Sziasztok!

Nagyon fogynak a napok, hiszen lassan itt van 2023. Ismét eltelt egy év, 12 hónapot tudhatunk magunk mögött, megannyi érzéssel, emlékkel, tanulással és ilyen-olyan vesztességgel. Lehet így vagy-úgy, de az elmúlt 365 nap eseményei nem múlnak el. Mindenki visz magával egy csokorral abból, ami az idei évben a legfontosabb tanulság volt számára. 

Ne higgyétek, hogy havonta leírom mindazt ami történt velem. Azt sem, hogy pontról-pontra megosztom azokat az eseményeket, amelyeket megéltem. Nem, nem lesz ez sem. Tudjátok, ez nem az a blog. Itt érzésekről lesz szó, arról, hogy mi változott és mi az, amiről úgy gondolom be kell számoljak. 

Kezdenék egy idézettel, ami ma jött szembe velem. 

"Vesztettünk. Sokan sokat. Sokan a Mindent vesztették el. Ez az év is tele volt megannyi könnyel, tele volt számtalan imával és olyan, de olyan sok feladom érzéssel. Mert vesztettünk. Sokan sokat. Sokan a Mindent vesztették el. 

És majd jön egy következő év és oly sokan kérik majd azt, hogy újra éljenek egy ölelést, egy csókot, a  némaságot, amikor nem szóltunk, de tudtuk, ott volt. 

És tudom, hogy mi magunk is milliószor haltunk már bele annyi mindenbe. De itt vagyunk. És reméljük, hogy ami ma még őrjítően fáj, holnap talán enyhülést tartogat. Hisszük, hogy az út, amire ráléptünk talán végre járható. Hogy a kar, ami most átölel, örökké és azon túl is véd majd. Hogy talán nem lesz több könny, nem lesz több fájdalom, hogy egyszer majd begyógyulnak a sebek és újra hinni tudunk majd. Önmagukban. A másikban. Az életben. Az igazban."

 (Todorovits Rea)

Az évet nagy bizodalommal kezdtem. Jobbnak, fontosabbnak, hálásabbnak éltem, meg, mint az előzőt. Ugyan már kilábalóban voltunk mindenből, azonban kellett egy apró kis reménysugár, amely elhiteti, hogy tényleg vége, tényleg jóra fordulhat minden és az egyetlen élő szülőmet még magamhoz közel tudhatom. Csúnya és rettegett volt a 2021-es év, s bár én sosem kedveltem a páratlan éveket, most mégis bizodalommal indulok neki 2023-nak. 

Bár eddigi életem során a páros számok nem voltak kegyesek hozzám, a 2022, inkább a lecsillapodás éve volt számomra. A pszichológusi konzultációk sorra követték egymást, ezek pedig erőt adtak nekem a mindennapokhoz, ahhoz, hogy felismerjem a bennem meggyűlölő rejtett borzalmakat, tragédiákat, a felszínre erősen törni akaró komoly érzéseket. Higgyétek el, ez volt a legnehezebb. Felszakítani azokat a sebeket, amelyeket elástam, amelyekről tudni sem akartam és, amelyekről azt hittem, valahol az én bűnöm. De nem! Gyerekként az ember alkalmazkodik a meglévő helyzetekhez, hiszen nem tudja, hogy az rossz, mert csak ahhoz szokott, ami volt. Hibát keres magában, pedig tulajdonképpen semmi rosszat nem tett. Nos, valahogy én is így voltam. Tudtam, hogy le kell raknom a súlyos köveket ahhoz, hogy tiszta jövőm lehessen. Emlékszem egy május végi konzultáció alkalmával, amelyet végig sírtam, olyan mélyen voltam, hogy régen volt már ennyire erős érzelmi impulzus rajtam. Akkor ott visszakerültem a múltamba, minden ami történt egy napon szakadt rám, ez pedig egész hétvégémre kihatott. Emlékszem, a pénteki napon közösen sírtunk a kolléganőmmel a gyereknapon, amikor elmeséltem, hogy az előző esti konzultáción mennyire padlóra kerültem. Ez viszont ahhoz kellett, hogy rájöjjek, mennyi mindenről rosszul gondolkodtam. Meg kellett rágnom, fel kellett dolgoznom, meg kellett gyászolnom és legfőképpen tudatosítani kellett bennem azt: NEM VAGYOK HIBÁS. Kemény volt. Minden egyes perce, érzése, kemény volt. 

Sokat tanultam ebben az évben magamról, az emberekről, a hozzáállásokról. Meguntam a kisded játszmákat, még bátrabban merek kiállni a véleményem mellett és már nem érdekel ki mit gondol rólam. Ehhez lehet, hogy kellett a pszichológusom Viki és a 30. életévem is. 

