Gondolatok, lelkizés és tervek

Nagyon durva azt írnom, hogy a kisfiúnk lassan hét hónapos. Olyan furcsa volt minden, amikor itt volt velünk egy kis újszülött, aztán akkor beledobva a mély vízbe, kezdj vele, amit tudsz. Nyilván az ösztönök jönnek, hajt a belső motor a kisbabáért, de vannak kemény napok. Ez nekünk leginkább a negyedik hónap körülig volt, aztán minden kezdett jobb lenni. Tényleg olykor erőn felül is, de át kell vészelni a kritikus napokat, aztán minden jobb lesz. Ne értsetek félre, ez nem nyávogás, vagy panaszkodás, de tényleg előfordulnak olyan napok, ami a túlélésre megy. Nekünk is voltak ilyenek, néha vannak is, de lekopogom, aztán a falusiak szokásos mondatával élve, Marci jó gyerkőc, bizom benne, hogy ez így is marad, nem borulnak fel majd nagyon a napjaink. Mondhatnám a szokásos közhelyet, hogy sokat tanít a gyermek, magunkról, az anyaságról, de ez valóban így van. Minden nappal jön egy újabb esemény, feladat, mérföldkő, megoldásra váró szituk, helyzetkezelés, ami feladja a leckét olykor, aztán észre veszi az ember, hogy hopp lassan megy a gyermek. Látom és érzem magamon, nagyon sok dolgot hozok a bölcsődei munkámból, amit nem bánok, sőt. Zsigerből jön a dolog, lehet nem is tudnék ellene tenni, vegyítem ezeket az anyai ösztönökkel. 
Ami viszont nagyon durva, mit ki nem hoz az emberből az anyaság. Jönnek a nevelési elvek, mit és hogyan kellene, mit hozunk magunkkal, vagy mit szeretnénk másképp. Eszembe jutnak mondatok, amiket én kaptam anno.
Azonban oltári hullámvasút a gyermekkoromból hozott kedvencek: legyen egy vers, mondóka, mese. Visszaemlékszem a múltra, amikor én ezt tanultam. Vannak emlékképeim egészen kisgyermekkoromból, emiatt pedig még érzelmesebb számomra. Van egy ősrégi kazetta, két éves koromból, amikor az Öreg néne őzikéjét szavalom. Tudni kell, hogy nekem ez volt a legnagyobb kedvencem. A múltkor Marcinak elkezdtem mondani, eljutottam kb a harmadik versszakig és úgy bőgtem, hogy nem bírtam folytatni. Olyan sok minden feljött bennem, pedig nagyon szerettem volna, ha Marci is megismeri ezt a verses-mesét, de nem tudtam elmondani. Így volt a Pocahontas dalokkal is. Remélem egy kicsit majd változik a jövőben. 

Ugyanakkor nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor azért kevésbé vagyok türelmes, nyugodt. Általában igyekszem akkor uralkodni magamon, nem mindig sikerül. Ha tehetem pár perc lehiggadást engedek magamnak, mert nyilván való, a gyerekek külön erre specializálódott csápjai veszik a rezgéseket, és simán kapcsolódnak az ember hangulatára. Gondoljatok csak bele micsoda frenetikus volt egy 12-14 fős csoporttal... :D 

Szerencsére a környezetem okosai leszoktak a kioktatásomról. Mondjuk vicces, hogy pont engem akar felvilágosítani mindenki, holott 10 évet gyerekek között töltöttem el, kenem-vágom a szakmát. No mindegy. Kedvencem a szobatisztaságra való nevelés azon része, amikor az illető elmondja, hogy az ő gyereke 6 hónaposan szobatiszta volt. Inkább nem is kommentálom. Egyszer felvilágosítottam, mik az ismérvei ennek a szónak, mint szobatisztaság, de meguntam. Nos, visszakanyarodva szerencsére leakadtak az okításommal, így párral kevesebb az idegesíteni akarók száma. Tudom, hogy mindenki a saját tapasztalatai okán jegyzi meg a dolgokat, de ugye minden gyerek más. 
Akikben bízom azoktól pedig merek kérdezni, tanácsot kérni. 
Tényleg hihetetlen, hogy eltelik a nyár, aztán ide is ér az első születésnap. 

Kezdeném azzal, hogy elindítottuk barátnőmmel a @mommiestips insta oldalunkat, boldoggá tennétek, ha követnétek minket. Itt versek, mondókák, dalok, bölcsődei életből tippek, tanácsok, kreatív ötletek lesznek majd, anyukáknak, gyerkőcöknek. Nagyon régóta terveztem már ezt, de inkább csak bölcsődei tanácsokkal, de kicsit kibővítettük a repertoárt. 

A másik nagy terv Krisztával, akivel legutóbb olvashattatok interjút, egy podcast. Nagyon sok mindent egyelőre nem szeretnék elmondani, de hasznos, fontos és mély lelki témákról fogunk beszélgetni. Bízom abban, hogy a jövőben valamelyik felületen hallgatni is tudjátok majd, mi azon leszünk. 

Aztán már a pár éve halogatott jogosítványt is el kellene kezdenem, de annyira pörögnek a hetek, hogy kapkodom a fejem és itt van május. Néha azt sem tudom, milyen nap van. Emellett, amíg Marcival itthon tudok lenni, szeretnék tanulni. A jövő zenéje, hogy sikerül e, de én megpróbálkozom vele, veszteni valóm nincs. 

Egyelőre az is a jövő zenéje, hogy Marci bölcsis lesz e. Ugyan, én foggal körömmel harcoltam ellene, de mivel mindenki pénzből él, ezért el kell gondolkodnom rajta, hogy jövő szeptemberben menjen e. Pikk-pakk ideér, és egy év múlva tavasszal már választ kellene adnom a munkahelyemnek. Ez is képlékeny, mert elég sok személyi változás történt, és történni is fog, úgyhogy megy a matek, mi legyen. Erre is gondolnom kell. 

A továbbiakban neki látok majd egy új sztorinak, amint korábban említettem, hiányzik az írás, így, ha Marci alszik, akkor tudok pötyögni, olvasgatni, kutatni, mert bár írni is imádok, de szerintem kutatni még jobban. Nagyon sok ötlet van összekuszálódva a fejemben, helyszínek, de ami biztos, hogy vagy - egy már ismert helyszínt választok, amiről írtam, vagy egy más kontinensre kalauzolom el az olvasókat. Nos, írni akarok! Fogok is :) Szeretnék jelentkezni egy novella pályázatra, anyukám szerint hátha nyerek. Én egyáltalán nem bízom el magam, sőt, hiszen Az orosz című regényem esetében sem tekintettem arra, hogy majd döntőig menetel, aztán végül ott találta magát. Nem láttam bele ennyit. Magammal szemben nagyon kritikus vagyok, nem merek, de most azért a novella pályázat kecsegtető. Mellesleg H. Vecsei Miklós lesz az egyik zsűri. Őt pedig imádom. 

Amy-nek itt gratulálnék a befejezett könyvének, bízom benne, hogy hamarosan én is a végére érek majd vele. Kicsit az olvasgatásaim háttérbe szorultak, pedig lista az van bőven. 

Végezetül pedig arra gondoltam, mivel amúgy is ráfüggtem erre a generációs témára, mit szólnátok, ha hoznék róla egy poszt sorozatot, amelyben a generációk jellemzőiről írnék. Kommentben várom mely generációval kezdjem: 

Illetve nyugodtan írjátok meg, miket olvasnátok még tőlem, mindig örülök egy-egy visszajelzésnek.