Sziasztok!
Kissé eltűntem a napokban. Dolgoztam, alig volt időm de hangulatom se nagyon ahhoz, hogy leüljek és pötyögjek. Nem szeretném elhanyagolni a blogot, de igazából nagyon fáradt voltam a héten, szóval nézzétek el nekem.
Elmesélem most nektek milyen volt a tegnap esti lakodalom. Délután érkeztünk megy Győrbe, ahol átöltözve készítettük fel a menyasszonyt, - unokahúgomat - az esküvőre. Az esküvői vacsora egy gimnázium aulájában volt megrendezve, ahova anno unokahúgom is járt. Miután felöltöztettük a menyasszonyt, jött a vőfély és a vőlegény kikérni unokatesómat. Jaj nagyon klassz kikérő volt, a vőfély remekül vezette az esküvőt. Amikor a kikérő volt, kérte a vőfély, hogy vezesse ki az örömapa a menyasszonyt. Míg vártunk, kérdi a vőlegénytől " Hátsó kijárat van e? " Mindenki nevetett gondolhatjátok.
A templomi esküvő szépen lezajlott, a bevonulás is nagyon szép volt, bevallom Nektek őszintén, hogy én végig sírtam a templomi esküvőt. Nehezen bírtam könnyek nélkül olyan megható volt számomra és picit a beszédekbe magamat, magunkat is odaképzeltem. Sok minden eszembe jutott akkor, hogy például, milyen jó, hogy családi körben vagyunk, milyen jó, hogy minden szerettünk itt ül velünk. Ezért nagyon hálás voltam, jó volt találkozni anyukámmal, mamámékkal.
Az esküvő után, gratuláció következett, majd fotózás illetve a csokor eldobása. Az én vállam megütögették, nehogy beálljak a hajadon lányok közé csokrot elkapni. :D
Megérkeztünk a vacsora helyszínére, ahol aztán felszolgálták a vacsorát: leves illetve a fő étel vegyes köret különböző húsokkal. A torta pedig háromféle ízű volt, abból mindenki kedvére válogathatott. A menyasszonynak és a vőlegénynek pedig különböző remek feladatot kellett végre hajtania. Jókat nevettünk. Volt nyitó tánc is, menyasszonytánc, vicces feladatok a násznéppel. Gondolhatjátok, amikor én is - vagy mi is belekeveredtünk egy-egy feladatba. :D
Sokat táncoltunk, az unokahúgommal is. Nagyon jól éreztük magunkat, de hulla fáradtak vagyunk, mert szinte alig aludtunk.
Tudjátok,olyan furcsa még mindig, hogy egész gyerekkorunkat együtt töltöttük, sülve-főve. Most pedig itt tartunk, férjezettek lettünk, ő is én is. Nehéz egy picit az embernek megemésztenie, hogy ennyire eltelt az idő, ennyi minden történik velünk és most az esküvőn is láthattam, hogy míg 10 évvel ezelőtt a Barbizás volt a legfőbb feladatunk, most teljesen más életet élünk.
Nos, hogy lássátok milyen klassz hangulat volt, itt van néhány fotó a tegnapi napról
Sok boldogságot az ifjú párnak :)
Tudjátok,olyan furcsa még mindig, hogy egész gyerekkorunkat együtt töltöttük, sülve-főve. Most pedig itt tartunk, férjezettek lettünk, ő is én is. Nehéz egy picit az embernek megemésztenie, hogy ennyire eltelt az idő, ennyi minden történik velünk és most az esküvőn is láthattam, hogy míg 10 évvel ezelőtt a Barbizás volt a legfőbb feladatunk, most teljesen más életet élünk.
Nos, hogy lássátok milyen klassz hangulat volt, itt van néhány fotó a tegnapi napról
Sok boldogságot az ifjú párnak :)
0 Comments