„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

Márai Sándor 


Márai gondolataival kezdeném ezt a karácsonyi bejegyzést. Az ember hajlamos a hétköznapokban belekerülni a mindennapi körforgásba, nem figyel azokra a dolgokra, amik fontosak, amik emlékeket, élményeket nyújtanak. Rohanunk, a gondjainkkal foglalkozunk, s elfeledkezünk arról, hogy akad egy csoda, a karácsony csodája. Azé az ünnepé, amikor talán egy picit lelassulhatunk, elmélázhatunk, finom illatok lengik be a lakást, együtt a család. Elfeledkezünk sokszor arról is, hogy hálásak legyünk, azért amink van, akik körül vesznek még bennünket. Természetes. Azonban a karácsony hoz valami olyat az emberek szívébe, amit talán az évben nem. Körbelengi a hangulat. 

Számomra a karácsony - még, ha nem is mindig kerülök bele ebbe a hangulatba - jó emlékekkel teli. Általában szenteste engem is megszáll valami különös érzés, ami a korábbi éveknek köszönhető vagy épp a gyerekkoromnak. Sokat jártam a templomba, nagyon szerettek a falusiak, mert gyakran olvastam és a plébános mellett szorgoskodtam. Aztán tiniként ez el-el maradt, de húsvétkor és az éjféli misén igyekeztem mindig megjelenni. Nekem a karácsonyi hangulatot az éjféli mise teszi teljessé. A csodálatos énekek, a fények. 
Hadd osszak meg egy emléket. Amikor gyerek voltam a mamámmal, nagynénémmel és unokatestvéremmel felkerekedtünk és együtt sétáltunk el a templomba. Akkoriban rettentő hidegek voltak, jeges és havas utak, járdák. A házak ablakaiban fények világítottak, kellemes hangulat volt végig sétálni az utcán. Az akkori atya kedveskedett a híveknek. Jó érzés volt beülni a padokba, ahol mézeskalács volt, a mise után pedig forralt bort osztottak. Sokan voltunk. Kicsik és nagyok. Együtt voltunk. Gyakran eszembe jut, amit a mamám, anyukám és  nagynéném meséltek, hogy ünnepelték a karácsonyt az ő idejükben. Amikor nem volt pénzük drága alapanyagokra, ajándékokra, sőt karácsonyfára sem. A dédipapám bodzából készített fát, amelyeket kifaragott és ágakat tűzött bele,  a mamám mondatai, hogy az erdőből szereztek fát, vagy épp csak egy ágacskára jutotta. Akkoriban mindent a nagyobbak készítettek el a kicsiknek, babát varrtak, később már anyukám kapott mesekönyvet, a fiú gyerekek kisautót. Nem volt sokféle étel, amelytől roskadoztak volna az asztalok: jutott sült tök, kalács, tésztafélék, pogácsák az ünnepi asztalra. De szeretetben telt az ünnep, még, ha szegények is voltak. 
A mamám sokat mesélt azokról az időkről, amikor a templomba mentek, emlékezetes volt számára egy, amikor az édesapjával ketten voltak, ámuldozott. 

Kicsit jó lenne visszahozni ezeket az időket, amikor leginkább a közös együttlétről szólt a karácsony és nem a drága ajándékokról. Arról, amikor a szeretet erősebb volt, mint a mobiltelefon. Nem akartak egymáson túllicitálni, azt adták, amit tudtak, nem a pénzt szórták.

Ne essék félreértés, szeretem az ajándékokat is, főleg, ha meg tudnak lepni úgy, hogy nem számítok rá és valóban meglepetés számomra. Egyre inkább azt gondolom, hogy ellennék én bőven ajándék nélkül is, amit idén ki is jelentettem. Nincs szükségem ajándékra. Örülök annak amim van. Legfőképpen annak, hogy anyukám jól van és talán magunk mögött hagyhatjuk ezt az évet. Számomra most ez a legnagyobb ajándék.
 És kicsit visszahoznám azokat az éveket is, amikor ezt én is megélhettem. Hiányzik. Olyan jó volt az az együttlét, hiányoznak azok az emberek akik nem lehetnek már velünk, akik nem ülhetnek az ünnepi asztalnál. Hiányzik az a kis hagyományunk, ami azokat az éveket jellemezte mindig. Hiányzik a mamám főztje, a közös fa díszítése, még ha néha vitatkoztunk is rajta. A barátnőm éves képeslapja, a hangja. Tudom az évek mennek, és nem minden állandó, de az ember akkor tényleg benne volt a karácsonyi hangulatban. Értékeltük és értékelném most is azokat a pillanatokat. 

Számomra a karácsony csodája az, hogy ezek az emlékek elevenen fellobbannak előttem, eszembe jutnak azok a dolgok, amelyekre az év során egyáltalán nem figyeltem oda. Közösen nézzük a Sissi filmeket úgy mint rég. Ez pedig idén sem maradhat el. Új hagyományokat teremtek a régi segítségével, a saját házam díszítem fel ünnepi köntösbe és hálát azok azokért, akik velem vannak. 



Legyen ez az idei karácsony olyan, amelyben ti is átérzitek a KARÁCSONY CSODÁJÁT , mert nem lehet csoda nélkül élni. Legyünk egymással türelmesek, kedvesek és jók. 



ÁLDOTT, BÉKÉS, KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! 


Eszter

7 Megjegyzések

  1. Csodákban gazdag karácsonyt!

    VálaszTörlés
  2. Csodaszép bejegyzést írtál en is hiszek a csodakban! Ezek az emlékek bennem is fellobbannak es jelen vannak ám, en is sokat gondolok arra, ami mar nincs es sokat jelent szamomra is. A karacsony a szivben lakozik es mindog velünk marad.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon boldog karácsonyt kívánok, abban a hangulatban, amit a legszívesebben élsz át! :) <3

    VálaszTörlés
  4. Kellemes ünnepeket kívánok 🎄🎁💝

    VálaszTörlés
  5. Remélem nagyon jól telt az idei karácsonyotok. ♥ Tökéletesen egyetértek a leírtakkal, szerintem is jó lenne, egy régebbi karácsonyi szokást visszahozni, ahol valóban a szeretet számított, nem az ajándékozás és a giccs.

    VálaszTörlés
  6. Igaz, megkésve olvastam el a bejegyzésedet, de nagyon jó volt olvasni. :) Szerencsére a csodákba én is hiszek és olykor-olykor én is vissza gondolok a gyerekkorom egy részéhez, hogy milyen jó lenne egy-egy szakadt vissza hozni az életben. Régen holott tényleg nem számított ki és mit kapot karácsonykor vagy mit adott olykor.

    Remélem jól telt a karácsonyotok és minden jól alakult és eltelt. :)

    VálaszTörlés
  7. Én is hiányolom a régebbi időket, amikor az ünneplés még mást jelentett mint ma. Vagyis inkább a szereteten, és a minőségi együtt töltött időn volt a hangsúly. Kellemes Ünnepeket utólag is.

    VálaszTörlés