Interjú Krisztával - a meseíróval és Forma 1 rajongóval

Sziasztok!

Úgy gondoltam ismét meghívok magamhoz a blogba egy vendéget, akivel a jövőben is olvashattok majd gondolatokat, véleményeket egy-egy dolog kapcsán. Krisztával már nem is tudom mióta ismerjük egymást, azt hiszem 2009 óta, amikor a közös érdeklődésünk összehozott bennünket. Ez pedig nem más, mint a Forma-1. 2009-ben voltam ugyanis először a Hungaroringen, aztán az azt követő években pedig még háromszor, de Krisztával volt szerencsém néhányszor összefutni. Sajnos az élet egy kicsit elsodort egymástól bennünket, de mindig megemlékeztünk egy -egy ünnep alkalmával a másikról. Most pedig -micsoda csalafinta ez a sors-, újra egymásra találtunk és rengeteg mindenről beszélünk, amikor időnk teheti. Hasonló személyiségünk révén nagyon jó témákat feszegetünk és minőségi beszélgetéseket folytatunk, természetesen az életünkkel kapcsolatos történések után. Kriszta egyébként szuper történeteket ír, amelyekről én bíztatom, hogy a nagyközönségnek is mutassa meg. Igazán kedves, jószívű, remek kommunikációval rendelkező, az életet nagyon jól szemlélő csajszi. 

Krisztával nagyon sok tervünk van, remélem hamarosan  sikerül egy nagy fába vágnunk a fejszénket, erről mindenképpen tájékoztatni foglak benneteket. Nos, kezdjünk is bele. Ismerjétek meg Krisztát, az ő szemléletét. 

 1. Mesélj magadról néhány mondatban. Milyen kötődésed van a blogger élethez, az íráshoz? 

Nilke/Schumi vagyok, kinek hogyan szimpatikus, vagy élek az emlékezetében. Létezik Magyarországon belül egy hely,  a csodák birodalma: Varázsdomb, ugyanis blogom címe: Varázsdombi kalandok. Mindig végtelen hálával tekintettem vissza a gyermekkoromra, amely inspirációt nyújtott és témát szolgáltatott, majd elindított az írás útján. Hála memóriámnak, legnagyobb erősségeim egyikének, tovább vihettem magammal minden megélt gondtalan pillanatot, érzést, tapasztalást, áramlatot, amelyekhez embert próbáló időkben öröm visszanyúlni, ráadásul képzeletemnek köszönhetően tovább színezhettem. Megtanultam, az élet írja a legszebb történeteket, és pillanatok alatt megteremtődik körülöttünk egyfajta mesevilág, ha úgy akarjuk. Varázsdomb, ahol felnőttem, ennek kiváló táptalaja, itt minden alkalommal elsajátíthattuk a bűbáj csínját-bínját, ami szükségesnek bizonyult a nagybetűs élethez, mégis elrugaszkodhattunk a valóságból. Az egykor itt élő Dédnagymamámnál töltött minőségi idő sokat jelent számomra - főleg nyáron, nem győztem mesélni róla, ami végül ahhoz vezetett, biztatni kezdtek családi és baráti szinten, vessem papírra. Rájöttem, ezáltal olyanoknak is örömet okozhatok, akik átélték velem a kalandokat. Varázsdomb centruma egy zárt közösség, egyfajta kastély toronnyal, ahol különleges emberek éltek, köztünk nagymamáink, dédik, akiktől rengeteg leckét kaptunk alázatról, megértésről, empátiáról és szeretetről. Kezdeti elgondolás után tovább bővítettem a repertoárt a házunkban történt kalandokkal, ami szintén a környéken található (konkrétan két utcával lejjebb), abban a nagyszerű kuckóban, ahol életre szóló barátságokat kötöttem, valamint varázsdombi általános iskolai történetekkel, ahová úgy jártunk reggelente, akár egy nagy család. Nem maradhatnak el a filozofikusabb, merengőbb írások, a hobbik (Forma 1) piedesztálra emelése - hogy s mint éltem meg a szenvedélyem, emellett teret engedek "Árnyékdomb" projekt alatt az élet nem mindig napos oldaláról. Az egy különlegesebb, másféle módon összefoglalt keretben ölt majd testet.

2. Szívesen írsz, osztod meg életed egy darabját. Honnan jött ez az ötlet, hogy írásba fogj? 

Hűha, azt hiszem, már az elején meg is válaszoltam. 🙂 A szép, átélt pillanatokból öröm táplálkozni, az ártatlan gyermeki szemmel látott varázsra rácsodálkozni, önzetlenül hinni, remélni, szeretni. Dédi az én Csodanőm, ennyivel tartozom neki, valamint magamnak és a szereplőknek, akik közül sokan már nem lehetnek köztünk. Az emlékeinkben őrizzük kedves, szerető arcukat. Mindemellett látni a mosolyt barátnőim arcán, hallani a kacagásukat egy-egy kaland felidézése közben - megfizethetetlen! Végül csak rávettek, kerüljön írásos formába, megőrizve az utókornak.

