#121 ~ 6 év...

"Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall.

Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben.

Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled! ♥"

(Szerelmünk lapjai c. film) 

6 éve, hogy együtt vagyunk a párommal, társammal, barátommal, férjemmel, szerelmemmel. Ezek a jelzők pontosan mutatják azt, milyen a mi kettőnk kapcsolata, milyennek látom őt, a vele töltött éveket. 

2012-ben, ősszel, amikor elkezdődött valami új az életemben - munka keresés, költözés - akkor jelent meg egy olyan ember, akiről szinte az elejétől kezdve tudtam, hogy az IGAZI. Tudjátok ritkán érzi az ember vagy, ha érez ilyet, elhalványul, ha rájön, hogy lehet, hogy mégsem az adott illető az igazi. Ekkor gyors kapálózásba kezd vagy elkönyveli, hogy olyan, hogy igazi nincs is. Én is voltam így, de velem az előbbi szituáció történt, mert rájöttem, hogy talán lehet másabb is. Ekkor került az életembe a férjem (most már talán ezt a szót megszoktam, tök büszkén ejtem ki), akivel olyan volt minden egyes beszélgetés, mintha már régóta ismernénk egymást: közvetlen, jó, vicces. Mindenről tudtunk beszélni, kedves volt és őszinte. Visszagondolva és ezt számtalanszor említem mindenhol, ha beszélünk róla, hogy én voltam az utolsó a földön, aki az interneten akart magának szerelmet találni. Véletlenek sorozata alakította így, ami aztán boldog happy enddel záródott. Talán számomra az jelentette a legnagyobb örömöt és amivel belopta magát a szívembe, amikor a felköltözésem napján, megtörtént a találkozás is,  megkérdezte tőlem, hogy anyukám hogy viseli, hogy elköltöztem? Szerintem nekem onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy mit gondoljak. Persze féltem a dologtól, mert a rossz tapasztalat után az ember nehezen bízik, de akkor legyőztem és akartam vele lenni. 

Azon az első héten többször találkoztunk. Annyira jó volt vele, minden pillanat, a séták, még az is, hogy sikerült késnie. Ezt azóta is felemlegetem, hogy én mindig pontos voltam, pedig a nőknek kötelező lenne késni. Olyan jól alakult minden, míg nem első héten együtt aludtunk. Gondoltam, hogy tőlem könnyebben és gyorsabban eljut a munkahelyére. Higgyétek el nem tudom milyen indíttatásból döntöttem így és zavarban is voltam, de nálam aludt. Mi ettől a naptól számítjuk a hat évet és olyan boldogan, jó érzéssel emlékeszem vissza az elejére, a kezdetekre. 

Most visszanézve a képeket annyira viccesen néztünk ki akkoriban. Szerintem ahogy a férfiak idősebbek lesznek egyre sármosabbak is, na ez az én férjemnél megfigyelhető. Nagyon kis fiatalos arca volt, ráadásul kvázi vékony is, azóta nyilván jobb a házi koszt és kicsit szedett magára. Az arca viszont egészen más lett, így közel a harminchoz egyre jobban néz ki. Sokszor meg is dicsérem, ha ez vagy az jól áll neki, sőt. Gyakran mondom, milyen jól néz ki. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Murvai-Czakó Eszter (@esther.czako) által megosztott bejegyzés, Márc 17., 2018, időpont: 6:27 (PDT időzóna szerint)

A hat év alatt egymás rezdülését is ismerjük. Minden arcvonását, rándulását, nézését, hangszínét, mozdulatát tudom, mikor mit gondol vagy akar. Gyakran kitalálom a gondolatait, ő pedig az enyémet.  Tudom mikor morcos, mikor örül, mikor sértődik meg vagy éppen vicces kedvében van. Imádok vele együtt nevetni. Imádom amikor elkapja a nevetés és hosszú percekig könnyesre nevetjük magunkat. Imádom azt is, hogy hallgat rám, hogy megbízik bennem és engedte, hogy alakítsam a stílusát. Tudjátok, amikor valaki rockosabb, punkosabb stílusú, nehéz jobb belátásra bírni (ezt nem is akartam elvenni tőle)  de büszke vagyok, hogy engedte, hogy egyfajta stylistja legyek. A fekete és a sötétkék pólók irtóra jól állnak neki, örülök, ha látom, hogy örül és tetszik neki, amit választok. 