Mert bár én forever young-ként élem a világom, azért őszintén bevallom ez a 3X mondhatni majdnem meg sem kottyant. Féltem tőle, de ha akartam, ha nem ideért. Jó volt 20-asnak lenni. De bátran felvállalom, hogy 29 éves vagyok :D Na, viccet félretéve, néha még mindig gondolkodnom kell az életkoromat illetően, de a 30. sem olyan vészes. 
Az évtől viszont picit sokat vártam, de -nálam pláne - a jó dolgokhoz idő kell, úgyhogy nem siettetek semmit már. 

Az azonban megemlítendő, hogy végre jelentkeztem barátnők unszolásásra egy regényíró pályázatra márciusban. Sajnos eléggé szivatós volt a történet, mert az eredeti kihirdetés helyett, szinte 5 hónapot kellett várni arra, hogy a végső döntés megszülessen. Szomorú vagyok, mert tudtam, mennyire rosszul fog érinteni a döntőből való kiesés, - ráadásul kategóriánkénti két nyertesből is csak egy-egy lett - de mindenki olyan kedvességgel fordult felém, hogy a bánatomon sokat segített. Köszönöm mindenkinek, a családomnak, a barátoknak, a kollégáknak a támogatást, hiszen a regényem, amely először vett részt ilyen nagy megmérettetésen, a döntőig menetelt. Hihetetlen érzés, ha belegondolok, és nagy visszajelzés, hogy nem az első körben lett kidobva a regény. Ugyan fáj, szomorú is vagyok, de mellette boldog is, mert tulajdonképpen jó úton haladok. Első pillanatokban nagyon meg voltam borulva a fáradság, a katasztrófális munkaundoritiszes kolléganők miatt,  így a regényíró pályázat híre padlóra küldött, de már boldog vagyok, és írom a következő sztorit. :) Nem fogom feladni, ezt soha. 

Az idén azért szép helyekből, természetközeliségből sem volt hiány. Élvezhettem a Balatonnál a felkelő, és a lenyugvó nap fényeit, a folyóban úszkáló boldog Palikát, a  friss levegőjű hédervári birtokot, de koncerteken is nagyokat buliztunk, és próbáltuk elengedni a mindennapi fáradalmakat. 
Rengeteg munkánk eredményeképp a házunk is kicsinosodott, most már talán csak finomítások kellenek. Megtanultam értékelni még jobban, amim van, kiállni az érdekeinkért, az érdekeimért. Adni, adni és adni. Támogatni, segíteni, jót cselekedni, rájönni mindarra, ami a szívem nyomja, elengedni a sérelmeket, de a munkát se ártana, mert a túlhajszoltság feszültté tesz. 


Boldog vagyok viszont amiatt, hogy olyan sokan állnak mellettem/mellettünk. Megbecsülnek, segítenek és szeretnek minket, ami nekem nagyon sokat jelent. A támogatás, az olykor "fenékberugdosás" vagy a "lelkifröccs", mind-mind örömmel tölt el, mert tudom, van aki törődik velem, velünk. Ezért pedig nagyon hálás vagyok. 


Nem tudom mit hoz a jövő. Több fronton elhatározásra jutottunk, de erről majd később, bár én hiszem, hogy a fentiek szeretnek minket annyira, hogy megsegítenek. Ha nem, hát akkor van egy másik verzió. Mi viszont tudjuk, mit akarunk az élettől, azt is, hogy az élet mit akar tőlünk. Lehet, hogy a változásé lesz 2023-, lehet, hogy nem, de egyre inkább bennem van valami tettrekészség, valami menni akarás, de ha elég bátor lennék, nyugat fele kacsingatnék. De ez egyelőre csak egy álmodozás.  

Álmodozni márpedig kell. 

Köszönöm, hogy idén is megtiszteltetek figyelmetekkel, olvastatok és követtétek a lelki évődéseim, gondolataim, jövőre is ugyanerre számíthattok. 

Köszönöm a sok-sok kommentet, jó tanácsot, segítséget, kedvességet. Hálás vagyok, hogy a blogger világ ilyen jó kis csapatot kovácsolt, örülök, hogy megismerhettelek TITEKET! 
Illetve a régi csapatnak, akikkel továbbra is jó kapcsolatot ápolunk, a bétámnak és lelki hasonmásomnak, Andinak, aki rengeteget segít a regényeimben, és nem mellesleg szinte ugyanúgy gondolkodunk mindenről. Klaudiának, akivel szintén hasonlóak vagyunk, mindenféle tekintetben és Ninaa-nak, aki mindig összekovácsolja a csapatot és nem mellesleg lassan ezer éve ismerjük egymást. Köszönöm ezúton is a közös munkát. 


Egyszóval nagyon -nagyon köszönök mindent. 

Bízom a jobb esztendőben! 

