"A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént."

(Jókai Anna)

Tudom, tudom, tudom. Régen jelentkeztem már, de ennek is megvan a miértje és az oka. Már többször gondoltam rá, hogy igen, most írni fogok, igen, elmondom, amit érzek mostanában.... Aztán nem történt semmi és a napok meg csak mentek a megszokott medrükben: hol jobban, hol rosszabbul. 

Szeretném veletek azért megosztani, hogy miért voltam igazán eltűnve, mennyire fontos volt számomra egy-egy olyan alkalom, amikor megéltem mindazt, ami felgyűlt és feljött bennem. Voltak az elmúlt időszakban magasságok és mélységek, de nem bánom már, hogy megéltem ezeket. 


Visszatérés a gyerekkorba

Sok mai tulajdonságunk, gondolataink, természetünk gyökerezik a gyerekkorból. Nos nekem is. Sosem titkoltam azt, hogy nem volt felhőtlen életem, de a gyerekkorom sem volt az, amely rengeteg terhet rótt rám. Mindig mentem előre, teltek az évek. Sokat sírtam, elestem, felálltam, mentem előre. Körforgás, de ahogy ment az idő, úgy nyomtam el mindent magamban és figyeltem más dolgokra. Tudjátok, ha nem beszélünk róla nincs is. DE, nagyon is létezik, csak a zsigereim mélyén várakozik, hogy felszínre törjön és könyörtelenül előhozza a múlt árnyait. 

Amióta meghalt a barátnőm, tudtam, hogy más lettem. Nyomja a mai napig a szörnyű nap súlya a vállamat, amelytől rettenetes, hogy képtelen vagyok szabadulni, megváltoztam. A tavalyi év szintén a mélybe lökött anyukám betegsége miatt, de december körül megismertem az instagramnak köszönhetően Vikit, aki a pszichológusom lett és könyörtelenül rákérdez mindenre, amitől eddig tereltem. Úgy kérdez, hogy ki sem tudok térni, hazugságra és nem válaszolásra pedig nincs lehetőségem. Kimondatja velem a dolgokat és ezért hálás vagyok. 
Aki ismer tudja, hogy mindenről tudok beszélni és hát, néha sokat is pofázok. Most Vikivel szemben ülve, még, ha virtuálisan is, meg kell tennem, mert mindent megkérdez és kibeszéltet, ami után hosszú ideig gondolkodom, átrágom és megjön az AHA élmény, mi miért is van nálam. 

Nos, de térjünk vissza oda, hogy a gyerekkoromból származó traumákat, milyen szinten is cipelem magammal most. Nemrégiben egy csütörtöki napon egyik kolleganőm bejelentette, hogy babát vár. Nem fájt, de tudjátok, nem érint jól a gyerek téma mostanság, bár kevésbé foglalkoztam vele. A meggondolatlan másik kolleganőm nagy szájjal közölte " Nektek már beültetés kéne", mire én csak azt válaszoltam, hogy "Neked mennyire jönne össze, ha édesanyádért kellene aggódni, aki beteg?" Fájt, amit mondott, aznap délutánomra rátette a bélyegét, sírtam is. Épp este volt konzultációm Vikivel, ami könyörtelenül szembe állított a szörnyű igazsággal. A múltammal, a gyerekkorommal.Olyan mélyre vitt, hogy szinte átéltem minden egyes pillanatot. 
Sosem titkoltam, én sokat köszönhetek a nagymamámnak. Ma már bátrabban tudok arról beszélni, hogy édesanyám és köztem nincs igazi anya lánya kapcsolat, mégis én mindig őt védtem és sírtam utána. Sokat. Nem akarok még mélyre menni ebben a dologban itt, de ezzel együtt megtanultam mindent egyedül megoldani. Én egyedül a világ ellen. Fájó kimondani, de a mai napig bennem van, hogy mindig mindent egyedül csináltam és egyedül próbáltam boldogulni. Ma már odáig jutott ez a dolog, hogy a -sok haláleset miatt is- félek attól, hogy egyedül maradok, nem marad senkim. Viki megnyugtatott és rávilágított arra, hogy ez nincs így és nincs a világ ellenem.
Az aznapi konzultációt őszintén bevallom végig sírtam. Úgy sírtam, mintha a felnőtt énem visszakerült volna a gyermeki testembe, de a mai gondolkodásommal. Tanultam pszichológiát, olykor rájöttem, mi is vonatkozhat rám, de ezek a konzultációk arra jók, hogy felvilágosítsanak és kis pofonnal visszatérítsenek a helyes gondolkodás felé. Fájt a felismerés, fájt a visszaemlékezés, fájt az, hogy rájöttem, hogy nem voltam hibás, mert csak egy gyerek voltam. Kemény. 
Viki megkérdezte tőlem, hogy mit üzenek a kis Eszternek..... Gondolatban látva magam a könnyeim folytak és csak annyit tudtam mondani, hogy megölelném, és azt mondanám, hogy minden rendben lesz. Mert a kis Eszternek nagyon sok mindent kellett túlélnie, és csak védekezni próbált, hogy ne kapjon sokkot a sok teher alatt. Átmentem megmentő szerepbe, és a mai napig mindenkit megakarok menteni. 

