Önmagad érdekében állíts határokat!

 

Sziasztok!

Néha- néha bejelentkezem, most is igyekszem így tenni és hasznos poszttal érkezni. Ám először is pár gondolat arról, hogy hamarosan megosztom veletek, hogy miért is vagyok kicsit háttérbe vonulva, de higgyétek el életünk legnagyobb meglepetése és boldogsága történt velünk :) Ha ügyik vagytok, akkor rájöttök :) 

Azonban most, ahogy általában megszokott tőlem, lelki témában hoztam egy kis szösszenetet, amelyben számotokra adnék némi segítséget abban, hogy van, amikor határt kell állítani egyes személyekkel szemben. 

Az életem során számos olyan helyzetbe kerültem, amikor bólintottam valami olyanra, amit tulajdonképpen nem annyira szerettem volna, vagy pedig más számára nyújtottam segítséget, aki kevésbé értékelte mindezt. Ilyenkor bosszankodunk családnak, rokonnak, férjnek, párnak, barátnőnek, miközben a lehetőség ott van, hogy ezt a helyzetet megoldjuk és ne mi sérüljünk az adott szituációkban. 

Ezekben az esetekben az önismeret nagyon fontos. Hiszen mi magunk tudjuk csak, mi az amit bírunk és belefér, illetve ami már teher a számunkra. Ez nem azt jelenti, hogy cserben hagyjuk a másik felet, szimplán mindent más helyett elvégezni, lenyelni, elnézni nem kell! 
Ez vonatkozik a munkahelyre, családi és baráti, továbbá párkapcsolatainkra. Valahol pedig szembe jött ez a mondat: csak azzal lehet megcsinálni, aki hagyja! Nagy igazság, és elgondolkodtató, hogy a mindennapokban milyen kelepcébe kerülhet az ember. 

Örökös mókuskerék

Amikor a mindennapokban belekerülünk a körforgásba, jön egy helyzet, amelyben az illető tudatosan átlépi a határaidat, akkor ebben a helyzetben nem a csend jelenti a megoldást, hanem az elhatárolódás. Ilyenkor igazságtalanságot érzünk, dühöt, frusztráltságot, bűntudatot. Abban a pillanatban viszont nem fog megoldódni minden, görgetjük tovább, majd egy következő alkalommal újra belekerülünk a szituációba és talán folytatódik tovább a mókuskerék?!

Valóban jó kibeszélni, ám ezzel sem oldódik meg semmi, hiszen az illető még mindig a mi energiáinkból táplálkozik, az érzelmeinkre gyakorol hatást, a saját érdekeit nézi. Nem fél megbántani, áldozat szerepébe kerülni, ilyenkor kell okosnak lennünk!

Mit tehetünk? 

Kitartónak, határozottnak kell lenni. Nem szabad meggondolni magunkat, újra beállni a sorba, hanem következetesen végig vinni mindazt, ami nekünk fontos. Ez nem önzőség, hanem tiszteljük magunkat annyira, hogy elszigetelődjünk. Ezek mind- mind leszívják az energiáinkat, időnkbe telnek és, ahogy korábban is említettem, azt látják, hogy bármit meglehet tenni velünk. 

Ki kell állni magunkért! Ez a legfontosabb! Nem mások érdekeit vesszük első helyre, hanem a saját magunkét, amely magabiztossá tesz. Szemtől szembe bátran elmondani mindazt, amit érzünk és azt ami már nem fér bele nekünk. 

Beszéljünk egy kicsit a megmentő szerepről 

Egy kis pszichológiát belecsempészve, Karpman drámaháromszögében az emberek közti kapcsolatot mutatja. Eszerint van: áldozat, tettes, megmentő. Amikor valaki belekerül egy-egy szerepbe, sokszor nehéz onnan kilépni vagy átkerül egy másikba. Lehet megmentőből áldozat, ahogy áldozatból tettes. 

Példaképpen a tettes folyton kritizál, manipulál, áskálódik, a megmentő: mindenkit vigasztal, tanácsot ad, óvni akar, míg az áldozatnak semmi sem sikerül, elégedetlennek, nem elég jónak, szerencsétlennek érzik magukat. 

Én őszintén bevallom nagyon sokáig megmentő szerepben voltam. Talán ez olykor-olykor még felbukkan. Ez amiatt van, mert gyerekkoromban hamar meg kellett tanulnom a saját lábamon állni, egyedül elintézni a dolgaimat, felnőttként viselkedni. Nem figyeltem a saját dolgaimra, mindenki máséra ellenben igen. Mindent megcsináltam, akár családi, akár munkahelyi viszonyban. 
Ilyenkor fordulhat az elő, hogy aki belecsúszik a megmentő szerepbe, a határait sem tudja meghúzni, hiszen majd ő mindent úgyis megcsinál. 
Jó, ha felismerjük ezeket a dolgokat, mert tudunk rajta változtatni, hiszen nem a másoktól való jogos  -ami nekünk jár a sok tettünkért - segítséget várjuk, hanem a kezünkbe kell venni a saját szükségleteink, érdekeink fontosságát. 

Remélem egy kicsit tudtam segíteni abban, hogy még jobban kiálljatok magatokért, felismerjétek a káros helyzeteket. 

Ha van rá igény és szívesen olvasnátok a Karpman féle drámaháromszögről, akkor írjátok meg bátran. Ezzel kapcsolatosan személyes a tapasztalatom, hiszen hosszasan dolgoztam ezen a pszichológusommal, nagyon sokat tanultam. Higgyétek el egy-egy mondattal bármelyik szerepbe bele lehet kerülni, észre se vesszük. 

Ti tudtok határokat állítani? 

U.I. Egyik nap kitettem instasztoriba, hogy milyen témában olvasnátok tőlem. Köszönöm azoknak akik írtak, hálás vagyok és szemezgetni, meríteni fogok belőlük. Itt is megköszönném, ha picit segítenétek azzal, hogy mi az, amiről olvasnátok a blogon.  Köszönöm 💗

Eszter 

📸Instagram: @esthermczako

📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com