#105 ~ Kedves Apa!

Kedves Apu... 

Hol is kezdjem... 10 éve, hogy nem találkoztunk, elmentél, egy olyan helyre ahol jobb, ahol mindenki megkönnyebbül. Annyi minden történt velem, annyi mindent átéltem, amit biztosan tudom hogy láttál: a sok sírást, nevetést, örömöt, fájdalmat. Nehéz nekem most így 10 év távlatából, mert pont akkor mentél el, amikor életem legnehezebb szakaszában, a tinédzser korban voltam... Fájt, piszkosul, de nem akartam hogy bárki is lássa nekem mennyire rossz. Szenvedtem, belül pedig kiabált egy hang, hogy Ez miért történt meg velem?? Rettenetes volt minden perc és óra... Azt hinné az ember, hogy könnyebb, de nem.. A folytonos álmok, azt gondoltam haragszol, mert álmomban sosem szóltál, bűntudatom volt, hogy akkor, aznap nem mentem be hozzád. Tudod féltem. Éreztem, hogy baj lesz.

Tíz éve hogy nem láttalak, nem tudom megkérdezni, hogy vagy, nem tudom elmesélni a velem történt dolgokat, amiknek Te biztosan örültél volna. Leérettségiztem. Igen, keményen tanultam, de sikerült. Nénje a ballagáson átölelt és mondta, milyen jó lett volna ha Te is ott vagy, biztos büszke lennél rám. Remélem így van. Eljutottam a Forma 1-re, többször is, nem is gondoltad volna ugye? Szuper élmény volt. Sopronban is tanultam, de 2012-ben felköltöztem Budapestre, az egy jó év volt, tekintve, hogy megismertem a párom. Nagyon kedvelnéd.. Biztosan jól kijönnétek. Szorgalmas, dolgos, igazi ezermester, mellesleg mindenben támogat, segít otthon, mert hát anyunak nehéz egyedül a ház körüli dolgokat csinálnia. Férjhez mentem, de biztos Te is ott voltál. Tudom, hogy láttad, és büszke voltál,  az egyetlen lányod férjhez ment.. De örültem volna, ha veled együtt éljük át.

Tíz év.... Olyan sok idő, annyi mindent akarok mondani. Igen apu, történtek rossz dolgok, amikor autó-balesetünk volt, pár éve, pont a halálod évfordulóján. Ott valaki megmentett minket. Felelőtlenek voltunk. De elkezdtem hinni, hogy valaki segített. Csalódtam sokszor a szerelemben, sokszor sírtam, éreztem kilátástalannak a helyzetet. Eltávolodtam pár embertől, biztos tudod miről beszélek, de nem bánom, sosem kaptam semmit, semmilyen támogatást csak rosszat. Azok akik szeretnek bennünket a mai napig jó a kapcsolatom, sokszor eszünkbe jutsz.. Apu csináltattam tetoválást.. Neked, miattad, érted. Emlékezzek, megnyugodjak. Apu a mama is ott van veled? Idén elment. Őrületesen hiányzik. Hiányoztok. Neki is csináltattam egy tetoválást, bár azt mondta az elsőnél soha többé ne csináljak ilyet. De!! Nem úgy ismertek aki hallgat az emberre. Megtettem, érte is, akinek rengeteget köszönhetek.

Apu remélem figyelsz. Remélem segítesz. Hihetetlen, hogy ennyi ideje nem láttuk egymást. Akkor még egy viháncoló kislány voltam, tini, aki akkor fel sem fogta, mi az, ha elveszít valakit, aztán július 12-én mindent megértett. Felnőttem.

Egész nap mesélhetnék, emlékeznék, de tudom Te mindig jót akartál. Szerettél. Sosem felejtem el az első iskolatáskám amit te hoztál, amikor jöttél értem az oviba. Olyan boldog voltam. A biciklizéseket. Amikor ketten aludtunk csak és nem mertem kimenni egy pohár vízért. 

Emlékszem ám ! Mindenre....

Remélem jól vagy.. Mindig szeretettel gondolok Rád!

Lányod, Eszter