#160 ~ Hogyan ismerkedtünk meg a férjemmel?

 Sziasztok!

Most is egy személyesebb poszttal érkeztem, amelyben elmesélem Nektek, hogyan ismertem meg a férjemet. Milyen voltam, akkor, hogyan történt az első találkozás, és hogyan változtatta meg az életemet Budapest :) 

Kezdjünk is bele....

Tudni kell rólam, hogy alapvetően egy szabad jellem vagyok, szeretem a szabadság érzését. Megyek a fejem után, de ugyanakkor rágódni is tudok dolgokon. Nos, ez jellemzett akkoriban, miután egy nagyon gáz pasi elfelejtésében voltam akkor már bő fél éve... (Ne is beszéljünk arról, mert örülök, hogy sikerült újra magamra találni. ) Nos, visszatért a szabadságérzetem, és úgy döntöttem, Budapestre fogok költözni. Nem igazán tudtak sosem megállítani, amit elhatározok, annak úgy kellett lennie, de tudatosan, illetve óvatosan akartam belevágni az új életbe. 

Miután visszatért az önbizalmam és újra a régiEszter lettem, valamilyen oknál fogva augusztus körül regisztráltam a badoo-ra. Ugyan, én ott semmilyen szerelmet nem akartam találni, egyszerűen szükségem volt arra, hogy osszam az észt, de arra is, hogy a pasik írjanak, beszélgessek. Sosem hittem a társkeresőkben, nem gondoltam, hogy ott én bármikor is szerelmet találhatok. Telt az idő... Egyre kiábrándító volt a helyzet. Aztán egyszer csak rám írt valaki. Gondoltam, "ja persze, ez is olyan mint a többi", majd igazából átlagos dolgokról beszélgettünk. Ahogy telt az idő, poénos, inkább vicces téma pl "majd én megyek hozzá takarítani és társai". Úgy voltam vele, legalább egy normális, de többet nem láttam bele. Egy darabig a badoon beszélgettünk, aztán msn (mert akkor méééég volt ám), majd skype is előkerült. Elmeséltem, hogy tervezem a költözést szeptember Budapestre, ő pedig augusztus végén Győrben kirándult a haverjával. Ez utóbbinál nem találkoztunk, de igazából nem is bánom. 

Egyre jobban vártam, hogy írjon. (Jajj, de fura, így visszaemlékezni :) ) Szinte egész nap dumáltunk, még éjjel is. Volt olyan, hogy reggel fél hatkor feküdtem le aludni. 

Elérkezett a költözés pillanata, tudtam, hogy anyu bár nem mutatja, de azért biztos nehezen éli meg, hogy eljöttem. Én is, de úgy éreztem, hogy most mennem kell. A munka már a küszöbön volt, addig pedig volt egy-két hetem nyugodtan. Szeptember  8-án költöztünk fel a barátnőmmel, aznap este találkoztunk is Misivel. Magassarkú, meg minden, gondoltam kiöltözöm. A Blaha Lujza téren várt, természetesen én a villamos elején voltam ő a végénél várt, baseball sapka a fején, irtó magas (nálam mondjuk bárki magasabb :D, de ő aztán pláne). Mintha ezer éve ismertük volna egymást, furcsa volt mégsem éreztem feszélyezve magam. Elmentünk a Király utcába egy romkocsmába, ahol az egyik haverja pultozott. Konkrétan két villamos-megállót gyalogoltatott le velem magassarkúban. ( Mint utólag kiderült ezt valamiért direkt csinálta).

A romkocsmában sokat beszélgettünk, nagyon jól esett, amikor megkérdezte tőlem, hogy anyu hogy viselte azt, hogy elköltöztem. A jelenet még mindig előttem van.

Akkor reggel hétkor mentem haza az albiba. Elkísért, nagyon jó este volt. 

Teltek a napok. Mindig beszéltünk, találkoztunk, elmentünk hozzá. Mivel korábban nem volt jó élményem a pasik terén, kicsit féltem attól, hogy most van valaki, aki ennyire közel került hozzám. Akivel minden klappol, el tudunk beszélgetni, hasonló a gondolkodásunk, szimpi, sőt... Aztán megkérdezte, hogy én mit akarok. Tudom is én? Nem tudom! Mi lesz, ha mehet a randi és rendben lesz minden, vagy ő is végén átvág. Lehet, hogy jobb, ha inkább nem alakul tovább?! Vagy?!

Találkoztunk a Margitszigeten, nagyon jó délutánt töltöttünk együtt. A legdurvább tényleg az volt, hogy ott volt az az érzés, hogy mintha, ezer éve ismernénk egymást. 

Szeptember 14-én összejöttünk. 

Emlékszem a legjobb barátnőm feljött hozzám egy nappal később, majd teljesen megelégedve mondta, hogy jól választottam. Ugyanis akkoriban volt egy szokásunk, hogy a pasikat pontoztuk. :D
Kis idő után - vagy talán évekkel később beszélgettünk a megismerkedésünkről, a badoo-ról. Akkor derült ki igazából, hogy véletlenek sorozata vezetett, oda, hogy mi végül megismerkedtünk ugyanis....
- a badoo a nevemben valami jégtörőt küldött neki (amiről én nem tudtam, talán a rendszer csinálta) 
- ezt a rendszer vagy háromszor elküldte a nevemben
- a legutolsó után gondolta rám ír, hogy én végül is mit akarok, ha ennyiszer küldök neki ilyesmit. 
Érdekes, hogy az élet milyen véletlen dolgokat tartogat :) 

Nos, így történt 8,5 évvel ezelőtt a találkozás. Durva, hogy lassan tíz éve lesz mindez. Sok mindent megéltünk már és tényleg a másik felemet találtam meg benne. 
Azóta pedig a férjem lett (Gondolataim a házaséletről posztom is elolvashatjátok ). 

Nektek mi a történetetek? 
Mit gondoltok a társkeresőkről? 

Legyen szép estétek!

E. 

Keressetek, ha bármi kérdés, kérés van :) 

email: mindiglegyboldog1@gmail.com
instagram: @estheer_92