CSODÁS, ÖRÖMTELI, EGÉSZSÉGBEN, MINDEN JÓBAN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVE KÍVÁNOK MINDENKINEK

Eszter






13 Megjegyzések

  1. Először is... NAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY! KÖSZÖNÖM, HOGY MEGISMERHETTELEK, MERT EGY NAGYOOOON CSODÁLATOS, IMÁDNI VALÓ CSAJSZIT KAPTAM A BLOG CSAPATTÓL! ❤️❤️❤️❤️❤️ Azt a egyet sajnálom, hogy nem lakunk valami közel egymáshoz, mert mint mindig mondtam neked és most is leírom, megölelgetnélek! :)))) Hihetetlen a számomra, hogy mennyi minden tekintetben, mint írtad is, hogy hasonlítunk és mennyire ugyan azokon mentünk kb keresztül. Örülök, hogy kaptam egy csajt, akivel rengeteg mindenről tudnánk dumálni. :D 1 nap nekem nem elég a veled való beszélgetés, mert tényleg szeretek veled beszélgetni, főleg a regényeid... Ah... :D FOLYTASD CSAJSZIIIII! Vagy megyek személyesen zaklatni és sztrájkolni! :D Khm... Elkalandoztam, elnézést....

    Nagyon sokat fejlődtél, erősödtél és sokat is változtál ebben az évben is. Örülök, hogy sikerült felszabadulnod és elengedned a dolgokat, letenned bizonyos terheket és csak előre. A koroddal pedig ne foglalkozz-mondja ezt egy lassan 32 éves asszonyka....khm xD- a szám, csak szám marad. ;) Mindenki annak érzi magát ahány! ^-^ :* Én örültem annak, hogy sikerült tovább jutnod a regényeddel és bizony, van reményed és bizakodó vagyok, hogy a következőt már megnyered! ;) Igaz, nem nyertél, de tudod a részvét sokkal fontosabb és az számít igazán! A következővel pedig berúgod azt a bizonyos ajtót és nyersz! ;) Ha meg nem így lenne, megyünk beperelni őket! :D Én Szerintem Hatalmasat változtál, fejlődtél a szemembe, mint említettem is neked.

    Remélem, hogy minden álmod, kívánságod teljesül jövőre! :)
    Legyél mindig vidám, boldog és mosolyogj sokat!
    Kívánok neked itt is SIKEREKBEN, BOLDOG ÉS GAZDAG ÚJ ÉVET!

    Az idézet pedig szép❤️

    Klaudi

    UI: Köszönöm, hogy megemlítettél a blogodban❤️

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a posztodat, de az összessel így vagyok, mert szeretem olvasni, amiket írsz, mert érdekesek. A regény miatt pedig ne szomorkodj, nemsokára megjön az igazi áttörés. De már ismerik, amit írsz, és nemsokára biztos, hogy bejön valaki, aki ki is akarja adni azt, amit írsz.

    Az elengedésnek örülök, innentől már könnyebb lesz, és felfelé vezet az út. És szerintem még mindig 18 vagy, a többi nem érdekes :D

    Puszi, és BÚÉK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy ezeket gondolod :)

      Törlés
  3. Annyira jó olvasni mindig az érzéseidet, a gondolataidat, nagyon szeretem az oldalad. Már nagyon rég követlek, nagyon rég beszélgetünk is már, de mindig megtudok valami újat a bejegyzéseid által. Ismét elmondhatom, hogy nagyon erős nő vagy és az elengedés még jobban azzá tett! Csakis előre, a csillagos égig mostantól! A könyveidet alig várom, hogy valahol, valahogyan olvashassam. Ne is add fel! ♥ Köszöntelek a 3X-esek körében, nekem lassan jön az első évfordulója :'D Tudom, majd követsz :P ♥ A blogon alig várom, hogy tovább olvashassalak és nagyon köszönöm, hogy megemlítettél, aranyos vagy :* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bízom ezekben :) köszönöm a kommentedet, én is minden jót kívánok :)

      Törlés
  4. Nagyon szeretem olvasni a gondolataid, imádom hogy ennyire személyes tartalmakat osztasz meg velünk 😊 Nagyon sok boldogságot és sikert kívánok neked az új évben, kívánom, hogy amit eltervezel minden sikerüljön ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, ugyanezt kívánom ♥

      Törlés
  5. Nagyon örülök, hogy megismertelek, hiszen te egy hatalmas nagy érték vagy a bloggerek között 🥰🙏 Imádom az írásaidat és azt hogy nem adod fel soha. Tudom, hogy egy nap majd a dedikált példányodat tartom a kezemben és büszkén mesélem, hogy ismerlek. Remélem ez az év egy olyan év lesz ami sok változást hoz nektek és bízok benne, hogy minden álmotok valóra válik 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hálás vagyok a kommentedért 🥰🙏 Nagyon köszönöm :)

      Törlés
  6. Wow, ismét szuper gondolatokat fogalmaztál meg! Öröm volt olvasni. ☺️

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó idézet. Megkönnyeztem, mert nagyon időszerű. Talán világszínvonalon is, s talán kicsit mindenki magáénak tudja érezni. Jó volt olvasni a véleményedet, a gondolataidat. Figyelemreméltó a pozitivitásod, a lelkesedésed. Sugárzik belőled a kedvesség. Maradj mindíg ilyen! Boldog Új Évet kívánok!

    VálaszTörlés