Kedvelem benne, hogy házias. Bármit rá tudok bízni. A mai pasik közül némelyiknek fogalma sincs, hogy szereljen meg valamit, ha az elromlik, az én férjem egy ezermester. Boldog vagyok, hogy szinte mindenhez ért, mindent pillanatok alatt megcsinál, de ha arról van szó, hogy főzni kell, akkor bármikor bármit elkészít. Vasal, mos, mosogat, varr, takarít. Legalább van egy alkalmas ember, aki magas is, hogy az ablakot megpucolja. Ha anyukámnál vagyunk mindent megcsinál a ház körül, pedig ki hinné egy budapesti srácról? Ő ilyen és én erre mérhetetlenül büszke vagyok! 

Büszke vagyok, hogy Ő velem akar élni, arra, hogy feleségül kért és elvett. A jövőt tervezi velem és támogat, ha éppen rossz a kedvem. A nehéz időkben, mint amik sajnos mostanság történtek velem együtt érez, segít és próbál mindig átlendíteni a rosszabb napjaimon. 

Segítem Őt, tudom néha tuningolni kell, biztatni, erősíteni, hogy magában tudja rendezni a dolgokat. Sokat tanulunk, tanítunk egymásnak. 

Soha semmi nem csöppent az ölünkbe.  Mindenért együtt küzdöttünk, együtt küzdünk, mindent együtt alakítunk ki. Néha nehezen döntök, de akkor mindig valahogy arra jutunk, ami számunkra a jobb.  

Hat év alatt voltak kisebb -nagyobb vitáink, de hol nincs? Volt, amikor azt hittem mindennek vége. Volt, hogy eltávolodtunk egymástól, amikor szintén azt hittem ebből nem lesz kiút. Sokszor  azt gondoltam nekünk jobb lenne külön. Megoldottuk, megbeszéltük. Akartuk. Akartuk, hogy minden jobb legyen. Nem adtuk fel az első kudarc alkalmával, visszataláltunk egymáshoz. 

Nem tudnám már elképzelni nélküle a napom, lehet, hogy csöpögősen, ömlengősen hangzik, de minket biztosan egymásnak szántak ott fenn. Nem tudnám elképzelni az estém, azt, hogy vasárnap együtt főzzünk, azt, hogy ne meséljem el mi történt aznap. Ne gondolkodjak azon, hogy mit hozzak neki vacsira vagy milyen aprósággal tudnám meglepni, aminek örülne. Például: én nem igazán szeretem a gombát, amit emiatt nem is főzök. Múltkor gondoltam, hogy meglepem már, szegény ne nélkülözze, ezért elkészítettem életem első gombás szeletét, ami olyan isteni finom lett. 

Szeretek ilyen aprósággal örömet szerezni és látni, hogy mennyire örül. 

Nagyjából van egy jövőképünk, amit szeretnénk megvalósítani. Hiszem, hogy boldogok leszünk együtt és tudom, hogy mindig számíthatok majd rá. Ő velem lesz. 

Lehet, hogy másnak ez a hat év nem jelent nagy számot, de nekem/ nekünk a boldogságot, azt, hogy mennyi mindent éltünk már meg ezalatt a hat év alatt. 

Állítják, hogy  7. egy kritikus év, de szerintem mi már túljutottunk elég sok dolgon ahhoz, hogy a 7. éven csak nevetni fogunk. 

Szeptember 14-e az egyik legkedvesebb dátum a számomra. Higgyétek el, mindenki megtalálja az igazit, ott, ahol nem is számít rá. Én boldogan állítom MEGTALÁLTAM. 

Szép napot 

E.