Miújság velünk?

Elindult 2025, szélsebesen robognak a napok és a hetek, ma pedig már februárt mutat a naptár. Furcsa számomra, hogy egy ideje olyan gyorsan telik az idő, legalábbis én ezt érzem, pislant az ember kettőt és már egy új hónap vette kezdetét. No, de az idei évből még csak az elsőt zártuk le, így gondoltam hozok Nektek egy kis helyzetjelentést, mi újság van velünk?!

Karácsony

Karácsony és Szilveszter között a férjemmel esténként arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne eltűnni egy kicsit. Nézegettünk ilyen last minute helyeket, de persze már minden le volt foglalva. 30-án aztán egy környékbeli hölgy megosztása jött velem szembe. Ráírtam. Mondta, hogy sajnos betegség miatt le kellett mondaniuk egy helyet, ahova ők is a kutyájukkal mentek volna. Nos, gondoltunk egyet és lecsaptunk rá. Olcsóbban megszerezve, de fogtuk magunkat és Zala megyében egy eldugott kis falu vendégházában töltöttünk két napot, kutyástól, gyerekestől. Az útunk odafele tejködben vezetett, a vizslák meglepően jól bírták, és a helyen is teljesen jól viselkedtek. A vendégház nagyon tetszett, szép, igényes volt, a kertben dézsa és szauna is melegen várt minket, amit ki is próbáltunk. A hely üzemeltetői állattartással foglalkoznak, ezért Marci megnézhette szemben az állatokat is. Nagyon idilli volt, meg is hatódtam. Tényleg azt érezte az ember, hogy lement a térképről, az Isten háta mögé, csak páran tudták hol vagyunk, így csendesen telt a Szilveszter és nyugodtan. 

Január 

Marci 16 hónapos

A jövőben Marcira is nagy dolgok várnak, hiszen szeptemberben eljön velem dolgozni. Kell logisztikáznunk, hogyan tudjuk majd hozni-vinni, hiszen sajnos nem fogok tudni egy műszakba menni a bölcsibe, így lesz hajnalos kezdésem is, ahogy pl délutános 10-es kezdésem is. Utóbbi könnyen megoldható, de lesz olyan, amikor a férjem utánam fogja hozni, ne kelljen hajnalban felkeltenem. Ami a napjait illeti majd, szerintem hamar beilleszkedik, az elválás viszont nem biztos, hogy olyan egyszerű lesz, de addig még van időm felkészíteni. Ugyan én kardoskodtam a leginkább az ellen, hogy bölcsődés legyen az én gyermekem, de nyilván anyagilag is meg kell gondolnunk mindent, emiatt úgy döntöttünk, hogy Marci eljön velem dolgozni, ha pedig a fentiek is úgy akarják sikerül olyan kolleganőhöz beadnom, akinél tudom, hogy jó helye lenne. Hátrányára pedig nem fog válni, ebben biztos vagyok. 

Téli kuckózásom

A regényemmel sehogy sem állok, szégyen gyalázat, de nem volt hozzá kedvem, és elégedett sem voltam vele. Emiatt is gondolkodtam el azon, hogy ki kell lépnem ismét a komfortzónámból és húzni egy merészet, írni valami mást. Meglátjuk, hogy fog működni. 
A téli hideg estéken a férjem segített és visszatértem a Sims 2 világába, hiányzott már, s amikor Marci aludt, akkor én építkeztem esténként. Jó volt kikapcsolódni ezáltal. 
A könyvtárba való beiratkozásom alkalmával már volt szerencsém több kötetet kihozni: így olvastam Szántó Dánieltől, ismét felidéztem a Szíria szülötte c. könyvet (amit sajnos csak gépen illetve telefonon tudtam olvasni. Jobban szeretem könyv formában.) Jelenleg Orvos-Tóth Noémi -Szabad akarat és Sarah Ferguson yorki hercegné könyve van nálam. Van bőven lista, amiket vásároltam, illetve talán jövő hét szombaton el tudok menni ismét az Alexandra Kiadó által rendezett vásárra. 
A hónapokban a kresz lesz hű társam, aztán pedig majd a vezetés, szurkoljatok. 

Lelkileg most elvagyok, vannak azért kevésbé kellemes perceim, amikor megragadnak az évek alatt történt események szelei, de próbálok előre nézni. Nehéz ezeket letenni, nehéz belenyugodni abba, hogy kiket vesztettem el és hogyan, illetve, hogy egyesek miért fordítottak nekem hátat, de örök tanulás az élet. Most úgy érzem, csillapodtak körülöttünk a fájdalmas dolgok ( le is kopogom), helyünkön vagyunk és van kiért tovább menetelni határozottan az úton. A kisfiúnk rengeteg erőt és szeretetet ad, nem is gondoltam, hogy ekkora hála és szeretet létezik ezen a világon. Minden reggel várom, hogy lássam felébredni, s ez nagyon sokat jelent a számomra. 


A hónapban elér a Krisztusi kor... nem is igazán akarok ebbe belemenni, most úgy át is aludnám a napot, de nem készülök különösebb dologgal, csendben, nyugodtan akarom majd eltölteni.


Nos, ennyi lett volna a kis betekintés a mindennapjainkba. Ha kérdésetek, kérésetek van felém, esetleg olyan téma, amiről szívesen olvasnátok a blogomon, kérlek írjátok meg számomra. 

Meséljetek, Ti, hogy vagytok? 

Csodaszép hetet kívánok!

Eszter