Sziasztok!


Elég érdekes, érdeklődő személyiségként írnám le magam alapvetően, akit foglalkoztatnak a világ dolgai, az emberiséget érintő problémák, vagy a jó események, cselekedetek, összefogások mind-mind  fontosak a számomra. 

Új rovatként mutatnám be a KIAKADÁSAIM címet kapó blogposztjaimat, amelyeket a jövőben is szeretnék folytatni. Olyan dolgokat olvashattok majd ezen posztokban, amik foglalkoztatnak és amiken nap-mint nap megbotránkozom. Egyfajta - kiírom magamból a bosszúságaimat - írásokra lehet számítani. Amit viszont megfogadok, a végén egy-egy jó cselekedetet - amit olvastam, tettem - mindig megosztok majd veletek. 

Kezdjünk is bele....

Tudom, már nagyon sokszor írtam, és botránkoztattalak meg Benneteket, de most is elő kell hozakodnom az állattartással. Ne haragudjatok, ez szívügyem, nem is adom alább, mert világ életemben fontosak voltak számomra az állatok, főképp a kutyák, így borzasztóan érint mindaz, ami az elmúlt időkben történik. 

Felelős kutyatartóként, el sem tudnám képzelni azt, hogy bármikor, bármilyen ok miatt megváljak az állataimtól, hova tovább az erdőben, határban, árokban landoljanak. Ha mégis rossz helyzetbe kerülnék, megtalálnám a megoldást arra, hogy amíg rendeződnek a dolgok, valaki gondjukat viselje. Azért is hívjuk felelősségnek, mert felelősséggel tartozunk értük, élőlényekért, érző lelkekért, akiknek csak az ember- gondviselője - létezik, tőlünk függenek és nekik nem fontos az anyagi körülmény, a külső, hanem a szeretet és a gondoskodás. 
Tudom, az utóbbi időben beköszöntött a bizonytalanság, a kétségbeesés, a mindennapi megélhetést illetően, hiszen a drágulások végett az állatokról való gondoskodás sem lett könnyebb, de erről majd később. 

Az ember nagyon gonosz lénnyé változott az évtizedek során. Az ego lépett előtérbe, (tisztelet a kivételeknek), amikor is saját örömünk, jólétünk lett a legfontosabb. Ezzel nincs is probléma, azonban megszűnt a mások tisztelete, becsülete és segítése. A kudarcot, a feszültséget itt-ott ki kell adni, viszont ezeket a frusztrációkat nem mindegy, hogy adjuk ki. Embertársainkon, gyermekeken, állatokon, akkor már probléma. 

Az utóbbi időben számtalan posztot látok arról, hogy milyen állapotban találnak kutyákat, macskákat. Szinte a halál torkából mentik meg emberek - többen például elmennek mellettük -, rettentő rossz körülmények közül menekítik, konfliktusba, sokszor hangos szóváltásba kerülnek mindazokkal, akik felelőtlenül tartják ezeket a szegény állatokat. Felelőtlenül. Itt a kulcsszó mindarra, ami történik az országban. Ki kell mondjam, mérhetetlenül gonosz, buta, és IQ gyenge emberek vannak, akik azt hiszik, normális dolog, ha egy nőstény kutya non-stop kölyköket hoz a világra, normális madzagon tartani a kutyát, normális szöges léccel, vagy egyéb eszközzel ütni-vágni őket. Egyes emberek azt hiszik - és itt idéznék az Állatbarát Alapítványtól, melynek posztját ITT OLVASHATJÁTOK EL -, hogy istenek, és megtehetnek mindent, és ha a beteg, adott esetben idős kutya már problémát okoz, egyszerűen kidobják őket egy kietlen tájon, sorsára hagyva. Kérdezem én... ezt csinálják a beteg gyerekükkel? A beteg szüleikkel is? Mert ha effajta gondolatok vannak a kevésnek bizonyuló agyukban, akkor nyugodtan bújjanak el, és elő se jöjjenek jó sokáig. 
Ezek az állatok öreg korukra főleg, csak bennünk bízhatnak. Mi, emberek tudjuk megadni nekik utolsó perceikben mindazt, amire szükségük van, főképp a szeretetet. Azt a biztonságot, ahol végül örökre elaludhassanak, és boldogan átkelhessenek a szivárványhídon. Mindezt a szerettei körében. Ehelyett sokan a hideg erdőkben, határban, utcákon kóborolnak, betegen, éhesen, szomjasan, arra várva, hogy a gazdája - akiben feltétel nélkül bízott - visszamenjen érte. De nem megy. Nem akarja a felelősséget, túúúl sok a gond. 


