Sziasztok!

A mai napon van a 4. házassági évfordulónk 💗💗


Telnek az évek, nagyon is. Keresem a szavakat, mit is írhatnék mindarról, ami körülvesz bennünket, s ami a legjobban jellemez minket ebben a kapcsolatban. Ezek a gondolatok jutottak most eszembe.
Van az úgy, mikor az ember lánya az igazira vár. Tudja, hogy eljön, de azt nem, hogy mikor. Abban bízik, hogy egyszer biztosan kopogtatni fog az ajtón az ő hercege, akivel boldog lehet majd az élete.
Nekem egy váratlan pillanatban érkezett, amire még én magam sem számítottam és picit még is ijesztett a helyzet.
Már korábban írtam arról, hogyan ismerkedtünk meg a párommal, aki aztán 2017-ben a férjem lett. 

A házassággal egyébként hadilábon álltam, mivel falusi lány vagyok, mások a szokások, mint egy városinak. Ugyanakkor én sosem voltam átlag, másképp gondolkodtam dolgokról, ezért semmiképp nem akartam az esküvőt a faluban, végig vonulva, hogy mindenki engem nézzen. A mi esküvőnk nyugodt, hangulatos, kevés vendéggel telt. Nekem viszont így volt tökéletes. Többektől hallottam azóta, hogy milyen jó volt így, semmi felhajtás, mégis így volt szép. Nem azt mondom, néha bánom, hogy nem lett óriási lakodalom, de szerintem nekünk ez volt a tökéletes. 

És a házasság szentsége? Nos, eleinte nem vágytam rá, gondoltam ráér, nem kell, hiszen fiatalok vagyunk, aztán mégis úgy döntöttünk, hogy kimondjuk azt a bizonyos igent. Amit már titkon amúgy is tudtunk, sőt kezdettől fogva éreztük, hogy mi (ha a fentiek is úgy akarják) örökké együtt maradunk. Ebben biztos voltam végig, akármi történt is velünk. Tulajdonképpen egymás mellett nőttünk fel, értünk meg, lettünk igazán felnőttek. Csiszoltuk egymást, tanítottunk egymásnak, utat mutattunk.
20 évesen találkoztam vele, amikor épp kirepültem a családi fészekből, majd Budapesten kezdtem új életet. Mindig a jéghegy hátán is megélő típus voltam, ez sem okozott gondot. Előtte már beszéltünk, de az első találkozás is olyan volt, mint amilyenre számítottam. Mintha régóta ismernénk egymást. Durva és meglepő mennyire egy hullámhosszon tud lenni két ember.
Persze a személyiségünk az már okozott némi súrlódást. Nem kell ugyanolyannak lennünk, mert az unalmas lenne valószínű, de kezdetben azért volt miért megküzdeni. Ő mérleg, én vízöntő. Ő csendes magában őrlődő, én hangos, azonnal megmondó. Ez azért okozott némi fejtörést, főleg amikor vitára került a sor.
Azonban mindent leküzdöttünk, főleg a legmélyebb pontot is, végül fél évvel később még is volt az esküvő.

Ott volt mindenki aki számított. Finomat ettünk, jót beszélgettünk, boldogan teltek az órák.
A házasság azóta? Négy év eltelt, mit is mondhatnék. Jó kimondani, hogy a férjem. Jó összetartozni valakivel, aki tényleg azért szeret a mai napig, aki vagyok. Minden hibámmal és hóbortommal együtt. Jó, hogy valaki támogat, meg ért, ismeri minden rezdülésemet, ahogy én is az övét. Imádom, hogy bármit megcsinál, büszke vagyok arra, hogy együtt mennyi mindent elértünk, hogy a saját kezeinkkel újítjuk fel a házunkat.
A nevem megváltozását már rég megszoktam, s büszke vagyok arra, hogy sok nehézség mellett, ilyen társat kaphattam.

Visszacsatolva, tényleg megérte várni arra, hogy az a bizonyos igazi jöjjön. Tudja egyből az ember, valahol érzi legbelül, hogy igen ő az. Én is ezt éreztem. Ugyan féltem egy korábbi csalódás miatt kimondani az érzéseimet, de végül valami miatt sikerült. Még jó. Azóta nem váltunk külön, és nem is fogunk.


Végezetül legjobb barátnőm és egyben tanúm által elmondott idézetet osztanám meg Veletek, ami sokat jelent a számomra. 

Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játék
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve
Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged
Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is
Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis
Az életet véges végig együtt kell leélni
Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni
A szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.




A poszt fő képét köszönöm Ninaa-nak  💗💗



📸Instagram: @estheer_92

📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com






14 Megjegyzések

  1. Gratulálok nektek, további sok-sok boldog évet kívánok!
    A vers nagyon szép 🙂

    VálaszTörlés
  2. Én is falusi lány vagyok, és hasonlóképpen gondolkodom mint te. Szeretnék inkább egyedi elképzeléseket megvalósítani. Viszont 1-2 hagyomány is marad ami kicsit tükrözi a régi időket. Sok boldogságot nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igyekeztem mindig magam ösztönei után menni :) köszönöm szépen :)

      Törlés
  3. Gratulálok és még sok-sok évnyi boldogságot és közös élményt kívánok nektek :D Örülök, hogy megosztottad velünk a házasságotok és szerelmetek történetét és az a vers tényleg nagyon szép

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy, örülök, ha tetszett, amit írtam :) köszönöm a jókívánságokat <3

      Törlés
  4. Nagyon gratulálok Nektek! Annyira jó és összetartó páros vagytok. Még nagyon sok boldog évet kínánok Nektek! :).

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok nektek! És még sok sok boldog hosszú éveket!

    A vers is nagyon szép, igazán illik hozzátok. :)

    VálaszTörlés
  6. A vers... ♥ gyönyörű!
    A kapcsolatotok pedig annyira mesébe illőnek tűnik, jó olvasni, hogy vannak még párok akik ennyire kitartanak egymás mellett, mint Ti. ♥ Öröm volt olvasni, még sok-sok-sok boldogságos évet kívánok nektek :)

    VálaszTörlés
  7. Megkésve de gratulálok a negyedik házassági évfordulótokhiz :) biztos izgazlmas kaland volt szanotokra ez az egész a negismerkedestől a hazassagig :)

    VálaszTörlés
  8. Kicsit megkésve, de gratulálok a negyedik házassági évfordulótokhoz! :) Nagyon jó volt olvasni ezt a bejegyzést! Örülök hogy ennyire egymásra tudtatok találni és megtaláltad a lelkitársadat és ő is téged! :) További sok-sok-sok boldogságot kívánok nektek!

    A vers amit a barátnőd írt valami gyönyörű! :)

    VálaszTörlés