Sziasztok!
Kicsit ritkábban, de igyekszem itt is bejelentkezni, mesélni, írni a kis mindennapjainkról, velünk történt eseményekről, esetleg gondolataimról.
Most is elég nagy változás történt az életünkben, hiszen néhány napon belül én ismét a munka világába kerülök, illetve augusztus 11-én Marci megkezdte a bölcsődei életét. Erről és ezen lelki oldaláról írnék most nektek.
Bölcsődei beszoktatás
Mivel munkámat tekintve tudtam, hogy mire számíthatunk, Marcit már hónapok óta készítettem a bölcsődei életre. Itt nem arra kell gondolni, hogy masszívan " kötöttem az ebet a karóhoz", de alapvető nevelési elveim, módszereim, továbbá gyakorlati dolgokban is igyekeztem őt segíteni. Természetesen a fejlődéséhez mérten, nem voltak irreális elvárásaim.
Marci napirendje megegyezett a bölcsődeivel is, ezzel segítve őt majd a beilleszkedéshez, illetve az ő kis életéhez is nagyon bevált.
Augusztus 11-én kezdte a bölcsit. Előzetesen tudni kell, hogy a vezetővel, egyben főnökömmel megbeszéltük, hogy a munkakezdésem előtt történjen meg mindez, hiszen betegség is előfordulhat még, de szerencsére eddig nem volt jellemző. Mivel Marci több alkalommal járt a munkahelyemen, ismert több kollégát, én mégis egy régóta dolgozó, egyik legjobb kolléganőmhöz kerülésért lobbiztam. Szerencsénkre ez teljesült is, tudom, nála lesz a legjobb helye. Mielőtt megkezdtük volna a bölcsődei életet, kiválasztottam gyorsan a jelét, ami nem lesz nagy meglepetés, hiszen autó lett. 11-e hétfőjén pedig meg is kezdtük a beszoktatást, amit Marci teljesen zökkenőmentesen vett. Büszke is vagyok rá, amennyire csak lehet. A kolleganőm mondta, hogy remek gyerek, jó alapokat kapott - mire mondtam neki, hogy inkább ne mondja, mert elsírom magam.
Ahogy teltek a napok, úgy léptem ki és távolodtam el, mentem sétálni, ittam egy kávét a közeli Árkádban stb. A kisfiúnk pedig vette is az akadályokat. Elfogadta a kisgyermeknevelőjét, ebédelt, játszott és aztán ügyesen aludt is. Első napokban kevesebbet, aztán egyre többet.
A héten két nap elváláskor sírdogált picit, ami teljesen természetes, de mire indultam volna haza, már minden rendben volt.
Lelki oldala
Aki olvas már régóta, tudja, hogy mennyire vágyott gyermek volt Marci. Mennyi küzdelem, lelki vívódás kellett ahhoz, hogy a tragédiák beárnyékolta életünkben velünk is csoda történjen. Már amikor végleg lemondtunk róla, a meglepetés erejével, de megérkezett hozzánk, s ez a közel két év is bővelkedett mindenfélében, de a lehető legjobbat akarom ennek a csodálatos kisfiúnak. S, ha már a bölcsőde mellett döntöttünk, igyekeztem a legjobbat kihozni belőle. Ahogyan közeledett a dátum én úgy kezdtem izgulni, s tulajdonképpen mint anyuka azt sem tudtam mi van. Persze, mint dolgozó értettem, hogyan fog zajlani a beszoktatás, anyaként azért ez nem volt egy egyszerű terep.
Biztos voltam benne, hogy nekem fix embernek kell lennem, a téren, hogy Marci semmi jelét le lássa az esetleges bizonytalanságomnak. Sokat beszélgettünk a bölcsiről már augusztus elejétől, a beszoktatás alatt is, próbáltam pozitívan nyilatkozni mindenről. Az udvaron sem akartam a sarkában lenni, hogy önállóan felfedezhessen mindent, és a kolleganőm kezdje el figyelni az igényeit, szokásait. Az elválás is gördülékenyen ment. Szerencsésnek mondhatom, hogy az udvaron történt a beszoktatás, mert a rengeteg inger el is vonta a figyelmét. Míg én magányosan töltöttem azt a másfél órát, ő ügyesen evett az ebédből.
