Családfakutatás, transzgenerációs trauma

Már gyerekkorom óta nagyon érdeklődve hallgattam a felmenőimmel kapcsolatos történeteket. Mivel elég későn születtem a családba, emiatt több rokonom is jóval idősebb nálam, illetve a nagyszüleimmel is kevés időt tölthettem együtt, anyai ágról pedig nem is ismertem őket. Mama (egyébként nagypapám testvére)  volt számomra az a nagymama, aki átadta azokat az értékeket, mintákat, amelyeket akár az anyai nagyszüleim nem tudtak megtenni. Mesélt a családról, ápolta az emlékeiket, felelevenítette számomra a gyerekkorát, ezeket pedig én is igyekszem majd tovább adni. 

Mivel az internet számos lehetőséget nyújt, emiatt hosszú évek óta kutakodom a felmenőim után. Sok-sok dolgot sikerült kiderítenem, de még lenne mit. Anyai nagymamám Békés megyéből származik, édesanyja korán meghalt, róla keveset tud anyukám is. Szeretném majd az ő ágát is felderíteni. Emellett az internet segítségével megtaláltam falubeli felmenőimet. Az elmondások és a kutatásaim alapján az is kiderült számomra, hogy az üknagypapám, dédnagypapám és a nagypapám is fiatalon (50-57 évesen) elhunytak. Férfi ágon nem élték meg a 60 éves kort. 

Sikerült arra is rájönnöm, hogy egy másik üknagymamám 20 éven keresztül ( egy-egy év kihagyással) folyamatosan várandós volt. Több szülése után a gyermek életét vesztette, de volt, aki az első világháborúban esett el, Olaszországban. Ezeket apukám nagynényje mesélte el. 
Az évek alatt sok mindent lejegyzeteltem, ezeket Marcinak majd szeretném átadni. Tudja, hogy kik voltak a felmenői. 

Mivel 14 éves korom óta tanultam pszichológiát, és a mai napig nagyon érdekel, ezen témában is sokat olvastam, illetőleg hallgattam podcasteket. 
Ahhoz, hogy bemutathassam nektek, mit is jelenthet ez a transzgenerációs trauma, kezdjük is egy átfogóbb megfogalmazással. 
A trauma egy olyan esemény, amely túlmutat a mindennapi tapasztalásainkon, nincs rá eszköztárunk, hogy megoldjuk és amely befolyásolja a testi, illetve mentális egészségünket. A transzgenerációs trauma tehát nem genetikailag öröklődik, hanem a felmenőink által tapasztalt eseményeket kapja meg a következő nemzedék. Ezek lehetnek egy közös beszélgetésben elejtett mondatok, félelmek átadása, megélt történés. Például egy háború megélése, ennek következménye, amelyet a leszármazottaknak átadnak, hogy a világ veszélyes, ne bízzanak senkiben. Betegségektől való félelem, életstílusváltás, lemondás, elvárás, egy be nem teljesedett élet, stb. Ezek mind -mind érzékenyen érinthették a családot, s ezek a minták, gondolatok tovább öröklődhettek. 
Hogy egy konkrétabb példával éljek, gondoljunk csak a holokauszt áldozataira, üldözöttjeire, a háborút megélt emberekre. Ha a családtagok egyfajta túlélési üzemmódban léteznek: pl: halmoznak, spejzolnak, menekülnek, egyértelműen megfigyelhető a félelem egy újabb holokauszttól, háborútól, ilyenkor biztosan transzgenerációs traumát hordozzák.

A transzgenerációs trauma megjelenhet továbbá: bántalmazást elszenvedettek esetében, bűntény kapcsán, családon belüli erőszak, gazdasági válság, szegénység, vallási hovatartozás miatt. Így, ha a leszármazott szoros kapcsolatban áll az adott családtaggal, családtagokkal, átveszi a felmenője ráhatását, tovább viheti az ő sémáit. 

Általában a harmadik nemzedék az, akik szembe tudnak nézni a felmenők traumáival, tehát az unokák tudják feldolgozni azokat a sérelmeket, amelyeket a nagyszülők éltek meg. A köztes (tehát a gyermekek) generáció is megteheti, azonban még nem tudnak úgy szembenézni, mindazzal, amiket a szülőktől hallhattak, kicsit ambivalens módon viszonyulnak ahhoz, amiket kapnak. 
Mivel a gyermekek egy viselkedési, modellkövetési mintát kapnak a szülőktől, nagyszülőktől, ez alapján igyekeznek megérteni, felfedezni a világot. Ezek a sémák mély nyomot hagyhatnak bennük. Talán ti is voltatok már úgy, hogy pont úgy viselkedtetek egy helyzetben, ahogy anyukátok vagy apukátok. Vagy a gyermeknek ugyanazt mondtátok el, mint amit ti hallottatok a szüleitektől. 

Ezek javítását, megoldását szakember tudja segíteni.

A nemzedékekben a trauma jelei úgy bukkanhatnak fel, hogy ők azt gyakorlatilag át sem élték. Mik is lehetnek ezek? Ide soroljuk a depressziót, önbizalomhiány, érzelemmentesség, érzelmeink elrejtése, erőszakosság, szorongás, szerhasználat, kommunikációs készség sérülése, megközelíthetetlenség. 


Változó, hogyan hatnak a család dinamikájára ezek a traumák, hiszen a generációkon átívelő dolgok a különböző nemzedékeken másképpen csapódhatnak le. Előfordulhat, hogy mindaz, amit a felmenő nem tudott megélni, megtenni, beteljesíteni, az utódokra már komoly terhet róhat, amit talán képtelenek is teljesíteni. 
A feldolgozatlan trauma miatt, megeshet, hogy bántalmazóvá, agesszívvá válhat vagy éppen túlféltés jelenhet meg a családban. 
Előfordulhat, hogy a megrázkódtatást elszenvedő szülő, nem képes a gyermekéről gondoskodni, aki emiatt sérül, így az tovább viheti a problémát. Az is transzgenerációs trauma, hogy otthon nyílt titokként kezelik a dolgokat, megoldás nem történt, de az utódok tudatában is benne van a trauma. 

Mindenképpen fontos megemlíteni, hogy a fentebb elmondottak alapján olykor súlyos következményekhez vezethet mindez, bántalmazás, bántalmazó kapcsolatban maradás, pánikbetegség, szerhasználat, depresszió, erőszakos viselkedés, stb.

Amennyiben megoldásra van szükség, ha ezeket felismertük magunkban, érdemes felkeresni pszichológust, pszichiátert, aki felméri, hogy a páciens milyen súlyosságú szorongással küzd. Ezután állít fel egy diagnózist, segíti a megküzdési stratégiákat, feltölt megküzdési eszközökkel. 
Érdemes feltárni a traumát, szembenézni vele, beszélgetni róla a családtagokkal, így segíthetjük ennek letételét, ne adjuk tovább mindezeket utódainknak. 

E témában ajánlom: Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors, illetve Szabad akarat c. könyvét. 

Remélem egy kicsit tudtam újat mondani a transzgenerációs trauma kapcsán, és érdekesnek találtátok ezt a bejegyzésemet. 

Segítségemre volt a webbeteg.hu