Mérhetetlenül felháborít mindez.. 1. Az ilyen ember, akinek kb dísz a kutya otthon, mert jó ha ugat  (nem ítélem meg őket), majd ha probléma adódik, ne adj isten ugrál, már nem kell, minek vesz magához állatot?? Egyszer példa, picit menjünk bele. Ugrál? Hm? Miért ugrál? Ja, mert kedves gazda nem tanítottad semmire, nem tudta mi a normális, mit szabad és mit nem, emiatt ugrál. Sáros lett a ruhád? Kimosod vagy akkor legközelebb gondolkozz mielőtt magadhoz veszed az állatot, és ha mégis megtennéd, akkor segíts a beilleszkedésében. A kisgyermekeket is meg kell tanítani,az állat honnan tudná, mi az, amit megtehet. 
2. Említettem a jelenlegi bizonytalanságot. Ismételni tudom csak magam azzal kapcsolatban, hogy aki - természetesen érthető - nem tudja finanszírozni az állata mindennapjait, akkor nyilvánvalóan ne vegyen magához - ám, ha mégis ez a helyzet állna elő, akkor a megoldást keresse, ne az árokba dobja bele, üsse, láncon, madzagon tartsa vagy éheztesse. 
3. A bizonytalanságtól eltekintve, ha állatunk van, akkor ne bújjunk már ki a felelősség alól. Mert valóban szép-szép, hozza a labdát és jó simogatni, de az állattartás ennél jóval több dologban merül ki, mint az, hogy milyen aranyos. 
4. Örülnék, ha eljutnánk oda, mint Hollandiában, ahol nincs kóbor állat. Ha pedig mégsem sikerülne, akkor legalább keményebb büntetést osztani azoknak, akik felelőtlenek, akik kegyetlenül bánnak ezekkel a kis lényekkel. Mert megérdemelnék. 

Szeretném, ha mindezen dolgok változni tudnának. Sajnos amíg problémák vannak a fejekben, attól félek nem fog és az állatvédők, a jó akaratú emberek csak folytonos harcot vívnak azokkal akik mindezt nem értik meg. Pedig igen is kemény fellépésre lenne szükség, mindabban, ami jelenleg zajlik és, amilyen állapotban találják ezeket az állatokat. Főleg, mert az ember még nem isten, és ne tehessen meg mindent büntetlenül, mert a saját frusztrációján nem tud uralkodni vagy nem bírja máson kitölteni. 

Végezetül, mindenkit arra sarkallnék, aki megteheti, fogadjon örökbe állatot, hiszen megszépítik a mindennapjainkat, illetve adna az ember számukra lehetőséget a szebb, jobb és boldogabb életre. A kisállatok megtapasztalhatnák  milyen családban lenni. 


Rovatom végén elmondanám, hogy gyűjtést szervezek a győri állatmenhelynek. Szeretnék jótékonykodni, a kisállatoknak és a szervezetnek segíteni annyira, amennyire csak lehet. Boldoggá tesz, hogy adhatok, amelybe a munkahelyemen dolgozók, illetve egy állatpatikus is közreműködött. Hálás vagyok és leszek is mindezért. 


Eszter

Képeken a kutyáim láthatóak 

📸Instagram: @esthermczako

📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com

8 Megjegyzések

  1. Teljesen egyetértek a kiadásaiddal, mind amit ide leírtál. Én is imádom az állatokat, macska, kutya, hörcsög, nyuszik, madarak tehát majdnem mindegyik állat a szívügyeim. Szeretem nagyon az állatokat és mi is érzékenyek vagyunk ezekre, melyeket felsoroltál. Sok kutyás gazda nagyon felelőtlenül tartja a kutyáját és azt hiszi, hogy jó ha van, és ha ugat és ha dísznek van, ezek mind rendben vannak... HÁT NEM! Egy kutyatartás nagyon sok türelemmel, szeretettel, odaadással, felelősséggel jár és persze tanítással is, mert sok gazdi ezt sem tudja, sajnos. Azt hiszik, jó ha van és nem kell velük foglalkozni, mert elvan magának, nem kell oltatni, ívartalanitani stb helyre vinni, hát, perszeee...Oda rakod le a földre, adsz neki vízet, kaját aztán vígan elvan, nem? Foglalkozni nem is kell vele, nem? :D Jó, nem azt mondom hogy 0-24ben foglalkozzunk vele, hanem azt hogy legalább 1 vagy 2 óra figyelmet kapjon ő is, legyen betanítva azért és foglalkozzunk vele, ha már van és nem a szülők nyakára hagyni ezt a egész kutya biznisz, ugyanez igaz egy macskára is, bár a macska egy kicsit lustább állat, de attól még ő is kapja meg a kellő figyelmet és a szeretett! Mert igenis minden állatnak szüksége van az emberi szeretettre is! <3

    Köszönöm, hogy írtál erről is! Remélem, lesz hasonló posztod és ez a rovar nagyon jóóó! :D

    VálaszTörlés
  2. Virgínia Virág2022. november 21. 13:08

    Hűű de nagyon egyetértek! Nálunk a tacskóhoz például soha nem volt hangosan szólva, szegény támadásnak is veszi ha rákiabál valaki, amiért amúgy én is baromira ki tudok akadni. Szeretném is elvinni kutyasuliba, ahol kicsit hozzá szoktatják az erősebb hangokhoz, mert nagyon meg tud ilyedni mindentől.
    Attól egyenesen rosszul vagyok, ha egy kutya láncon van, vagy ki van téve az utcára, vagy csont és bőr. Ezekbe az emberekbe akik ilyen dolgokra képesek, semmilyen érzés nem szorult, biztos vagyok benne.
    Kíváncsi vagyok a további hasonló bejegyzéseidre 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyre elkeserítőbb, ami ebben az országban történik és úgy gondolom, hogy ez csak rosszabb lesz. Legjobb lenne, ha nem vállalnának kutyát az emberek, vagy más állatot, akik nem tudnak róluk gondoskodni.