A napok előrehaladtával több időt töltött benn, én pedig kevesebbet vele. Kukucskáltam az ablakon, figyeltem, ahogy játszott, ebédelt vagy amikor aludt.
Pénteki napon a férjemmel itthon volt kb négy óránk, ami alatt tulajdonképpen azt sem tudtuk mi van. Csend volt, ő ablakot pucolt, én főztem, szokatlan volt, hogy nem szól a zenélő telefon, nem nézi meg senki a Pettson és Finduszt a JimJam csatornán, a szoba érintetlen, nem kukucskál senki, ha jön busz és a traktor. Egyszóval, nem volt valami jó nélküle. Ahogy az e hét sem, itthon voltam, teljesen egyedül. A napokban történt meg a reggeli sírdogálás is, amikor a kolléganőim bíztattak, hogy ne aggódjak, minden rendben van. Persze tudtam mindezt, hiszen több, mint egy évtizedet lehúztam a pályán, mégis nagyon izgultam érte. Minden nap írtam napközben a kolleganőmnek, hogy minden rendben van e, ő pedig nagy örömmel küldte a fotókat róla. Ezek mindig megnyugtattak. Ám amikor haza értem az elköszönés után olyan rosszul éreztem magam, hogy én itthon vagyok, ő nincs. Megkérdőjeleztem mindent, amit addig gondoltam, de mindemellett tudom, hogy ő a legjobb kezekben lesz és van, szeptember elsejétől pedig én is ott leszek vele.
Ugyan ő másik csoportban lesz, mint én, de szerencsére találkozni fogunk.
Nos, így alakult a mi hónapunk, s a kis életünk. Marci elindult az intézményi nevelés útján, én pedig hamarosan követem őt, a munka világában.
Ti, hogy vagytok?
Milyen posztokat olvasnátok tőlem ?
Milyen posztokat olvasnátok tőlem ?
Szép hetet
Eszter
5 Comments
Nagy mérföldkő ez a kis családodnak, Marcinak különösen, de ügyes gyerkőc, nagyon jól vette az akadályt. Gratulálok nektek! 💖
VálaszTörlésNagyon jó olvasni, hogy Marci milyen szuperül illeszkedik be a bölcsibe :)
VálaszTörlésJajj, de kis ügyes! 🫶🏻 Valóban szuper alapokat kapott Marci és biztosan jó kezekben lesz a bölcsiben is.🥰 Teljesen természetes, hogy aggódsz érte, ez normális dolog, ahogyan a sírás is. A továbbiakban is biztosan minden rendben lesz. 🥰🫶🏻 Marci nagyon cuki és okos, menni fognak neki a dolgok.😊 /Vivi/
VálaszTörlésNagyon megérintett, ahogy írtál erről az időszakról. Egyszerre volt szakmai és mélyen anyai, csodálatos egyensúlyban. Marcin látszik, hogy biztos alapokat kapott, és te is nagyon jól helyt állsz ebben a kihívásban. Szép példa vagy sokunk számára ❤️
VálaszTörlésAnnyira jó volt olvasni a soraidat. Ahogy fentebb is emlitették, egyszerre volt szakmai és édesanya. Nagyon büszke lehetsz magadra, ahogy én is találkoztam Veletek, csak jót tudok írni és mondani Marciról és rólatok is természetesen..ti egy nagyon nagy példakép vagytok. 🥰❤️ Tényleg szuper gyerkőc Marci és nagyon ügyes is. 🥰 Kitartás a munkához majd..posztot kérünk, hogy milyen újra visszamenni és hogy viseli később a bölcsit Marci. :3 A ház eladásával kapcsolatban is írhatnál, mennyire rossz vagy jó a helyzet. De igazából bármit szívesen olvasok tőled. Te hogy vagy?
VálaszTörlés