#112 ~ Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim!

Tudom, nagyon eltűntem az utóbbi napokban, hetekben...

Pokoli napok vannak mögöttem, olyan, amit soha senki nem fog megérteni és átérezni. Talán egy napon el tudom mondani milyen érzések kavarognak bennem, hogy ez a két hét mennyire megváltoztatta az életem. Higgyétek el álmomban nem gondoltam volna, hogy megtörténik egy ilyen tragédia, s miközben keresem a miérteket, aközben kezdem átértékelni az életemet.

Minden nap egyre jobban átértékelem azt amim van, vagyis igyekszem, mert közben megszakad a szívem. Mennyi mindenért sírunk, dühöngünk nap mint nap, olyanokért, amiken valójában mi  tudunk változtatni, mégis akkor elképzelni sem tudjuk mennyire eltörpül amellett, amin most én keresztül megyek.
Tényleg, egyszer talán tudok írni erről, de addig is még jobb emberré akarok válni, ha pedig valamit nem sikerül megoldani, ne szégyelljünk segítséget kérni.
Így tettem én is a tegnapi napon, mert tudtam, hiába támogatnak engem a családom és a  barátaim,  valamilyen szempontból egy külső szakembertől segítséget kell kérnem, aki megoldást talál mindarra amit érzek.
Egy remek kineziológusnál jártam a tegnapi napon, aki kimondatta velem azt, amit érzek, ami bennem van és ami megakadályozta azt, hogy úgy kezdjem el feldolgozni a történteket, ahogy azt én tenni akartam.

Tudjátok akármilyen is vagyok néha, mégis mindenkinek segíteni akarok. Segíteni szóban, tettekben, akárhogy. Most is ezt tettem, mégis bűntudatom van, volt, a kineziológus feloldotta bennem azokat amik ezt az érzést keltették bennem.
Végre hetek ( hónapok ) óta, először végig aludtam az éjszakát. Rengetegszer megébredek, most éjjel végre aludtam. Kicsit másképp látom a világot, magamat, megkönnyebbülést érzek, de azt tudom, hogy jó ember vagyok és rám bárki számíthatott, mert mindig igyekeztem segíteni.

Talán a jövőben, ha kiheverem ezt a tragédiát még többet tudok adni a világnak, mert akarok, mert tudom, hogy valahol én erre vagyok hivatott. Segíteni.
Jelenleg most ezt érzem.

Kérlek ne kérdezzétek mi történt, egyszer elmondom majd, jelenleg sajnos nem akarom publikálni, nem akarom, ha bárki olvasná, továbbá sajnos ez ezzel még nem állt meg.
Nem fogok eltűnni, vissza akarok térni, de valami más lesz. Biztosan. Én magam is...

Jelenleg egyedül Köteles Leander zenéi tudnak gyógyítani.. (Leander Kills), kicsit kihúznak a jelenlegi állapotomból a dalai, ami nem is jöhetne most jobbkor.

Addig is szeressétek egymást, örüljetek a napnak, az esőnek, a szélnek. Örüljetek az életnek.

Szép hétvégét
E.