Mi újság velem?

 

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy bejelentkezem picit ide is, bár mostanság nem sok időm, energiám van posztolgatni. Nagyon sok minden történt, aminek egy részébe most beavatlak titeket is. 

Továbbra sincs előrelépés 

Nem akarom hosszasan, nem akarok nagyon itt ventillálni, de sajnos továbbra sincs előrelépés a szomszédunkba épített játszótér kapcsán. Sok minden nagyon mardossa a lelkemet ezzel kapcsolatban, hiszen rokon is ül az önkormányzatban, mégsem segít, illetve az, hogy a két kezünkkel újított otthonunkat fel kell adnunk. Ügyvéddel is beszéltünk, megkaptuk a támogatását is, de mostanra olyan szinten megutáltunk itt, hogy számunkra a megoldást a költözés jelenti. Sajnos a mentális egészségünket teszi tönkre ez az egész, illetve az egészségünket. Hihetetlen, hogy emberek életét mennyire el tudják lehetetleníteni. Nagyon szomorú vagyok, és mostanság rengeteget sírok is emiatt, talán ennyire mélyen a barátnőm halála után voltam. Ugyan igyekszem magam tartani a gyermek miatt, de baromira nehéz. 
Mi nagyon boldogok voltunk itt. Sokat küzdöttünk a saját házért, azért, amilyenné alakítottuk a környezetünket, a saját két kezünkkel dolgoztunk, sokszor éjszakákon át, de úgy látszik ez senkit sem érdekel. Ide érkezett az első napon Prézli is, tényleg nekünk sokat jelentett ez. Egy tollvonással mindent tönkre tettek. Remélem a lelkiismeretükkel majd ők is el tudnak számolni, főleg a drága nagynéném. 

Erről ennyit. 

Mindennapok

Marci elmúlt hat hónapos, lassan már a hetedik következik. Sokat fejlődik, minden nap van valami újdonság. Rengeteget magyaráz, hangadásai már lassan olyanok, mintha szavakat mondana. Esküszöm néha kihallom, hogy anya. Szeret nevetni, iszonyú csikis aranyom, de ezzel együtt csuklik is, úgyhogy, ha nagyon megnevettetjük, mindig csuklás a vége. Egyre több mindent kóstol már, úgyhogy egészen szépen haladunk az étkezésével. Igyekszem Marcinak a gondtalan mindennapokat biztosítani, ne vegye észre az én feszültségemet. Nehéz, mert előfordul, ha egy -egy sírás random elkap, azt nyilván ő is látja. Szerencsére a pszichológusom mondta, hogy próbáljam neki elmondani, hogy anya most szomorú stb. Ez a része nehéz. 

Visszatérve rengeteget éneklek neki, szinte az egész napunk az éneklésből áll, amit úgy látom ő is igényel, továbbá mesélek, stb. Nagy mázlija van, hogy ennyi minden ragadt rám az évek alatt, mert repertoár van bőven. 

Már egy ideje sokat gondolkodom egy instagram oldalon, ahol szülőknek adnék tippeket akár énekeket, játékokat, alkotás készítést stb, hogyan tudnák a gyerekek mindennapjait feldobni. Nem tudom mit gondoltok erről? Egyelőre csak fejben van meg a dolog. 

Ismét elindultak a jövős-menős délutánok

Hosszabbodtak a napok, hosszabb ideig van világos, ha a férjem itthon van, akkor mi elmegyünk délután itthonról. Minket a kiabálás, meg a visongatás nem érdekel, amit még a fürdőben is hallok, úgyhogy jövünk-megyünk. Gyakran kilátogatunk Ausztriába, ami nekem most egy nagy kedvencem, imádom a hegyeket, illetve a környéken is gyakran sétálunk. Jó idő van, Marci is jobban élvezi ezeket a kiruccanásokat. 

Kikapcsolódás

Nagyon hiányzik az írás. Szeretnék újabb alkotásokat készíteni, ami a regényeket illeti, de sajnos a laptopot is ritkán kapcsolom be, illetve nem sok időm van írni. Pedig hiányzik, lennének ötleteim, csak valahogy nem jutok el a megvalósításhoz. A legnagyobb kikapcsolódást most a Vámpírnaplók jelenti. Igen, 100x is neki álltam, még mindig le tud kötni. Képes vagyok főzés vagy az esti altatás után is kikerekedett szemekkel és tátott szájjal nézni. 

Minek az embernek ellenség, ha van családja

Nem szoktam rosszakat írni senkiről, aki a rokonságba tartozik, vagyis nem ennyire, de most tele van a padlásom mindenkivel. Nem tudom kiben mi játszódik le, de úgy érzem, hogy elmentek sokaknak otthonról és folyamatosan a feszültséget generálják. Nagyon unom és egy csepp a pohárban, aztán mindenkit elküldök melegebb éghajlatra. Hihetetlen, hogy a semmin megsértődnek, a szart keverik és mindenki velünk van elfoglalva. Boldog lennék, ha mindenki a saját dolgával törődne és nem velünk. Emiatt sem lesz rossz, ha eltávolodunk ettől a falutól. Úgyhogy kérlek szurkoljatok, hogy el tudjunk költözni. Rossz ezt kimondani, de más megoldás nincs. 

Pörgős május

Tudjátok, aki olvas régóta, hogy május a kedvenc hónapom. Most nagyon pörgős lesz, ugyanis 5-én lesz Marci fiúnk keresztelője és a mi egyházi esküvőnk. Nem kell nagy dologra gondolni, csak szépen megtartjuk a szertartást és kész. Nem szeretem a felhajtást, stb, így az esküvő csak egyfajta plusz lesz, de itt főképp Marci miatt megyünk majd. Aztán pünkösd hétvégéjén mi leszünk keresztszülők, és úgy döntöttünk, hogy eltöltünk a Balaton déli partján egy hosszú hétvégét. Akkor lesz a házassági évfordulónk is 20-án, így pont kapóra jött minden. Ezt őszinte leszek, nagyon várom. Kell a kiszakadás innen. Addig anyukám vigyáz a kutyákra. 


Nos, most egyelőre ennyi lenne, jövök még biztosan posztokkal, remélem mindenki jól van :) 

Nektek vannak terveitek a tavaszi hónapokra? Vagy már a nyáriak is megvannak? 

Puszi

Eszter