      Törlés
  3. Annak ellenére hogy mi történt velünk 4-5 hónapja teljesen egyetértek veled. Engem a legjobban az akaszt ki, hogy nem oltatnak, nem ivartalanítanak, nem látják el alapvetően sem az állataikat. Sokszor tényleg csak úgy van szegény állat, mint egy szép dísz a polcon… amikor a fajtamentő kijött hozzánk beszélgetni, meglepődött hogy egy teljesen lepapírozott, egészséges cicához jött akinek útlevele is volt. Mindig úgy álltam ezekhez a dolgokhoz, hogy igaz hogy drága de ha velem bármi történne, a cicám tuti kisebb esélyel kerülne rossz helyre, például szaporítókhoz. És sajnos szükség is volt ezekre, az ő biztonsága érdekében… de van olyan barátnőm akinél minden évben 15-20 macska van, hiába kérem hogy menjen el akciós ivartalanításra, meg sem hallja. Bocsánat az offért: szép gesztus ez a gyűjtés. :)

    VálaszTörlés
  4. Három macskával élek együtt, így ezzel a posztoddal mélységesen egyetértek. Olyanok az állatok, mint a családtagok, így én sem értem, hogy képesek az emberek annyi kegyetlenségre, mint amik velük történnek. Olyankor olyan szépen szoktam káromkodni, ami még magamnak is új dolog, de aztán elfogadtam, hogy ez mind jogos reakció.
    Egyszer olvastam egy állatorvos példáját, amin a mai napig bármikor tudok sírni, hogy ő mit tart az emberektől a legkegyetlenebbnek: mikor az az utolsó perc eljön egy állat számára, és a gazdi nincs ott az állattal. Mikor éveket leéltek vele... igen, tudom, nehéz dolog, de az az állat minket választott gazdájául, mi vigyáztunk rá évekig, ez a minimum, hogy abban a percben is ott vagyok vele, mikor kegyelemből elengedem. *valóban elsírja magát, ezért szemet töröl*
    Bocsánat az offért, de ezt le kellett írnom, mert ez cicákra, kutyákra, lovakra, tehenekre, kecskékre, minden állatra igaz. Az állatkínzókra kivetett büntetéseket én évek óta kevésnek tartom, és ha lenne rá mód, hogy ez súlyosbodjon, én mindenképpen csatlakoznék hozzá.
    Nagyon szép gesztus tőled, hogy segíteni szeretnél, sok sikert kívánok hozzá, mert valóban, manapság szerintem az állatvédők érdemlik meg a legjobban a segítséget.
    Továbbá várom a hasonló posztjaidat én is :3

    VálaszTörlés
  5. Én is nagyon sok állatmenhelyes oldalt követek és amiket látok, az elszörnyeszt. Nem tudom megérteni az embereket, nem tudom azt sem megérteni, hogy akinek nem futja vagy alig-alig, minek neki bármilyen állat. Nem egy ilyet látok és nem tudok ellene tenni, mert hiába szólok bárkinek, le sem kakilják. Az állatok még mindig nem annyira fontosak, mint az emberek, pedig ők is érző, élő lények. Teljesen egyetértek egyébként minden szavaddal, nagyon szép gesztus tőled, hogy támogatod az alapítványt, ugyan így vagyok én is az Összefogás a Szánhúzó Alapítvánnyal és néhány helyit is szoktam. Nagyon csodás dolog, amit tesznek.

    Amit még el szeretnék mondani, hogy imádni fogom ezt a posztsorozatodat is. ^^

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó ötlet ez az új rovat, hiszen ezekről a dolgokról is kell beszélni. Sőt! Talán még többet is lehetne. Imádom az állatokat! Számomra ők családtagok. Barátságosak, szeretetre éhesek. Megérdemlik a figyelmet, a tiszteletet. Sajnos az én kutyusomat megölték, ráadasul vadaszok. Nayon negez elfogadni, mert a mai napig imádom őt. Mindenhová elkísért. Ő igazán érzett engem. A gondolatsimat, az érzéseimet. Ezért az állatkk prioritást élveznek.

    VálaszTörlés
  7. Nagyon egyetértek a szavaiddal! Én is imádom az állatokat, van két cicánk és egy kutyusunk, soha nem tudnám őket bántani vagy eldobni magamtól. 🥺 Aki ilyeneket tesz egy védtelen állattal, arra nincsenek szavak. 🥺 Szép cselekedet a gyűjtés , én is szeretném támogatni a menhelyeket! Bár nyilván az lenne a legjobb megoldás, ha az emberek felelősséget vállalnának a tetteikért. 🥺

    VálaszTörlés