Kiakadásaim - Hová tartunk?

 

Sziasztok!

Újra megérkeztem a Kiakadásaim rovattal, úgy érzem van miről írni, méltatlankodni, kiakadni. Mostanság nagyon sok minden történt kicsiny országunkban, ami elég aggodalomra ad okot és erről szükséges pötyögnöm pár sort, hogy ezzel kapcsolatos gondolataimat itt is kiadjam, veletek együtt megvitassam. 

LESZÖGEZNÉM: nem akarok politizálni az oldalon, emiatt is próbálok finoman fogalmazni, kevésbé belevinni, ugyanakkor a véleményemet szeretném megosztani! 

Szexuális identitás manapság 

Nem szeretnék állást foglalni, kimeríteni a témát, azonban néhány dolgot tisztába kell tenni. 

Úgy vélem, aki nem a divat és a magamutogatás okán vállalja magát melegnek, tényleg úgy érzi, hogy ő azonos nemhez vonzódik a saját privát dolga. Megismételném, a tisztességes melegekről beszélek, azokról, akik méltón, emelt fővel vállalják magukat és nem csinálnak cirkuszi bohócot saját magukból. 

Századokkal ezelőtt is voltak ilyen identitású személyek, többet is ismerünk a történelemből, nem a 21. század újdonsága ez. Országunkban is élnek ilyen emberek, úgy gondolom, hogy gyakran különbül viselkednek, mint egy átlag hetero. Jelenleg azonban ezek a személyek nem tudnak nyugodtan élni Magyarországon, mi több, a legújabb kitaláció az lett, hogy a Libriben az LMBTQ tartalmú könyveket befóliázzák. Jelenet, karakter, említés, bármi, az a könyv bizony fólia bevonatot kap, nehogy bárki beleolvasson és sérüljön a lelki világa. Az már ugye nem számít, hogy manapság létezik az internet, ahol a fiatalok bőven tájékozódni tudnak a világban történt eseményeiről, hovatovább olyan dolgokat láthatnak, amelyek nagyban befolyásolják az önértékelésüket. Belemennek borzasztó feladatokba, amik akár sérüléseket vagy a halálukat okozhatják. 

Tehát visszatérve az LMBTQ-ra, azt hiszem a könyvek lefóliázása nem akadályozza meg, hogy valaki minek érzi magát jelenleg vagy a jövőben, továbbá tájékozódjon a dologról. A másik, ami elszomorít, hogy több magyar írót is ezzel beskatulyáztak, minősítették, mi több, hogy olyan köteteket is sikerült befóliázni, amelyekben egyáltalán nem szerepel LMBTQ karakter vagy jelenet. Erről csak az jutott eszembe, hogy Petőfi 1848-ban a 12 pontjában követelte a cenzúra eltörlését. 
Érdemes ezen elgondolkodni, hogy mennyire korlátoznak bennünket, miközben a múltban is éltek egymás mellett a nem hetero és hetero párok. Főleg, hogy ebben a felgyorsult világban mennyire könnyedén lehet tájékozódni ezzel a témával kapcsolatban, vagy már lassan nem nézhetünk azt amit akarunk az interneten illetve a televízióban?

A videókban láttam, hogy Papp Dóra - Tükörlelkek kötetei mellett a Csontvárost is befóliázva lehet kapni, továbbá jelenleg a Harry Potter-en is megy a vita, mivel azt is fóliázni akarják. Állítólag állagmegóvás, de mindenki döntse el maga mi áll a háttérben. 

Szólás szabadság!

Nem szeretnék hosszan belemenni, viszont pár gondolatban megjegyezném, amit a férjemnek is szoktam gyakran emlegetni. Most már oda kell biggyesztenem elvileg Szabad országban élünk, szabadon beszélhetünk és véleményt formálhatunk. 
Nos ez is megszűnni látszik, sőt, olyan szinten elnyomják az embert, hogy büntetés, kirúgás jár érte. Biztosan sejtitek mire gondolok, nem akarok végletekig belebonyolódni, de mérhetetlenül meg van a véleményem erről az egészről, főképp mert én is gyerekekkel foglalkozom, és most már azon is izgulnom kell, hogy ki fogja a gyermekemet majd megfelelő módon tanítani, nevelni?! 

Ellehetetlenítik az embert 

Ugyan már más téma, más gondolatok, viszont egyre jobban - jó ideje - érzem, hogy kegyetlenül rossz ebben az országban élni. Nyíltan merem mindezeket leírni, mert ez a véleményem arról, hogy teljesen lekorlátoznak, ellehetetlenítenek, megtagadnak dolgokat tőlünk, miközben hatalmas problémákkal kellene foglalkoznia a fentieknek. Kezdjük a szegénységgel, az oktatás minőségével, az élelmiszerárakkal, az egészségügy tönkretételével, a pedagógusok lealázásával, az útdíjakig. 

És ha már utak, mert erre akartam átvezetni a gondolatmenetem, mérhetetlenül bosszant egy-két dolog. Az hagyján, hogy lassan már minden utat csak díj ellenében használhatjuk, nem kevés pénzért - havonta, évente stb -, de hogy az utak minősíthetetlenek, azt már nem is említem. Ugye itt kell megjegyezni, hogy, ha ezeket a díjakat arra fordítanák, hogy az utak minőségét javítsák, egyből nem lenne probléma. Országunkban - természetesen itt a környékünkön is - kegyetlen utak vannak, amik azt eredményezik, hogy az autóinkkal gyakran látogathatjuk a szervizeket, mert tönkreteszi akár a felfüggesztést vagy a kerekeket. Azt már nem is említem, hogy, ha sikerül egy szakaszt, akár egy lyukat foltozni, de természetesen rendesen megcsinálni már nem sikerül. Egy példa: Ausztriában útjavítás alkalmával csodálatosan lemart úton haladhattunk, egyáltalán nem volt rossz, odafigyeltek a közlekedőkre. Magyarországon a lemarásnál örülhetünk, ha az autónk nem megy tönkre, az óriási lyukról nem is beszélve, amelyekhez olykor táblát sem sikerül tenni figyelmeztetés gyanánt. 
A másik a sofőrök. Órákig tudnék róluk regélni, a helytelen viselkedésről, amiről is szerettem volna bőven, de csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy elég megnézni az Árpád-hídon történteket. A felelőtlenséget, a KRESZ be nem tartását. Ártatlan emberek életébe kerül az, ha valaki nem figyel kellőképp az utakon. Erre is oda kellene figyelni ennek a remek országnak. 

Ha eljutottál idáig, akkor Te nagyon kitartó vagy és végig olvashattad a kiakadásaimat. Azonban úgy vélem, hogy fontos ezekről is írni, beszélni, mert kicsit kezd kifordulni minden a rendes medréből, ez pedig engem mérhetetlenül idegesít. Azt érzem, hogy nem jó itt élni, és inkább hátra megyünk, mint előre. 

Szeretnék bízni a változásban....

Szép hetet

Eszter 

📸Instagram: @esthermczako

📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com