, de már nem dőlök be egyik cikknek sem. Jobb lenne, ha visszavennének magukból, felháborító, hogy némelyik újságíró mit meg nem enged magának.

    VálaszTörlés