3. Hogy látod mennyire van manapság jövője a könyv formátumnak? Mennyire vesznek a kezükbe az emberek köteteket?  

Blogom egyelőre nem mindenki számára elérhető, meghívásos alapon működik. Zárkózott, szárnybontogató madárka vagyok, aki per pillanat féltve őrzi kincseit, és méltó személyekre bízná titkait. Akikről tudom, vagy érzem a rezgésein, érdeklődéssel követi, miket éltem át. Hogy később végül beadom-e a derekam, és megnyílok? Nem zárkózom el előle, hiszen én is napról napra változom az engem ért információhalmazoknak és környezeti hatásoknak. Árnyékdombbal kapcsolatban már támadtak konkrét elképzeléseim. A könyv azt hiszem, még mindig érték a mai világban, szerencsére rengetegen olvasnak körülöttem. Magam is szívesen ragadok meg egy olvasmányt, több előfizetéssel rendelkezem levéltárakban, anyagokhoz hozzáférhetek, amelyek segítik munkám. Nagy álmom még az egykori tv műsorokat tartalmazó blog újjáélesztése, ahol társszerkesztőként tevékenykedtem egykoron.

4. Kicsit beszéljünk a mostani világról. Milyennek látod az utca emberét? 

 Az utca emberét a járvány-, háborús valamint politikai helyzettől függetlenül frusztráltnak, gondterheltnek, lestrapáltnak látom, mikor reggelente megyek az utcán, vagy akár hazafelé. Némelyiknek kilátástalanság, kétségbeesés tükröződik a tekintetéből.

5. Mennyire megyünk adott esetben jó vagy rossz irányba? Úgy értem, hogy látod a jövőt, az emberek egymáshoz való viszonyát? 

 Szerény véleményem szerint a fent felsorolt problémák elszigeteltebbé tették az emberek érintkezését egymással szemben, jómagam is példának okáért sokkal introvertáltabbá váltam. A közösségi platformoknak, a bennünket ért számtalan környezeti hatásnak, és gyorsan áradó információhalmaznak köszönhetően ugyanakkor megfigyeltem - ha leszámítjuk a közeli (család, barátok, fontos személyek) ismerőseink, legalábbis magamból kiindulva - a futó találkozások alkalmával vagy elcsépeltebbé váltak a beszélgetések (redukálódik az időjárásra, munkahelyre, családi állapotokra), vagy egyesek hajlamosak átugrani egy erkölcsi gát felett, elsiklanak az intimitás fogalma felett és előszeretettel próbálnak vájkálni társaik életében. Pláne, ha valami nincs a kirakatban. Ez semmiképp sem jó irány, bár nyilván, régen sem volt ez bizonyos körökben másképp, de lényegesen elterjedtebbnek tapasztalom saját, valamint elmondott megélések alapján a problémát. Ezen természetesen adott a lehetőség javítani, és hiszem, sikerül. Szerencsére közeli, és kicsit távolabbi kapcsolataim - ahol kell - egészségesen működnek, ami az igényeim kielégíti. 

6. Nagyon sokat szoktunk filozofálgatni, lelki dolgokról beszélgetni. Sőt, mindegyünk igyekszik a lelkét rendben tartani. Hogy látod az emberek, hogy viszonyulnak a segítő emberek felé? Mernek segítséget kérni?

 Szélesebb körben elterjedt "trend", a mai ember már bátran mer szakemberhez fordulni, és szerintem egyáltalán nem ciki, sőt! Minden harmadik ismerősöm felkeresett már ilyen téren tevékenykedő emberkét, ráadásul magam is szemezek a pályával. Ugyanakkor előző generáció képviselői között még mindig találkozom olyanokkal, akik vehemensebben formálnak véleményt, vagy elítélik azon társaikat, akik ezt meglépik és felvállalják. Sajnos.

7. Mennyire nehéz vagy adott esetben könnyű a mai generációnak? 

 Ebben nehéz állást foglalnom. Túlzottan kitágult a világ a digitalizációnak köszönhetően, emiatt nehéz eligazodniuk és megfelelő énképet társítani a fiataloknak a hétköznapokban, hogy megállják a helyüket. Míg a mi generációnk sokkal kreatívabb és igénylik a kommunikációt, a mai gyerekeknél dominál egyfajta énközpontúság, ennek ellenére rengetegen keresik az útjukat és találnak rá a megfelelő ösvényre. 

8. Visszakanyarodva az íráshoz: milyen céljaid vannak azzal, amiről írsz? Mit szeretnél átadni, illetve kiírni magadról? 

 Roppant egyszerű, az emlékeim szeretném megosztani az utókorral, érintettekkel, nekünk milyen JÓ volt, mennyi csodában lehetett osztályrészünk.

9. Milyen terveid vannak az írással kapcsolatban? 

Egyelőre élményszerzés szintkén művelem, valamint mesemondás, készségfejlesztés szintjén. Ha hangosan felolvasok egy-egy mesét, történetet, a beszédkészségem, kiejtésem fejleszthetem, formálhatom, tökéletesíthetem általa.

10. Mi a Forma 1 kapcsán ismerkedtünk meg, sok-sok éve. Szeretnél esetleg a jövőben ebbe az irányba kanyarodni az írásaiddal? 

 Bizony, külön F1-gyel kapcsolatos részek is helyt kapnak írásaim között. legyen szó filozófiai tartalommal bíró írásról, Hungaroring élménybeszámolóról, vagy teljesen hagyományos meséről. 

__________________________________________________________________________________

Nagyon köszönöm Krisztának a gondolatait. Bízom benne, hogy Ti is szívesen olvastátok és megismerhettétek általam egy bloggertársunkat, aki ugyan még picit elvonultan, de annál nagyobb szeretettel írja a történeteit. Remélem, hogy Krisztával a jövőben is olvashattok majd adott témákban való gondolatokat, itt az oldalamon, remélem örömmel csatlakozik majd. 

Mégegyszer köszönöm az interjút, nagyon örülök és várom majd a közös kis projektünket is. 

Eszter