Talán ezért is érdekelt a segítő szakma mindig. Ezért akartam emberekkel foglalkozni. Ami pedig elterelte a figyelmem az pedig az írás volt. 



A konzultáció utáni napok

Nagyon régen voltam ilyen mélyen, mint akkor. A pénteket végig sírtam a munkahelyemen, olyan volt, mintha újra átéltem volna a gyerekkoromat. Jó volt, nem panaszkodhatom, de amit jó ideig meg kellett élnem, az pokoli volt, főleg, mert egyedül éltem át. A hétvégén is végig feszült és mélyen voltam. Aztán ahogy teltek a napok, egyre többet és többet beszéltem róla. A következő konzultáció alkalmával Viki kérdezte, hogy vagyok és én húsz percben foglaltam össze a gondolataimat arról, ami bennem volt, ahogy megrágtam a gyerekkorom, a múltam, azt, hogy rám ez mekkora hatással volt és mennyire el volt nyomva, milyen szinten próbáltam mentegetni. Tudom, hogy ez is hozzám tartozik, ez is én vagyok és emiatt lettem olyan, aki. A kötődés, ami korábban szinte megőrjített, mára már egyáltalán nem olyan. Sokat sírtam anyuért és anyu miatt. Gyűlölködtem a mamámmal, aki értem mindent megtett, és egy ideje belátom, a leghálásabb csak neki lehetek. Viki nagyon büszke volt rám, hogy ennyire belemélyedtem a témába, megrágtam, kibeszéltem és újra megéltem. Hozzáteszem az egyik kolleganőmet is sikerült megsiratnom, úgyhogy a gyerekek között, gyermeknapon mi bizony ketten bőgtünk :) 

Azt hiszem szükségem van mindarra, hogy újra visszatérhessek önmagamhoz, még ha nem is olyan formában, mint 2018 előtt, de legalább visszanyerjem az igazi önmagam és ne csak kapálózzak ki a vízből. Nehéz, mert minden egyes alkalommal újraélem a töréseket, rájövök, hogy a sok teher amit nyomja a vállamat nem az én hibám és én csak próbáltam védeni a pszichém, hogy ne roskadjak össze. A zene és a sírás megnyugtat, ezeket alkalmazom is, ha kell ha nem. 

Egyébként...

Hogy ne csak a mélységekről beszéljek, és írjak nektek mesélek pár dolgot. Első, hogy elkezdtem tudatosan étkezni és figyelni arra, mennyit és mit eszem. Eddig sem zabáltam, az alkatom úgy látszik ilyen, én a levegőtől is hízni tudtam, de most pár kiló már lement... szerencsére :) Aztán a mai nap óta szabadságom élvezhetem, amit már úgy vártam, mint a messiást. 
Voltam Budapesten színházban. Megnéztük a Mary Poppins című előadást, ami frenetikus volt, jaaa. erről olvashattok tőlem egy cikket az AH Magazinban. 

Még mindig érzem, hogy ez a város nagyon hiányzik nekem, boldogan élnék ott bármikor, úgyhogy szívesen visszaköltöznék akármikor. Nyilván anyagiak.. Na mindegy is..Tervezek és próbálok továbbra is előretekinteni. 

Azt hiszem most megérdemlem, hogy regényt írjak és olvassak! Szurkoljatok, hamarosan kiderül, mi lett Az orosz című regényem sorsa a pályázaton.

Végül pedig, ne féljetek segítséget kérni, ha szükségetek van rá :) 

Pusziii

Legyen szép nyaratok !

8 Megjegyzések

  1. Úgy örültem az új bejegyzésednek, mint majom a farkának!❤️☺️ De komolyan!❤️ Imádom olvasni minden egyes írásaid, szeretem elolvasni mivan veled, hogy vagy és stb. Bár igaz, hogy messengeren órákat eltudunk pofázni, az biztos🤣❤️ Szerintem ez is egy vízöntőknek az egyik tulajdonságuk, vagy nem is tudom. 😄 Visszatérve a bejegyzésedre, mint már mondtam neked, hogy mi ketten totálisan hasonlítunk, legalábbis szerintem. Az életünk, a gyerekkorunk és azok amelyeken keresztül mentünk mind a ketten és átérezzük, hogy a másik anno miken ment keresztül, még ha a történet más fordulatokat, más történetet, fejezetet adott nekünk, de hasonlón mentünk akkor is keresztül. Örülök, hogy a Viki mennyit segít neked és mennyit fejlődtél azóta és hogy mersz mesélni, beszélni a múlt sérelmeidről. Ezt sajnos vagy nem sajnos, de sokan nem mernek segítséget kérni, pedig úgy gondolom, hogy egy jó pszichológus, egy szakember tudd rajtunk segíteni, ha már mi nem tudunk túl jutni ezen vagy nem megy.

    Én értékelem azt, hogy ezekről írsz, mesélsz magadról, mit tapasztaltál, miken mész keresztül és ugye sorolhatnám. Szerintem ezzel a írással nagyon sok embernek is segítesz, hogy merjenek szembe nézni azokkal a dolgokkal amelyeket gyerekként nem tudtak feldolgozni, de felnőttként annál inkább és elfogadni azt ami akkor történt és a "kicsiÉn"nek azt mondani, hogy "most már minden rendben". Tök érdekes, hogy akkor szabadulnak fel a érzelmeink, miután elfogadtuk, feldolgoztuk és útat engedünk a könnyeknek és megtanulunk érzelmeinkek is átadni magunkat.

    Nagyon büszke vagyok rád!❤️ Örülök, hogy sikerült életmódot váltani és le is adni a kilókat! Ne add fel!❤️😊 Ha esetleg elakadnál vagy bármi... tudom tudom nem kell mondanom, de akkor is mondom! Rám mindig és mindenben számíthatsz!❤️❤️❤️❤️❤️
    Puszillak❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, több ponton is hasonlóak vagyunk ♥ köszönöm szépen a kommentedet ♥ puszii

      Törlés
  2. Megörültem a posztodnak teljesen, hiszen te is azok között vagy, akiket szeretek olvasni, még akkor is, ha ritkán írnak.

    Igen, sajnos tényleg nehéz a múltbeli sérelmekről beszélni, ezt magam is megtapasztaltam, de viszont csak azt tudom mondani neked is, amit már felfedeztem és megtanultam alkalmazni: megtörtént, változtatni nem tudsz rajta, de tehetsz érte, hogy másképp legyen.
    Sok jót kívánok neked, hogy ne kelljen többé ilyen dolgokat átélned! És gratulálok az életmód váltásodhoz is! ;)
    Puszi, Amy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm ♥ Én is így vagyok ezzel, úgy látszik a régi bloggerek akárhogy is, de még összetartanak. ♥ És örülök, hogy benéztél hozzám :)

      Törlés
  3. Mindig is tudtam, hogy a pszichológusok az angyalaink közé tartoznak, még ha én magam nem is "jártam" egynél sem. Örülök, hogy megtaláltad azt az embert, aki át tud vinni a nehéz dolgokon és remélem, hogy a továbbiakban is végig segíti majd az utadat. Jó volt olvasni a soraidat és ismét egy kis szeletet adtál magadból, a gyerekkorodból.

    Még valami: NAGYON ERŐS NŐ VAGY! Ezt ne feledd és mindent bele a régi éned visszaszerzésében. ♥ Sikerülni fog ^^.

    Puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony. Sosem voltam rest, hogy valaki felé forduljak, több embernél voltam már, de Viki nagyon sokat segít. Vele más a viszony, mint a többiekkel. Szeretnék továbbra is őszintén beszélni Nektek mindenről. ♥

      Törlés
  4. Egy teljesen őszinte írás, ami kell az embereknek 🙏 Imádtam olvasni és szinte éreztem, min mész keresztül. Az ember életében sok ilyen mélység van, de sokan nem kérnek segítséget. Örülök hogy ilyen nyíltan leírod ezeket és mersz segítséget kérni. Nagyon erős vagy 💪🦸‍♀️😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kedves szavakat, a jövőben is szeretnék ebbe az irányba menni a blogommal kapcsolatosan. :) Bizony, nem szégyen segítséget kérni :)

      Törlés